1 Jób folytatta beszédét és így szólt:
2 Ó, ki hozza vissza a régmúlt hónapokat, a napokat, amikor Isten oltalmazott?
3 Mikor szövétneke fénylett fejem fölött, fényénél hatoltam át a sötétségen.
4 Bárcsak újra látnám õszöm napjait, mikor Isten védte sövénnyel sátramat.
5 Amikor még nálam lakott az Úr, és körülvett gyermekeimnek serege.
6 Amikor tiszta tejben mostam a lábam, és olajpatakok folytak a sziklából.
7 Amikor fölmentem a városkapun át, és a piactéren helyet foglaltam;
8 mihelyt megláttak, az ifjak félreálltak, az öregek felálltak, s állva maradtak.
9 A fõemberek meg félbehagyták szavuk, a szájukra rátették kezüket.
10 Az elõkelõk is visszafogták hangjuk, nyelvük odatapadt szájuk padlásához.
11 A fül, amely hallotta, boldognak hirdetett, engem dicsért a szem, amelyik láthatta:
12 hogyha kért, felkaroltam a szegényt, meg az árvát is, ha nem talált gyámolt.
13 A veszni indulónak rám szállt áldása, s az özvegy szívébe is örömet loptam.
14 Az igazságosságot ruhaként viseltem, jog és igazság volt köntösöm, süvegem.
15 A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg én voltam a lába.
16 A szegény embereknek atyjuk voltam, s jövevények ügyét rendjén kivizsgáltam.
17 Az istentelenek agyarát kivertem, foguk közül téptem ki a rablott holmit.
18 Így szóltam magamban: "Büszkén halok meg, olyan magas korban, akárcsak a pálma.
19 Gyökerem a víznek álljon mindig nyitva, és az ágaim közt harmat éjszakázzon!
20 Dicsõségem legyen egyre ifjabb, és mindig újuljon meg kezemben az íj!"
21 Meghallgattak és várakoztak rám, csöndben figyeltek, hogy hallják tanácsom.
22 A beszédemre választ nem is adtak, felülrõl lefelé csurgott a szavam.
23 Úgy várakoztak rám, mint nyári záporra, tavaszi esõért liheg így a szájuk.
24 Rájuk mosolyogtam, hogyha elcsüggedtek, arcom sugárzását nem törhették meg.
25 Megszabtam útjukat és vezérük voltam, mint valami király, trónoltam körükben, és ahová tetszett, vezethettem õket.
Versículos relacionados com Jób könyve, 29:
A Job 29 egy olyan fejezet, amelyben Job emlékszik a jólét napjaira, amikor tiszteletben tartotta és csodálta körülötte. Hírnevéről, gazdagságáról és a kapott kitüntetésekről beszél. Az alábbi verseket választották az ezekhez az emlékekhez kapcsolódó témák kezelésére és a munka társadalomban betöltött kiemelkedő álláspontjával:
Példabeszédek 22:1: "A választáshoz méltóbb a jó név, mint a sok gazdagság; és a jó hírnév többet ér, mint ezüst és arany." Jobnak tisztelt neve és jó hírneve volt, amelyek többet érnek, mint bármely anyagi vagyon.
Zsoltárok 112:1-3: "Áldott az az ember, aki fél az Úrtól, és örömmel fogadja parancsolataiban. Utódjai erőteljesek lesznek a földön; az egyenes generáció megáldása lesz. A házában a jólét és a gazdagság, a gazdagság, És a saját igazságszolgáltatása örökké megmarad. " Job igaz és félelmetes ember volt Istennek, amely jólétet és gazdagságot hozott neki az életében.
Az Ecclesiastes 7:1: "A jobb hírnév jobb, mint a legjobb parfüm, és a halál napja, mint a születési nap." Job jó hírneve értékesebb volt, mint bármely parfüm vagy anyag.
Job 12:4: "Nevetek a barátaimról; én, aki Istent hívja fel, és ő válaszol nekem; gúnyolódás, igaz, igaz ember forrása vagyok." Munka, annak ellenére, hogy tisztességes és igaz volt, nevetés forrása lett a barátai számára, miután mindent elveszített.
Zsoltár 25:14: "Az Úr titka azoknak szól, akik félnek tőle, és meg fogja ismerni őket a koncertjével." Job mély kapcsolatban állt Istennel, és tudta, hogy ő elismerte az igazságát és az igazságát, még akkor is, ha barátai nem értették.
Capítulos: