Jób könyve, 27

Katolikus Biblia

1 Jób folytatta beszédét és így szólt:

2 Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserûvé tette a szívem,

3 addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban,

4 ajkam álnokságot addig biztos nem szól, sem a nyelvem nem mond hazugságot.

5 Távol legyen tõlem, hogy nektek helyeseljek, ártatlanságomat nem adom fel holtig.

6 Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem.

7 Ellenségeim jussanak a gonoszok sorsára, ellenfeleim meg a bûnösökére!

8 Mit remél a bûnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez?

9 Talán meghallgatja kiáltását Isten, amikor majd balsors szakad a nyakába?

10 Örömét leli-e a Mindenhatóban, és mindig segítségül hívhatja az Istent?

11 Elétek tárom az Isten tetteit, a Mindenható terveit nem tartom titokban,

12 hiszen magatok is mindnyájan láttátok. Miért tápláltok tovább is hiú reménységet?

13 Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak.

14 Ha sok is a fia, kard várja õket, és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk.

15 Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt.

16 Ha ezüstöt halmoz fel, mintha csak por volna, a ruhát csak sárnak rakja csomóba.

17 Õ csak gyûjtögeti, de fel a jámbor ölti, az ezüstjét meg a tiszta örökli.

18 Házát, mint a pók a hálóját, úgy építette, olyan az, mint a csõsz csinálta kunyhó.

19 A gazdag lefekszik, nem kezdi el újra, felnyitja a szemét, és már semmi sincs meg.

20 Nappal, mint az árvíz, bajok zúdulnak rá, elfújja éjszaka a viharnak szele.

21 Keleti szél viszi, nincsen maradása, elsöpri onnét, ahol a lakóhelye volt.

22 Irgalmat nem ismerve nyilakat szór rá, menekülnie kell a hatalma elõl.

23 Kezüket összecsapva tapsolnak fölötte, és saját házából utána pisszegnek.




Versículos relacionados com Jób könyve, 27:

A 27. Job egy olyan fejezet, amelyben Job továbbra is beszél az igazságáról és az igazságtalanságról, amely vele történt, miközben barátai azzal vádolják, hogy valami rosszat tett, hogy megérdemli az ilyen szenvedéseket. Job megerősíti ártatlanságát, és úgy véli, hogy Isten tisztességes, és megbünteti a gonoszokat. Az alábbiakban öt vers található a Job 27 -ben tárgyalt témákkal kapcsolatban:

Példabeszédek 11:18: "A gonoszok félrevezető fizetést kapnak, de bárki is, aki igazságszolgáltatást vet, igaz jutalmat fog összegyűjteni." Ez a vers hangsúlyozza, hogy munka az isteni igazságba vetett hitét, miszerint Isten megbünteti a gonoszokat, és jutalmazza az igazságot.

Zsoltár 34:21: "A gonosz megöli a gonoszokat, és azokat, akik utálják az igazlelkűeket, elítélik." Job úgy véli, hogy azok, akik őt vádolják, gonoszok, és Isten megbünteti őket.

Zsoltár 37:28: "Mert az Úr szereti az igazságosságot, és nem hagyja el hűséges; mindig védettek lesznek, de a gonoszok leszállása megsemmisül." Job úgy véli, hogy Isten megvédi az igazokat és megbünteti a gonoszokat.

Példabeszédek 10:25: "Ahogy a hirtelen vihar, amely hamarosan elmúlik és elmúlik, tehát a gonoszok virágzik, anélkül, hogy tudnák, honnan származik a szerencsétlenség." Job úgy véli, hogy a gonoszok jóléte ideiglenes, és hogy a szerencsétlenség eléri őket.

Zsoltár 9:16: "Az Úr ismert az igazlelkűségről, amely gyakorolja; a gonoszok a saját csapdájukba esnek." Ez a vers hangsúlyozza Job azon hitét, hogy Isten igaz, és hogy a gonosz cselekedetei miatt büntetik a gonoszokat.


Capítulos: