1. És Saul helyeselte meggyilkolását. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével mindnyájan elszéledtek Júdea és Szamaria tájékára.

2. Istvánnak az istenfélõ emberek megadták a végtisztességet, s nagyon megsiratták.

3. Saul ellenben csakúgy tajtékzott az egyház ellen, sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és nõket, és börtönbe vetette õket.

4. Azok, akik szétszéledtek, ahová csak elvetõdtek, mindenütt hirdették az evangéliumot.

5. Így Fülöp Szamaria városába került, s ott hirdette Krisztust.

6. A nép hallva és látva a csodákat, amelyeket tett, egyöntetûen figyelemmel hallgatta.

7. Mert sok megszállottból - hangosan kiáltozva - kiment a tisztátalan lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult.

8. Így nagy volt az öröm ebben a városban.

9. Élt a városban egy Simon nevû férfi, aki varázsló volt, és azzal ámította Szamaria népét, hogy fontos személynek adta ki magát.

10. A népnek apraja-nagyja hallgatott rá. "Õ az Isten ereje, melyet nagynak neveznek!" - mondták.

11. Csüggtek rajta, mert már jó ideje ámította õket mesterkedéseivel.

12. De amikor hittek Fülöpnek, aki Isten országáról és Jézus Krisztus nevérõl beszélt nekik, megkeresztelkedtek, férfiak és nõk egyaránt.

13. Maga Simon is hívõ lett, megkeresztelkedett, és Fülöphöz csatlakozott. A jelek és a nagy csodák láttán elámult.

14. Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamaria elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.

15. Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket.

16. Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.

17. Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket.

18. Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik:

19. "Adjatok nekem is olyan hatalmat - mondta -, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket."

20. Péter elutasította: "Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát, pénzen meg lehet venni.

21. Semmi részed benne és semmi közöd hozzá, mert szíved nem tiszta az Isten elõtt.

22. Térj meg hát gonoszságodból, és kérd az Istent, hogy bocsássa meg szíved szándékát!

23. Úgy látom, elöntött a keserû epe, és fogva tart a gonoszság."

24. "Könyörögjetek értem az Úrhoz - kérte Simon -, hogy semmi se érjen abból, amit mondtatok."

25. Miután így tanúságot tettek és hirdették az Úr szavát, visszatértek Jeruzsálembe, útközben sok szamariai faluban hirdették az evangéliumot.

26. Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: "Kelj útra és menj délre, a Jeruzsálembõl Gázába vezetõ, elhagyott útra."

27. Fölkerekedett hát, és elment oda. Egy etiópiai férfi, Kandákének, az etiópiai királynénak magas rangú udvari tisztje és fõkincstárosa épp Jeruzsálemben járt imádkozni.

28. Visszatérõben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta.

29. A Lélek indítást adott Fülöpnek: "Menj és szegõdj a kocsi mellé!"

30. Fülöp odasietett, és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte: "Érted, amit olvasol?"

31. "Hogyan érthetném - felelte -, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?" Aztán arra kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön mellé.

32. Az Írásnak ezt a helyét olvasta: Mint a juhot, úgy vitték leölni. Ahogy a bárány sem ad hangot nyírója elõtt, õ sem nyitotta szóra ajkát.

33. A megaláztatásban vétetett el róla az ítélet. Ki sorolhatja fel nemzedékét? Mert élete elvétetett a földrõl.

34. Az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: "Mondd, kirõl mondja ezt a próféta, magáról vagy valaki másról?"

35. Fülöp elkezdte a magyarázatot, és az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust.

36. Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: "Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?"

37. .

38. Ezzel megállíttatta a kocsit, aztán mindketten, Fülöp is, az udvari tiszt is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte.

39. Amikor kijöttek a vízbõl, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az udvari tiszt nem is látta többé, de azért boldogan folytatta útját.

40. Fülöp egyszerre Asdódban találta magát, s útközben hirdette az evangéliumot minden városban, míg meg nem érkezett Cezáreába.





“Que Nossa Senhora aumente a graça em você e a faça digna do Paraíso”. São Padre Pio de Pietrelcina