1 De most kinevetnek a nálam ifjabbak, akiknek az apját arra sem méltattam, hogy juhászkutyámnak megfogadjam.
2 Mit ért volna nekem kezüknek ereje? Eltûnt már belõlük az erõnek telje.
3 Nélkülözés, éhség felõrölte õket, hiszen a puszta gyökereit rágták, meg a bozótot a vadon sivatagban.
4 A sósfüvet szedték s a bokrok levelét, a rekettye gyökere volt a kenyerük.
5 A közösség körébõl kitaszítják õket, s kiabálnak rájuk, mint a tolvajokra.
6 Szörnyû barlangokban kénytelenek lakni, porral telt odúkban, sziklaüregekben.
7 Tüskebokrok közül hallik kiáltásuk, csalánbokrok alatt kuporognak együtt.
8 És a gyermekeik: rettenetes fajzat, nép, melynek neve sincs, ország számûzöttje.
9 És ezeknek lettem most én gúnydalává, ezeknek szolgálok beszédjük tárgyául.
10 Undorodnak tõlem és távol maradnak, és nem átallanak arcomba köpködni.
11 Mert fellazította íjam, s meghajlított, kivetik szájukból (menten) a zabolát.
12 Jobb oldalam felõl áll föl ez a fajzat, kövekkel dobálnak, ez a lövedékük, és utakat törnek, hogy tönkretehessenek.
13 Minden kivezetõ utamat elzárják, nekem esnek, és nincs, aki tiltaná nekik.
14 Széles faltörésen nyomulnak befelé, és a romok között hengergetnek.
15 Rettenetes dolgok fordultak ellenem, szelek szárnyán eltûnt méltóságom, akárcsak a felhõ, elszállt boldogságom.
16 És mostan szétfolyik énbennem a lélek, nyomorteli napok szakadnak nyakamba.
17 Betegség mardossa csontomat éjszaka, s akik marcangolnak, sohasem pihennek.
18 Hatalmas erõvel megfogja ruhámat, s mint köntös nyílását, összefûzköd.
19 Beletaszított engemet a sárba, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Hozzád kiáltok, de nem adsz feleletet, itt állok, ám te ügyet sem vetsz rám.
21 Kegyetlen zsarnok lettél velem szemben, hatalmas kezeddel harcba szállsz ellenem.
22 Fölemelsz a földrõl, szélvész szárnyára vetsz, és mennydörgésnek hangjával rettentesz.
23 Nagyon jól tudom, hogy halálba viszel, a házba, ahol minden élõ összegyûlik.
24 De rá emeltem-e a szegényre kezem, mikor nyomorában segélyért kiáltott?
25 Inkább sirattam, kire nehéz napok jártak, lelkem a szegényért gyászba öltözködött.
26 Bizony jót reméltem, és a rossz ért utol, fényességet vártam, és sötétség érkezett.
27 Egész bensõm nyugtalanul forrong, rám szakadtak a nyomor napjai.
28 Sötétségben járok, nincs vigasztalásom, feljajdulok, ha a gyûlésben felállok.
29 A sakáloknak lettem testvérévé, sorstársává váltam a struccmadaraknak.
30 Bõröm feketedik és leszakad rólam. Lázas forróságban égnek a csontjaim.
31 Gyászdallá változott citerám zengése, furulyámnak hangja siratóénekké.
Versículos relacionados com Jób könyve, 30:
A 30. munka egy olyan fejezet, amelyben Job leírja fájdalmát és szenvedését, miután elvesztette mindent, ami volt. Összehasonlítja jelenlegi helyzetét az előző életével, amikor tiszteletben tartották és sikeresek voltak. Annak érdekében, hogy öt verset biztosítsanak a 30 -as munka témájához, a Job verseit kizárják az eredményekből.
Zsoltár 34:17-18: "Az igazi kiáltás, az Úr meghallja őket, és minden gyötrelmükből kiszállítja őket. Az Úr közel áll azokhoz, akik megtört szívvel rendelkeznek, és megmentik azokat, akiket levágott szellemmel megment." A zsoltárok ez a verse kiemeli Isten közelségét azokhoz, akik szenvednek, és hajlandóak megmenteni őket.
Zsoltár 42:11: "Miért vagy annyira szomorú, ó, lelkem? Miért vagy annyira zavart bennem? Tegye a reményét Istenbe! Mert még mindig dicsérem; ő a Megváltóm és az én Istenem." A Zsoltárok e verse hangsúlyozza annak fontosságát, hogy reményt helyezzünk Istenbe a szenvedés és a elbocsátás közepette.
2 Korinthus 4:8-9: "Minden oldalról nyomást gyakorolunk, de nem szabadulnak el; zavarba ejtünk, de nem kétségbeesetten; üldözünk, de nem hagyunk el; levágott, de nem pusztítva el." Ez a 2 korinthus verse kiemeli a kitartási képességet a nehézségek és kihívások közepette.
1 Péter 5:10: "És az összes kegyelem istene, aki az örök dicsőségére hívta őket Jézus Krisztusban, rövid ideig szenvedése után, visszaállítja őket, megerősíti őket, erőt ad nekik, és határozottan lesz számukra . Alapítványok. " Ez az 1 Péter verse megígéri, hogy Isten visszaállítja és megerősíti azokat, akik rövid ideig szenvednek.
Róma 8:18: "Úgy gondolom, hogy jelenlegi szenvedéseinket nem lehet összehasonlítani a dicsőséggel, amelyet bennünk mutatnak be." Ez a római vers kiemeli az örök perspektívát és azt a reményt, hogy a jelenlegi szenvedések ideiglenesek a jövő dicsőségéhez képest.
Rozdziały: