Znaleziono 3575 Wyniki dla: Hal
Saul halála után, az amalekiták elleni csatából hazatérve Dávid két napig Ciklagban maradt. (Sámuel II. könyve 1, 1)
"Mi történt? - kérdezte Dávid. - Beszéld el nekem!" "A nép elmenekült a csatából - válaszolta -, s az emberek közül sokan elestek. Saul és fia, Jonatán is halott!" (Sámuel II. könyve 1, 4)
Ekkor Dávid megkérdezte a legényt, aki a hírt hozta neki: "Hogy tudtad meg, hogy Saul és fia, Jonatán is halott?" (Sámuel II. könyve 1, 5)
Aztán Dávid odaszólította egyik legényét, és megparancsolta neki: "Gyere ide és szúrd le!" Az leszúrta, úgyhogy meghalt. (Sámuel II. könyve 1, 15)
Saul és Jonatán - hogy kedvelték és szerették egymást! Elválaszthatatlanok voltak életben s halálban. Gyorsabbak voltak a sasnál, erõsebbek az oroszlánnál. (Sámuel II. könyve 1, 23)
Hogy estek el a hõsök az ádáz csatában? Halálod mély gyászba borít, Jonatán, (Sámuel II. könyve 1, 25)
De most szedjétek össze magatokat és legyetek bátrak. Mert uratok, Saul halott, ám engem Júda háza fölkent királyává." (Sámuel II. könyve 2, 7)
De ez vonakodott odébb állni. Erre Abner lándzsája végét a hasába döfte, úgyhogy a lándzsa a hátán jött ki. A földre bukott és meghalt azon a helyen. Azok, akik oda mentek arra a helyre, ahol Azahel elesett és meghalt, mind megálltak. (Sámuel II. könyve 2, 23)
Dávid így válaszolt: "Jól van, szövetséget kötök veled, de van egy kikötésem: Nem kerülhetsz a szeme elé, csak ha Saul lányát, Michalt is magaddal hozod, amikor eljössz, hogy színem elé járulj." (Sámuel II. könyve 3, 13)
Akkor Dávid követeket küldött Saul fiához, Isbaalhoz ezzel az üzenettel: "Add ki nekem a feleségemet, Michalt, akit száz filiszteus elõbõre árán szereztem magamnak." (Sámuel II. könyve 3, 14)
Amikor Abner visszaérkezett Hebronba, Joáb félrevonta a kapu mögé, mintha csak zavartalanul akarna vele beszélni. Ott halálos döfést adott a hasába testvére, Azahel véréért. (Sámuel II. könyve 3, 27)
Aztán a király siratóénekbe kezdett Abnerra. Így szólt: "Úgy kellett meghalnia Abnernak, mint valami elvetemültnek. (Sámuel II. könyve 3, 33)
