Márk evangéliuma, 4

Katolikus Biblia

1 Megint tanítani kezdett a tó partján. Nagy tömeg gyûlt köré, ezért bárkába szállt, így õ a tavon volt, az egész tömeg meg szemközt a tó partján a földre telepedett.

2 Példabeszédekben tanította õket sok mindenre, és tanításában ezt mondta nekik:

3 "Halljátok! Íme, kiment a magvetõ vetni.

4 Amint vetett, némely szem történetesen az útszélre hullott. Jöttek a madarak és felcsipegették.

5 Más szemek köves talajra hullottak, itt nem volt elég a föld. Csakhamar kikeltek, mert nem kerültek mélyre a földbe.

6 De aztán, hogy forrón sütött a nap, kiszáradtak, mert nem eresztettek mélyre gyökeret.

7 Voltak szemek, amelyek bogáncsok közé hullottak. Amint a bogáncsok megnõttek, elfojtották, ezért nem hoztak termést.

8 De volt mag, amely jó földbe hullott. Ez amikor kikelt és kifejlõdött, termést hozott, az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszorosat.

9 Akiknek van füle a hallásra, hallja meg!" - mondta.

10 Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettõvel együtt megkérdezték, mi a példabeszédek értelme.

11 Ezt felelte nekik: "Megkaptátok az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak,

12 hogy: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, s bocsánatot nyerjenek."

13 Aztán így folytatta: "Nem értitek ezt a példabeszédet, Hogy értitek meg akkor majd az összes példabeszédet?

14 A magvetõ a tanítást veti.

15 Akikben útszélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, s kitépi szívükbõl az elvetett igét.

16 Ugyanígy, akikben köves talajra hull a mag, amikor hallják a tanítást, szíve- sen fogadják,

17 de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri õket az ige miatt, hamarosan megbotránkoznak.

18 És mások, akikben a bogáncsok közé hullik, hallják ugyan a tanítást,

19 de a világ gondjai, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad.

20 Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszoros termést hoz.

21 Ezután így folytatta: "Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?

22 Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.

23 Akinek van füle a hallásra, hallja meg!"

24 Azután így szólt: "Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sõt adnak is hozzá.

25 Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tõle."

26 Azután ezt mondta: "Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe.

27 Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan.

28 A föld magától terem, elõször szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban.

29 Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás."

30 Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük?

31 Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál.

32 De aztán, hogy elvetették, egyre nõ, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak."

33 Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik a tanítást, hogy megértsék.

34 Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent megmagyarázott nekik.

35 Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: "Keljünk át a túlsó partra."

36 Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak.

37 Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Õ a bárka végében egy vánkoson aludt.

38 Felkeltették: "Mester - kérdezték -, nem törõdöl vele, hogy elveszünk?"

39 Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: "Csendesedj! Némulj el!" A szél elült, s nagy nyugalom lett.

40 Ekkor hozzájuk fordult: "Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?"

41 Nagy félelem fogta el õket. "Ki ez - kérdezték egymástól -, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?"




Versículos relacionados com Márk evangéliuma, 4:

A Szent Márk 4 Jézus több példabeszédet mutat be Isten Királyságáról és üzenetéről. Az első példabeszéd a vetőgépről szól, amely a vetőmagot különböző talajtípusokban terjeszti. A második példabeszéd a magáról növekszik. A harmadik példabeszéd a mustárszemén található, amely nagy fává válik. Jézus megnyugtatja a viharot a tengeren, és meggyógyítja a démoni gerasént.

Lukács 8:15: "De az, aki a jó földbe esett, azok, akik jó és tökéletes szívvel hallják a szót, megtartják és kitartással viselnek gyümölcsöt." Ez a vers közvetlenül kapcsolódik Jézus első példabeszédjéhez a vetőgép felett. Hangsúlyozza az Isten Igéjének meghallgatásának fontosságát, és nyitott és fogékony szívvel rendelkezik, hogy az üzenet gyümölcsöt viseljen.

1 Korinthusok 3:6-7: "Az Apollo itatott; de Isten növekedett. Tehát sem a növények, sem az öntözni, hanem az Isten, aki növekedést ad." Ezek a versek Jézus második példájához kapcsolódnak, amely önmagában növekszik. Emlékeznek arra, hogy Isten az, aki növekedést és életet ad, az emberi munkától függetlenül.

Ezékiel 17:22-24: "Így mondja az Úr Isten: A magas cédruskupa tetejéről is elviszem, és felteszem őt; megújulásainak fő részéből egy ágot vágok, és egy magasra ültetem, és fenséges. Izraelből ültetem őt, ágakat ad, gyümölcsöt termel, és kiváló cédrus lesz; és alatta mindenféle madár lakik; ágaik árnyékában minden mennyországban laknak. " Ezek a versek Jézus harmadik példabeszédjéhez kapcsolódnak a mustárszemcsék felett, amely nagy fává válik. Emlékeznek arra, hogy Isten apró dolgokat használhat nagyszerű munkák elvégzéséhez, és hogy munkája gyümölcsöző és barátságos.

107:29 Zsoltár: "A vihar megszűnt, és hullámaik megnyugtatnak." Ez a vers arra az epizódra vonatkozik, amelyben Jézus megnyugtatja a viharot a tengerben. Megmutatja Jézus hatalmát a természet erõi és a bizalom felett, amiben benne lehet, még a félelem és a veszély idején is.

ApCsel 16:18: "És ezt sok napig csinálta. De Pál zavart, megfordult és azt mondta a Léleknek, Jézus Krisztus nevében, én elküldöm tőle. És ugyanakkor kijött." Ez a vers a démoni gerasén gyógyításához kapcsolódik. Kiemeli Jézus hatalmát a gonosz szellemek és Jézus azon képessége, hogy gyógyulást és felszabadulást hozzon a rászorulók számára.


Rozdziały: