I Reis, 22

1. Três anos se passaram sem lutas entre a Síria e Israel. 2 No terceiro ano, Josafá, rei de Judá, veio ter com o rei de Israel.

1. Három évig nyugalom volt, nem dúlt háború Arám és Izrael között.

2.

2. A harmadik esztendõben azonban Júda királya, Jehosafát elment látogatóba Izrael királyához.

3. Este tinha dito aos seus servos: “Sabeis, porventura, que Ramot de Galaad é nossa e que nós temos descuidado de retomá-la do rei da Síria?”.

3. Akkor Izrael királya így szólt szolgáihoz: "Tudjátok jól, hogy Gileádban Ramot hozzánk tartozik, s mi ülünk tétlenül, ahelyett, hogy kiragadnánk Arám kezébõl."

4. E disse a Josafá: “Queres vir comigo à guerra contra Ramot de Galaad?”. Josafá respondeu: “Farei o que fizeres, meu povo fará o que fizer o teu e minha cavalaria fará o que fizer a tua”.

4. Majd Jehosafáthoz fordult: "Hadba vonulsz velem a gileádi Ramot ellen?" Jehosafát azt felelte Izrael királyának: "Ott leszek, éppen úgy, mint te, népem, mint a te néped, lovaim, mint a te lovaid."

5. E continuando a falar ao rei de Israel, Josafá ajuntou: “Consulta antes de tudo ou te peço, o oráculo do Senhor”.

5. Aztán ezt mondta Jehosafát Izrael királyának: "Kérj elõbb útmutatást az Úrtól!"

6. O rei de Israel, tendo reunido os profetas, que eram em número de quatrocentos, perguntou-lhes: “Devo eu ir atacar Ramot de Galaad ou devo-me abster?”. Eles responderam: “Vai! O Senhor a entregará nas mãos do rei”.

6. Izrael királya összehívta hát a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és így szólt hozzájuk: "Hadba vonuljak a gileádi Ramot ellen, vagy mondjak le róla?" Ezt a választ adták: "Vonulj fel, az Úr a király kezébe adja!"

7. Mas Josafá replicou: “Haverá, porventura, algum outro profeta do Senhor por aqui a quem possamos consultar?”.

7. Jehosafát azonban így szólt: "Nincs itt véletlenül az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk?"

8. “Sim – respondeu o rei de Israel –, há ainda outro por quem podería­mos consultar o Senhor. Mas eu o detesto, porque ele não profetiza jamais o bem e sim sempre o mal: é Miqueias, filho de Jemla.” Josafá disse: “Não fale o rei assim”.*

8. "Van itt egy - válaszolta Izrael királya Jehosafátnak -, aki által megkérdezhetnénk az Urat, bár a magam részérõl nem kedvelem, mert sose jövendöl nekem jót, mindig csak rosszat: Jimba fia, Michajehu." Jehosafát azonban megjegyezte: "Ne beszéljen így a király!"

9. Chamou então o rei de Israel um eunuco e deu-lhe esta ordem: “Traze-me aqui depressa Miqueias, filho de Jemla”.

9. Izrael királya erre hívatta egyik udvari emberét és azt mondta neki: "Hozd ide gyorsan Jimba fiát, Michajehut!"

10. O rei de Israel e Josafá, rei de Judá, sentaram cada um no seu trono, revestidos de suas insígnias reais, na praça que está à entrada da porta de Samaria e todos os profetas profetizavam diante deles.

10. Míg Izrael királya és Júda királya teljes díszben a trónjukon ültek, Szamaria kapuja elõtt a szabadban, s próféták elõttük, mind prófétai elragadtatásban.

11. Sedecias, filho de Canaana, fez para si uns chifres de ferro e disse: “Eis o que diz o Senhor: com estes chifres ferirás os sírios até que sejam exterminados”.

11. Kenaana fia, Cidkija vasszarvakat csinált magának és felkiáltott. "Ezt mondja az Úr: Ilyenekkel gyõzöd le Arámot a teljes pusztulásig!"

12. E todos os profetas profetizavam da mesma maneira, dizendo: “Sobe a Ramot de Galaad: serás vencedor, porque o Senhor entregará a cidade nas mãos do rei”.

12. S a többi próféta is hasonlóképpen jövendölt: "Vonulj hadba a gileádi Ramot ellen, gyõzöl, az Úr a király kezébe adja!"

13. Entretanto, o mensageiro que fora buscar Miqueias dizia-lhe: “Os profetas são unânimes em predizer a vitória do rei. Que o teu oráculo seja conforme o deles. Predize bom êxito”.

13. A küldönc, aki elment Michajehuért, azt mondta neki: "Lásd, a próféták szavai egybehangzóan kedvezõk a király számára. Ezért a te szavad is legyen egy az õ szavukkal: Jövendölj jót!"

14. Miqueias, porém, respondeu: “Por Deus que eu só direi o que o Senhor me disser”.

14. Michajehu azonban azt felelte: "Amint igaz, hogy az Úr él: azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem."

15. Quando ele se apresentou ao rei, este disse-lhe: “Miqueias, devemos nós ir atacar Ramot de Galaad, ou não?”. “Vai – respondeu Miqueias –, serás vencedor. O Senhor a entregará nas mãos do rei.”

15. Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: "Michajehu, hadba vonuljunk a gileádi Ramot ellen, vagy mondjunk le róla?" Azt válaszolta: "Vonulj! Gyõzelmet aratsz, az Úr a király kezébe adja!"

16. O rei disse-lhe: “Quantas vezes será preciso conjurar-te a que só digas a verdade em nome do Senhor?”.

16. A király azonban megkérdezte: "Hányszor eskesselek meg, hogy csak az igazat mondod az Úr nevében?"

17. Ao que Miqueias respondeu: “Vejo todo o Israel espalhado pelas montanhas como um rebanho sem pastor. O Senhor disse: ‘Essa gente não tem um guia; volte cada um em paz para a sua casa!’.”

17. Erre megszólalt: "Látom egész Izraelt, szétszórva a hegyen, mint a pásztor nélkül maradt nyájat. S az Úr ezt mondja: Nincs gazdájuk, térjen hát vissza ki-ki békében házába!"

18. O rei de Israel disse a Josafá: “Não te disse eu que ele nunca profetiza o bem, mas sempre o mal?”.

18. Izrael királya Jehosafáthoz fordult: "Hát nem megmondtam, hogy sose jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat?"

19. Miqueias replicou: “Ouve o oráculo do Senhor: Eu vi o Senhor sentado no seu trono e todo o exército dos céus ao redor dele, à direita e à esquerda.*

19. De az folytatta: "Halld hát az Úr szavát: Láttam az Urat, a trónján ült, az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és a balján.

20. O Senhor disse: ‘Quem seduzirá Acab, para que ele suba e pereça em Ramot de Galaad?’. Um disse uma coisa, outro dizia outra.

20. S azt mondta az Úr: Ki veszi rá Achábot, hogy hadba vonuljon és Ramotnál, Gileádban elessen? Az egyik ezt mondta, a másik azt mondta,

21. Então, um espírito adiantou-se e apresentou-se diante do Senhor, dizendo: ‘Eu irei seduzi-lo!’. O Senhor perguntou: ‘De que modo?’.

21. míg végül az Úr elé állt a lélek és így szólt: Én veszem rá. S az Úr megkérdezte: Milyen úton-módon? Hogyan?

22. Ele respondeu: ‘Irei e serei um espírito de mentira na boca de seus profetas’. Respondeu o Senhor: ‘É isto. Conseguirás seduzi-lo. Vai e faze como disseste’.

22. Elmegyek - felelte -, és a hazugság lelke leszek a prófétái ajkán! Erre azt mondta neki: Vedd hát rá, hiszen képes vagy rá! Csak menj, és tedd meg!

23. O Senhor pôs um espírito de mentira na boca de todos os profetas aqui presentes, mas é a tua perda que o Senhor decretou”.

23. S lám, az Úr valóban a hazugság lelkét adta ezeknek a te prófétáidnak az ajkukra, mert az Úr a vesztedet határozta el."

24. Nesse momento, Sedecias, filho de Canaana, aproximou-se de Miqueias e deu-lhe uma bofetada, dizendo: “Por onde saiu de mim o espírito do Senhor para falar a ti?”.

24. Erre Kenaana fia, Cidkija odalépett, arcul ütötte Michajehut és így szólt: "Hogyan? Elhagyott volna az Úr lelke, hogy tehozzád szóljon?"

25. “Tu o verás – respondeu Miqueias –, no dia em que fores de quarto em quarto para te esconder.”

25. Michajehu azt felelte: "Magad tudod meg azon a napon, amikor majd helységbõl helységbe futsz, hogy elrejtõzz."

26. Então, o rei de Israel ordenou: “Prende Miqueias e leva-o à casa de Amon, governador da cidade e de Joás, filho do rei.

26. Izrael királya erre megparancsolta: "Fogjátok el Michajehut, vigyétek a város parancsnokához, Amonhoz és Joáshoz, a király fiához,

27. Dize-lhes: Esta é a ordem do rei: Lançai este homem na prisão e alimentai-o com um pão de miséria, até que eu volte são e salvo”.

27. aztán jelentsétek: Ezt parancsolja a király: Vessétek ezt az embert börtönbe, s csak kenyéren és vízen tartsátok, míg szerencsésen haza nem térek!"

28. Ao que respondeu Miqueias: “Se voltares são e salvo, será um sinal de que o Senhor não falou por mim”. E ajuntou: “Ouvi, povo, tudo isso!”.

28. Michajehu azonban így szólt: "Ha szerencsésen hazatérsz, akkor nem az Úr szólt általam."

29. O rei de Israel subiu com Josafá, rei de Judá, a Ramot de Galaad.

29. Izrael királya és Júda királya, Jehosafát így hadba vonult a gileádi Ramot ellen.

30. Disse-lhe: “Vou disfarçar-me para ir ao combate; tu, porém, conserva as tuas vestes”. E o rei de Israel disfarçou-se antes de entrar em combate.

30. Izrael királya azonban így szólt Jehosafáthoz: "Álruhába öltözöm, (úgy) indulok harcba, de te tartsd meg a magad öltözékét." Izrael királya tehát álruhát öltött és harcba szállt.

31. Ora, o rei da Síria tinha dado aos seus trinta e dois chefes de carros a seguinte ordem: “Não atacareis ninguém, pequeno ou grande, mas unicamente o rei de Israel”.

31. Arám királya megparancsolta harci szekerei parancsnokainak: "Ne támadjatok senkire, se kicsire, se nagyra, csak Izrael királyára!"

32. Os chefes de carros, tendo visto Josafá, disseram entre si: “Aquele é seguramente o rei de Israel”. E o atacaram. Josafá soltou o seu grito de guerra.*

32. Amikor a harci szekerek parancsnokai meglátták Jehosafátot, azt gondolták: ez senki más, mint Izrael királya, azért rátámadtak. Jehosafát kiáltozott.

33. Os chefes de carros, vendo que não era o rei de Israel, afastaram-se dele.

33. Erre a harci szekerek parancsnokai észrevették, hogy nem Izrael királya, és odébb álltak.

34. Nesse momento, estirando um homem o seu arco ao acaso, feriu o rei de Israel entre as junturas da couraça. O rei disse ao condutor de seu carro: “Volta a rédea, leva-me para fora do campo de batalha, porque estou ferido”.

34. De egy ember vaktában kifeszítette íját, s eltalálta Izrael királyát a mellvért és az öv között. Erre megparancsolta a szekere hajtójának: "Fordulj meg és vigyél ki az ütközetbõl, mert megsebesültem!"

35. Mas o combate foi naquele dia tão violento, que o rei teve que ficar de pé em seu carro diante dos sírios. Morreu ao cair da tarde. O sangue corria de sua ferida e inundava o seu carro.

35. A harc azonban egyre hevesebbé vált azon a napon, a király kénytelen volt a szekéren állva maradni, szemben az arámokkal. Estére meghalt. Sebébõl a vér a kocsi aljára folyt.

36. Ao pôr do sol, ouviu-se um clamor que corria por todo o exército: “Volte cada um para a sua cidade e para a sua casa!

36. Naplementekor kiáltás hallatszott a táborban: "Vissza! Ki-ki a maga városába, ki-ki a maga földjére!

37. Morreu o rei!”. Levaram-no para Samaria e enterraram-no ali.

37. A király halott!" Szamariába mentek és Szamariában temették el a királyt.

38. Quando lavaram o carro na piscina de Samaria, os cães lamberam o sangue do rei e as prostitutas banhavam-se ali, conforme o oráculo do Senhor.

38. Amikor Szamaria tavában lemosták a kocsit, a kutyák nyalták fel a vérét és a ringyók fürödtek benne, az Úr szava szerint.

39. O restante da história de Acab, suas ações, o palácio de marfim que construiu, as cidades que edificou, tudo isso se acha consignado no Livro das Crônicas dos reis de Israel.

39. Acháb történetének többi részét, amit csak végbevitt, az elefántcsont palotát, amelyet épített, s a városokat, amelyeket megerõsített, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.

40. Acab adormeceu com os seus pais e seu filho Ocozias sucedeu-lhe no trono.

40. Acháb megtért atyáihoz, és fia, Achaszja lett helyette a király.

41. No quarto ano de Acab, rei de Is­rael, Josafá, filho de Asa, tornou-se rei de Judá.

41. Aza fia, Jehosafát Izrael királyának, Achábnak 4. esztendejében lett király Júdában.

42. Tinha trinta e cinco anos quando começou a reinar e reinou vinte e cinco anos em Jerusalém. Sua mãe chamava-se Azuba, filha de Salai.

42. Jehosafát harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Azuba volt a neve, Silchi lánya volt.

43. Andou em todos os caminhos de Asa, seu pai, e não se desviou deles. Fez o que é bom aos olhos do Senhor.

43. Egész életében atyjának, Azának útján járt, nem tért le róla, azt tette, ami kedves volt az Úr szemében.

44. Todavia, não desapareceram os lugares altos, onde o povo continuava sacrificando e queimando incenso.

44. De a magaslati helyeket nem rombolták le. A nép továbbra is áldozott és tömjénezett a magaslati helyeken.

45. Josafá viveu em paz com o rei de Israel.

45. Jehosafát békében élt Izrael királyával.

46. O restante da história de Josafá, seus grandes feitos e suas campanhas, tudo se acha consignado no Livro das Crônicas dos reis de Judá.

46. Jehosafát történetének többi részét, kivívott gyõzelmeit, háborúit, amelyeket viselt, mind följegyezték Júda királyainak könyvében.

47. Expulsou da terra as prostitutas sagradas que ainda restavam do tempo de seu pai.

47. A kéjelgõk maradékait is kiirtotta az országból, akik apja idejébõl még megmaradtak.

48. Não havia então rei em Edom, mas um governador que exercia as funções de rei.

48. Edomban nem volt király,

49. Josafá construiu um navio de Társis para ir buscar ouro em Ofir. Mas não pôde ir, porque o seu navio naufragou em Asiongaber.

49. és Jehosafát király épített egy tarsisi hajót, hogy aranyért menjenek Ofirba. De nem értek oda, mert a hajó Ezjon-Geberben hajótörést szenvedett.

50. Ocozias, filho de Acab, disse a Josafá: “Deixa os meus servos embarcar com os teus”. Mas Josafá não quis.

50. Akkor Acháb fia, Achaszja azt mondta Jehosafátnak: "Embereim elmennek a te embereiddel." De Jehosafát nem akarta.

51. Josafá adormeceu com os seus pais e foi sepultado com eles na Cidade de Davi. Seu filho Jorão sucedeu-lhe no trono.

51. Megtért atyáihoz, és Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király.

52. No décimo sétimo ano de Josafá, rei de Judá, Ocozias, filho de Acab, tornou-se rei de Israel em Samaria e reinou dois anos sobre Israel.

52. Acháb fia, Achaszja Júda királyának, Jehosafátnak 17. esztendejében lett király Izrael fölött, Szamariában; két évig uralkodott Izraelben.

53. Fez o mal aos olhos do Senhor e seguiu os caminhos de seu pai e de sua mãe e de Jeroboão, filho de Nabat, que tinha arrastado Israel ao pecado.

53. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, apja útján meg anyja útján járt, és Nebat fiának, Jerobeámnak az útján, aki bûnbe vitte Izraelt.

54. Prestou culto a Baal e prostrou-se diante dele, provocando desse modo a cólera do Senhor, Deus de Israel, como o fizera seu pai.

54. Baalnak szolgált, õt imádta; így ingerelte az Urat, amint apja tette.