1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
2 Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak; van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
3 Azért hát, emberfia, szedd össze az útra a holmidat, és menj el, nappal, a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyrõl, ahol lakol, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
4 Szedd össze a holmidat, mint a számûzetésbe készülõk a csomagjukat, nappal, a szemük láttára. Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek.
5 A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat és azon keresztül menj ki.
6 A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára.
7 A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a számûzetésbe készülõk, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s a holmimat a szemük láttára a vállamon vittem.
8 Reggel az Úr szózatot intézett hozzám:
9 Emberfia, Izrael háza, ez a lázongó nemzedék nem kérdezte meg: "Mit csinálsz?"
10 Így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jeruzsálemrõl szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról, amely benne él.
11 Mondd: én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd õk is: számûzetésbe, fogságba mennek.
12 A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet.
13 Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, a káldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott.
14 Azokat, akik elkísérik - segítõit és seregét -, mind szétszórom, a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk.
15 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom õket a népek közé és szétszélesztem õket idegen országokba.
16 De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek a kardtól, az éhínségtõl, a pestistõl, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr.
17 Az Úr szózatot intézett hozzám:
18 Emberfia, remegve edd kenyeredet, s vizedet is nyugtalanul és szorongva idd,
19 és mondd meg az ország népének: Ezt mondja az Úr, az Isten Jeruzsálem lakóinak, akik szétszóródtak Izraelben. Kenyerüket szorongva eszik, vizüket félve isszák, mert lakóinak erõszakossága miatt elpusztul az ország és akik lakják.
20 A népes városok romhalmazzá válnak, az ország sivataggá lesz, hogy megtudjátok: én vagyok az Úr.
21 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
22 Emberfia, mit akartok azzal a mondással, amely Izrael földjén járja: A napok múlnak, s a látomások nem válnak valóra.
23 Mondd meg ezért nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Véget vetek ennek a mondásnak, és nem beszéltek így többé Izraelben. Mondd meg nekik: Közel vannak a napok, amikor minden látomás valóra válik.
24 Nem lesz többé hamis látomás, sem csalárd jövendölés Izrael házában.
25 Mert én, az Úr beszélek. Amit mondok, az valóra válik, késedelem nélkül. Igen, ti lázongó nemzedék, megélitek, hogy amit kimondok, azt valóra is váltom - mondja az Úr, az Isten.
26 Az Úr szózatot intézett hozzám:
27 Emberfia, Izrael háza így beszél: "A látomás, amit ez lát, csak távoli idõre vonatkozik, csak távoli jövõrõl jövendöl."
28 Mondd hát meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Szavaim nem késnek tovább. Amit mondok, az beteljesedik - mondja az Úr, az Isten.
Versículos relacionados com Ezekiel könyve, 12:
Ezékiel 12 leírja a próféta véleményét Júda száműzetéséről és Jeruzsálem esése. Isten arra utasítja Ezékielt, hogy száműzetésként cselekedjen, és így az emberek felismerik a közelgő száműzetés elkerülhetetlenségét. Az Ezekiel 12 -ben tárgyalt témákkal kapcsolatos versek:
Jeremiah 29:4-7: "Így mondja a házigazdák ura, Izrael Istene, az összes száműzetőnek, amelyet Jeruzsálemből Babilonba deportáltam: Építsen házakat és lakik bennük; növénykerteket és gyümölcseiket enni. Legyen gyermeke és lánya; Vegye feleségül gyermekeit és lányait, és adja meg nekik a házasságban; és keresse meg a város békéjét, ahol kitoloncolok téged, és imádkozom az Úrhoz az ön javára, mert békében béke lesz. " Ez a vers arra ösztönzi a száműzeteket, hogy új életet építsenek maguknak Babilonban, és alkalmazkodjanak az új valósághoz.
Ezékiel 3:17-18: "Az ember fia, átadtam neked az Izrael házán; amikor egy szót hallasz a számból, figyelmeztetni fogod a részemre. Amikor azt mondom a gonoszoknak: Biztosan meghalsz; És nem figyelmeztetsz téged, nem is beszélsz arra, hogy figyelmeztesse a gonosz utat, hogy megmentse az életedet, hogy a gonoszok meg fognak halni a hamisságod miatt; de a vérednek a kezedből lesz szükségem. " Ez a vers arról szól, hogy Ezékiel prófétája, hogy figyelmeztesse az embereket Isten ítéletére, hogy megbánjanak és megmenthessék őket.
Jeremiah 39:1-2: "Zedekia kilencedik évében, a Júda királya, a tizedik hónapban Nebukadnezzar, a Babilon királya, az egész hadseregével Jeruzsálem és csendes ellen jött. És Zedekia tizenegyedik évében a negyedik negyedik évben. Hónap, a hónap kilencedik napján, a város betört. " Ez a vers leírja Jeruzsálem bukását, amely az volt az esemény, amelyet Ezékiel prófétált, aki megtörténik.
Ezékiel 12:21-23: "És az Úr szava hozzám jött, mondván: Az ember fia, aki ez a közmondás, amely Izrael földjén van, aki azt mondja, hogy a napok utolsó és minden látás elhalványul? Ezért mondd el nekik, így azt mondják, hogy az Úr Isten, megszüntetem ezt a közmondást, és Izraelben már nem fogom megismételni, de mondd nekik, hogy a napok közel vannak, és az egész próféta látása teljesül. " Ez a vers azt mutatja, hogy Isten tisztában van az emberek gondolkodásával, hogy a prófécia soha nem fog teljesülni, és hogy cselekedni fog annak bizonyítására, hogy szavai igazak.
Zsoltár 52:3-4: "Jobban szereted a gonoszt, mint hasznot, a hazugságot, mint az igazságot. Szereted minden ártalmas szót, ó, megtévesztő nyelvet!" Ez a vers az igazság és az őszinteség fontosságáról szól, és amit Ezekiel hangsúlyoz, amikor az emberek bűneinek következményeiről beszél.
Rozdziały: