Baruc, 3

1. Senhor, Todo-poderoso, Deus de Israel, é uma alma angustiada e um coração atormentado que clama a vós:

1. Mindenható Urunk, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrõdõ szív kiált hozzád!

2. Escutai, Senhor! Tende piedade! Porque pecamos contra vós.

2. Hallgass meg, Urunk, és légy irgalmas! Vétkeztünk színed elõtt.

3. Estais sentado sobre um trono eterno, e nós caminhamos para um definitivo aniquilamento.

3. Te örökké uralkodol, mi meg elvesszünk örökre?

4. Se­nhor, Todo-poderoso, Deus de Israel, escutai a prece dos mortos de Israel, dos filhos daqueles que pecaram contra vós, que não atenderam à voz do Senhor, seu Deus, e por isso foram levados à desgraça.

4. Mindenható Urunk, Izrael Istene, hallgasd meg Izrael halálra szántjainak és azok fiainak a könyörgését, akik vétkeztek ellened, akik nem hallgattak Uruk, Istenük szavára; ezért szakadtak ránk a csapások.

5. Não mais tomeis em conta os crimes de nossos pais; lembrai-vos, apenas, nesta hora, do poder de vosso nome.

5. Ne gondolj többé atyáink bûneire; ebben az órában gondolj inkább saját kezedre és nevedre.

6. Sois o Senhor, nosso Deus, e nós queremos louvar-vos, Senhor.

6. Igen, Urunk, te vagy a mi Istenünk, s mi dicsõítünk téged, Urunk!

7. Por esse motivo é que nos inspirastes o temor a vós e a necessidade de vos invocar. Agora, em nosso exílio, vos louvamos, já que o nosso coração renunciou às iniquidades de nossos pais, que contra vós pecaram.

7. Te oltottad szívünkbe félelmedet, hogy segítségül hívjuk a nevedet. Dicsõítünk téged számkivetésünkben, hiszen eltávolítottuk szívünkbõl atyáink minden gonoszságát, amellyel vétkeztek színed elõtt.

8. Olhai! Aqui vivemos em um exílio, para onde nos dispersastes, a fim de sermos objeto de opróbrio, de insultos e maldições, e para carregarmos o peso das culpas de nossos pais, que haviam abandonado o Senhor, nosso Deus.

8. Nézd, mi még ma is abban a fogságban vagyunk, amelybe szétszórtál bennünket, hogy iszonyat, átok és büntetés legyünk atyáink minden bûne miatt, akik eltávolodtak az Úrtól, a mi Istenünktõl.

9. Escuta, Israel, os mandamentos de vida; medita, a fim de que aprendas a prudência.

9. Halld meg, Izrael, az élet törvényét, figyeljetek, hogy szert tegyetek a tudásra!

10. Donde vem, Israel, donde vem, que te encontras em terra inimiga, que definhas em solo estranho, passas por imundo, qual cadáver,

10. Izrael, miért vagy ellenséged országában, miért? Megöregedsz idegen földön?

11. e és contado entre os ocupantes dos túmulos?

11. Beszennyezed magad halottakkal, s azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba?

12. Negligenciaste a fonte da sabedoria.*

12. Elhagytad a bölcsesség forrását!

13. Se houvesses caminhado pelas sendas de Deus, poderias habitar para sempre na paz.

13. Ha az Úr útjain jártál volna, akkor otthon laknál, békében mindörökké.

14. Aprende onde se acha a prudência, a força e a inteligência, a fim de que saibas, ao mesmo tempo, onde se encontram a vida longa e a felicidade, o fulgor dos olhos e a paz.

14. Tanuld meg, hol van a tudomány, hol az erõ, hol az értelem, s akkor megtudod azt is, hol a maradandóság és az élet, hol a szem ragyogása és a béke.

15. Quem jamais encontrou sua morada, e penetrou em seus domínios?*

15. De ki fedezte föl a helyét és ki hatolt el kincseihez?

16. Onde estão os chefes das nações que domavam os animais da terra,*

16. Hol vannak a népek vezetõi, és azok, akik a föld állatai fölött uralkodtak?

17. e brincavam com as aves do céu, que entesouravam prata e ouro, em quem os homens confiavam, e cujos bens são inesgotáveis?

17. Azok, akik az ég madaraival játszottak, azok, akik gyûjtötték az aranyat és az ezüstöt, amelyben az emberek bizakodnak, vagyis azok, akiknek a gazdagsága határtalan volt?

18. Onde estão aqueles que trabalham a prata com dificuldade? Nada resta de suas obras.

18. Azok, akik annyi gonddal dolgozták meg az ezüstöt, hogy munkájuk felülmúlta a képzeletet?

19. Desapareceram, desceram à habitação dos mortos, e outros subiram ao lugar deles;

19. Eltûntek, leszálltak a holtak országába, helyükre mások léptek.

20. os mais jovens viram o dia e habitaram a terra; não descobriram, porém, o caminho da sabedoria,

20. Fiatalabbak látták meg a napvilágot, és laktak a földön, de õk sem találták meg a tudás útját,

21. nem conheceram a senda que a ela conduz. Também seus filhos não a alcançaram e longe permaneceram de seu caminho.

21. nem fogják fel ösvényeit. Fiaik sem tették magukévá, hanem távol maradtak útjától.

22. Dela não se ouviu falar em Canaã nem foi vista em Temã.

22. Semmit sem ismertek fel belõle Kánaánban, és nem értették meg Temánban.

23. Mesmo os filhos de Agar, à procura de prudência terrestre, e os negociantes de Mercã e Temã, os amigos de provérbios e os desejosos de prudência, não puderam conhecer o caminho da sabedoria, nem dela obter informações sobre sua pista.

23. Sem Hágár fiai, akik itt lent keresik az értelmet, sem Midián és Temán kereskedõi, ezek a mesemondók és tudni vágyók sem ismerték fel a bölcsesség útját, nem találták meg ösvényeit.

24. Ó Israel, quão imensa é a casa de Deus; como é vasta a extensão de seus domínios!

24. Ó, Izrael, milyen nagy az Isten hajléka, milyen messze terjed a birtoka:

25. Sim, é vasta, imensa, ampla, ilimitada.

25. nagy és határtalan, magas és mérhetetlen!

26. Lá nasceram os famosos gigantes antigos, de estatura imensa e alma de guerreiros.*

26. Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek.

27. Não os escolheu Deus, nem lhes mostrou o caminho da sabedoria.

27. De Isten nem választotta ki õket, nem mutatta meg nekik a tudás útját.

28. E por falta de sagacidade pereceram, vítimas da própria estultícia.

28. Elvesztek, mert nem volt tudományuk, elvesztek esztelenségük miatt.

29. Quem escalou o céu a fim de procurar a sabedoria, e a trouxe para baixo das nuvens?

29. Ki száll fel az égbe, hogy megragadja, és lehozza a felhõkbõl?

30. Quem atravessou o mar para encontrá-la, e a adquiriu, a preço de ouro mais puro?

30. Ki kel át a tengeren, hogy fölfedezze és idehozza tiszta aranynak?

31. Ninguém conhece o caminho que a ela conduz, nem sabe a pista que lá o possa levar.

31. Senki sem találta meg az útját, nem fogta fel ösvényeit.

32. Somente aquele que tudo sabe a conhece, e por efeito de sua prudência a descobre; aquele que criou a terra para tempos que não findam; aquele que de animais a povoou;*

32. De ismerte az, aki mindent tud, õ átvizsgálta értelmével; õ, aki mindörökre megalkotta a földet, és betöltötte élõlényekkel;

33. aquele que lança o relâmpago e o faz brilhar, que o chama e ele, bramindo, obedece.

33. õ, aki küldi a fényt, és az eljön, de ha visszahívja, az remegve engedelmeskedik.

34. Brilham em seus postos as estrelas e se alegram;

34. A csillagok vidáman ragyognak helyükön,

35. e as chama, e respondem: “Aqui estamos”. E jubilosas refulgem para o seu Criador.

35. de ha õ szólítja õket, azt felelik: "Itt vagyunk!" Vidáman csillognak alkotójuk elõtt:

36. É ele o nosso Deus, com ele nenhum outro se compara.

36. Õ a mi Istenünk, senki sem hasonlít hozzá!

37. Conhece a fundo os caminhos que conduzem à sabedoria, galardoando com ela Jacó, seu servo, e Israel, seu favorecido.

37. Õ felkutatta a tudás minden útját, s átadta Jákobnak, a szolgájának, és Izraelnek, akit szeretett.

38. Foi então que ela apareceu sobre a terra, onde permanece entre os homens.*

38. Így jelent meg a földön és társalgott az emberekkel.