1 Jeremiásnak, Hilkija fiának a szavai, aki abból a papi családból származott, amely a Benjamin földjén levõ Anatotban lakott.
2 Az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának 13. esztendejében intézte hozzá szózatait,
3 aztán Jojákimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban is, egészen addig, míg Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának 11. esztendeje el nem telt, amikor is fogságba vitték Jeruzsálemet, az ötödik hónapban.
4 Így szólt hozzám az Úr:
5 "Mielõtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielõtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára."
6 Erre azt mondtam: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok."
7 De az Úr így válaszolt: "Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok.
8 Ne félj tõlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak - az Úr mondja ezt neked."
9 Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat és így szólt hozzám:
10 "Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess."
11 Aztán az Úr szólt és megkérdezte tõlem: "Mit látsz, Jeremiás?" Erre így feleltem: "Korán virágzó fának ágát látom."
12 Az Úr erre azt mondta: "Jól látod. Mert jó korán virrasztok szavam fölött, hogy beteljesítsem."
13 Másodszor is szólt hozzám az Úr: "Mit látsz még?" Ezt feleltem: "Forró fazekat látok, amelynek tartalma észak felõl buzog."
14 Erre az Úr így szólt: Észak felõl támad a veszedelem ennek a földnek minden lakójára,
15 mert összehívom észak országait - mondja az Úr. El is jönnek, és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem kapui elõtt, sõt a falai mentén körös-körül, és Júda minden városa körül.
16 Akkor majd kimondom ellenük ítéletemet minden gonoszságukért, amiért elhagytak: idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, és a saját kezük mûveit imádták.
17 Azért hát övezd fel derekadat: kelj föl és mondd el nekik mind, amit parancsolok neked. Ne ijedj meg tõlük, különben én ijesztelek meg a szemük elõtt.
18 Én meg a mai napon erõs várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében; Júda királyai és fõemberei ellen, papjai és egész népe ellen.
19 Harcolni fognak ugyan ellened, de nem gyõznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak - mondja az Úr.
Versículos relacionados com Jeremiás könyve, 1:
Jeremiah 1 bemutatja Jeremiah hívását, hogy az Úr prófétája legyen, valamint néhány látomás és bátorító szavak, amelyeket Isten ad neki. Az alábbiakban öt vers található, amelyek az ebben a fejezetben szereplő témákra vonatkoznak:
Ézsaiás 6:8: "Akkor hallottam az Úr hangját, és felhívtam:" Kit küldök? Ki megy hozzánk? "És azt válaszoltam:" Itt vagyok. Küldje el nekem! "" Ez a vers megmutatja Isten szolgájának hajlandóságát, hogy kövesse akaratát, még anélkül, hogy pontosan tudná, mi vár rá. Ez a hozzáállás hasonló Jeremiáshoz, amikor reagál az Úr hívására.
Exodus 4:10-12: "Mózes válaszolt az Úrnak, Ah, Uram! Soha nem voltam ékesszóló, a múltban vagy most, amikor beszéltél a szolganel és nyelv. És tanítsd meg, hogy beszélni fogsz. " Mózes, akárcsak Jeremiah, kezdetben vonakodik elfogadni Isten hívását saját bizonytalansága és korlátozása miatt. De Isten megígéri, hogy vele lesz, és lehetővé teszi neki, hogy megtegye az akaratát.
Jeremiah 29:11: "Mert én vagyok az, aki ismerem az ön számára készült terveket" - mondja az Úr -, "azt tervezi, hogy virágzik, és nem ártanak nekik, reményt és jövőt terveznek nekik." Ez a vers azt mutatja, hogy Istennek van egy terve az életére, csakúgy, mint egy konkrét terve Jeremiásra. Istennek ez az ígérete bátorító forrást jelent azok számára, akik életükben isteni célt akarnak teljesíteni.
ApCsel 26:16: "Kelj fel! Tegyen téged! Úgy tűnt, hogy szolgaként válasszon téged és tanúja annak, amit láttál tőlem, és mit mutatok neked." Ebben a versben Pál beszámolja saját felhívását, hogy apostol legyen, és hogy Isten hogyan választotta őt, és lehetővé tette neki, hogy kegyelme vallomása legyen. Pálhoz és Jeremiáshoz hasonlóan Isten hívja szolgáit, hogy tanúi legyenek a világ előtt.
2 Timóteus 1:7: "Mert Isten nem a gyávaság, hanem a hatalom, a szeretet és az egyensúly szellemét adott nekünk." Ez a vers hangsúlyozza, hogy bár megfélemlítettnek vagy félelemnek érezhetjük magunkat Isten akaratának teljesítésében, ő adta nekünk a hatalom és a szeretet szellemét, hogy legyőzzük ezeket a nehézségeket. Emlékeztető arra, hogy Jeremiáshoz hasonlóan bízhatunk Istenben, hogy lehetővé tegyük nekünk és erősítsük magunkat küldetésünkben.
Rozdziały: