1 Amikor Izrael fiai, akik Júdeában laktak, megtudták, hogy Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fõvezére, Holofernesz mit tett a nemzetekkel: kifosztotta és lerombolta szentélyeiket,
2 igen nagy rémület vett erõt rajtuk, és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért.
3 Nemrég tértek vissza a fogságból, még alig hogy egybegyûlt Júda népe, s a szent edények, az oltár és a meggyalázott templom megtisztítása is friss esemény volt.
4 Hírvivõket küldtek tehát egész Szamariába, Konátba, Bet-Horonba, Belmainba, Jerikóba, Kobába, Eszorába és a Szálem völgyébe.
5 A legmagasabb hegyek csúcsait megszállták, az ottani helységeket megerõsítették, és háború esetére ellátták élelemmel, mert földjeiket épp akkor aratták le.
6 Joakim, a fõpap, aki abban az idõben Jeruzsálemben volt, írt Betilua és Betomesztaim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemközt a Dotain közelében elterülõ síkság elõtt fekszik,
7 hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert csak ezeken át lehetett eljutni Júdeába. Könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy legföljebb két ember fért el benne.
8 Izrael fiai aszerint jártak el, amint Joakim fõpap és a nép vezetõinek Jeruzsálemben székelõ tanácsa elrendelte.
9 Izrael férfiai mindnyájan az Úrhoz kiáltottak nagy áhítattal, és megalázkodtak.
10 Maguk, asszonyaik, gyermekeik, állataik s akik velük éltek, sõt, a napszámosok és a rabszolgák is szõrzsákkal övezték csípõjüket.
11 Izrael fiai, akik Jeruzsálemben laktak, az asszonyokkal és a gyerekekkel egyetemben mind leborultak a szentély elõtt, hamut szórtak a fejükre, és kitárták kezüket az Úr elõtt.
12 Az oltárt is szõrzsákkal borították le. Hangosan, egy szívvel és buzgón könyörögtek Izrael Istenéhez, ne engedje, hogy gyermekeiket lemészárolják, asszonyaikat elrabolják, örökrészük városait lerombolják, s a templomot megszentségtelenítsék és gyalázattal és gúnnyal illessék a pogányok.
13 Az Úr meghallotta szavukat és tekintetbe vette szorongattatásukat. A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye elõtt.
14 Joakim, a fõpap és azok, akik vele az Úr színe elõtt álltak - a papok és az Úr szolgái -, mind szõrzsákkal övezték csípõjüket. Bemutatták a napi áldozatot, a fogadalmi áldozatot, és a nép önkéntes adományait.
15 Turbánjukon hamu volt. Minden erejükbõl az Úrhoz kiáltottak, hogy tekintsen le irgalmasan Izrael egész házára.
Versículos relacionados com Judit könyve, 4:
A Judite 4 leírja az izraeliták előkészítését az asszírok elleni háborúra. A fejezet azzal kezdődik, hogy az izraeli vezetők böjtölni és imádkozni hívják az embereket, és kérik Isten segítségét az elkövetkező csatában. Ezután a szerző leírja az izraeli seregek mozgósítását és a csatára való felkészülést.
Számok 10:9: "És amikor a földjénél, kijön az ellenség elleni küzdelembe, amely elnyom téged, megérinti az ellensúlyozás trombitáit, és mielőtt az Úr, az Úr, a te Istened emlékezete lesz, és te is leszel. megmentve az ellenségeidetől. " Ez a vers leírja a trombiták használatát Isten figyelmének felhívására és segítséget kérni a csatában, csakúgy, mint az izraeliták a Judite 4 -ben.
Mózes 20:1: "Amikor kimegy az ellenségei elleni csatába, és látni fogsz lovakat és autókat, valamint az embereket, mint te, nem fogsz félni tőlük; Egyiptom földje veled van. " Ez a vers arra ösztönzi az izraeli katonákat, hogy ne féljenek az ellenséges hadseregektől, de az Isten segítségének bizalma, például az izraeli vezetők Judith 4 -et kérik.
Ézsaiás 41:10: "Ne félj, mert veled vagyok, ne kísérted magad, mert én vagyok az Istened; erőfeszítéseket és segítek neked, és az igazságom jobb kezével támogatom téged." Ez a vers egy másik példa arra, hogy Isten arra ösztönzi követőiket, hogy bízzanak benne a nehézségi és küzdelem idején, amely a Judite 4 központi témája.
Zsoltár 144:1: "Áldott legyen az Úr, a sziklám, aki a kezem a csatára és az ujjaimra tanítja." Ez a zsoltár arról beszél, hogy Isten azon képessége, hogy felkészítse követőit csatára, és megtanítsa nekik a harcot. Ez az, amit az izraeli vezetők a Judite 4 -ben is keresnek, mivel Isten segítségét kérik.
2 Krónikák 20:15: "És azt mondta: Ezért minden Júda, és te Jeruzsálem lakosai, és te, Jehoshaphat, így az Úr, ne félj, és nem félsz ilyen nagy tömeg miatt; a csata miatt ez van; Nem a tiéd, hanem az Isten. " Ez a vers egy másik állítás, miszerint Isten az, aki harcol a követőivel, és ezért nincs oka félni az ellenségektől. Ez az, amit az izraeli vezetők a Judite 4 -ben megpróbálnak továbbadni az embereknek.
Capitoli: