São Marcos, 12

1. E começou a falar-lhes em parábolas: “Um homem plantou uma vinha, cercou-a com uma sebe, cavou nela um lagar, edificou uma torre, arrendou-a a vinhateiros e ausentou-se daquela terra.

1. Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szõlõt ültetett, s körülvette sövénnyel, sajtót ásott benne s tornyot is épített. Majd bérbe adta szõlõmûveseknek, és elment idegenbe.

2. A seu tempo, enviou aos vinhateiros um servo, para receber deles uma parte do produto da vinha.

2. Amikor eljött az ideje, elküldte a szõlõmûvesekhez szolgáját, hogy szedje be a neki járó részt a szõlõ termésébõl.

3. Ora, eles prenderam-no, feriram-no e reen­viaram-no de mãos vazias.

3. Ezek elfogták, összeverték, és üres kézzel elzavarták.

4. Enviou-lhes de novo outro servo; também este feriram na cabeça e o cobriram de afrontas.

4. Egy másik szolgát küldött hát oda hozzájuk, ennek betörték a fejét és szidták-gyalázták.

5. O senhor enviou-lhes ainda um terceiro, mas o mataram. E enviou outros mais, dos quais feriram uns e mataram outros.

5. Küldött egy harmadik szolgát is. Ezt megölték. S még több más szolgát küldött, ezek közül némelyeket megvertek, másokat megöltek.

6. Restava-lhe ainda seu filho único, a quem muito amava. Enviou-o também por último a ir ter com eles, dizendo: Terão respeito a meu filho!...

6. Már csak egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Utoljára õt küldte el hozzájuk. Azt gondolta: Fiamat csak megbecsülik!

7. Os vinhateiros, porém, disseram uns aos outros: Este é o herdeiro! Vinde, matemo-lo e será nossa a herança!

7. De a szõlõmunkások így biztatták egymást: Ez az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz öröksége!

8. Agarrando-o, mataram-no e lançaram-no fora da vinha.

8. Nekiestek hát, megölték és kidobták a szõlõbõl.

9. Que fará, pois, o senhor da vinha? Virá e exterminará os vinhateiros e dará a vinha a outro”.

9. Mit tesz majd a szõlõ ura? Eljön, megöli a szõlõmûveseket, és másoknak adja ki a szõlõt.

10. “Nunca lestes estas palavras da Escritura: A pedra que os cons­trutores rejeitaram veio a tornar-se pedra angular.

10. Nem olvastátok az Írást: A kõ, melyet az építõk elvetettek, szegletkõvé lett.

11. Isto é obra do Senhor, e ela é admirável aos nossos olhos” (Sl 117,22s)?

11. Az Úr tette azzá, s csodálatos a szemünkben?"

12. Procuravam prendê-lo, mas temiam o povo; porque tinham entendido que a respeito deles dissera esta parábola. E, deixando-o, retiraram-se.* (= Mt 22,15-22 = Lc 20,20-26)

12. Erre el akarták fogni, de féltek a tömegtõl. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták, elmentek onnan.

13. Enviaram-lhe alguns fariseus e herodia­nos, para que o apanhassem em alguma palavra.

13. A farizeusok és a Heródes-pártiak közül odaküldtek hozzá néhány embert, hogy a szavaiba belekössenek.

14. Aproximaram-se dele e disseram-lhe: “Mestre, sabemos que és sincero e que não lisonjeias a ninguém; porque não olhas para as aparências dos homens, mas ensinas o caminho de Deus segundo a verdade. É permiti­do que se pague o imposto a César ou não? Devemos ou não pagá-lo?”.

14. Ezek odamentek hozzá és megkérdezték: "Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem veszed tekintetbe az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?"

15. Conhecendo-lhes a hipocrisia, respondeu-lhes Jesus: “Por que me quereis armar um laço? Mostrai-me um denário”.

15. De õ tisztában volt képmutatásukkal, és így szólt: "Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!"

16. Apresentaram-lho. E ele perguntou-lhes: “De quem é esta imagem e a inscrição?” “De César” – responderam-lhe.

16. Mikor odavitték, megkérdezte tõlük: "Kinek a képe ez, és kinek a felirata?" "A császáré" - felelték.

17. Jesus então lhes replicou: “Dai, pois, a César o que é de César e a Deus o que é de Deus”. E admiravam-se dele. (= Mt 22,23-33 = Lc 20,27-40)

17. Jézus folytatta: "Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!" Azok igen elcsodálkoztak rajta.

18. Ora, vieram ter com ele os saduceus, que afirmam não haver ressurreição, e perguntaram-lhe:*

18. Ezután a szadduceusok mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, s ezt a kérdést tették fel neki:

19. “Mestre, Moisés prescreveu-nos: Se morrer o irmão de alguém, e deixar mulher sem filhos, seu irmão despose a viúva e suscite posteridade a seu irmão.

19. "Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.

20. Ora, havia sete irmãos; o primeiro casou e morreu sem deixar descendência.

20. Volt hét fiútestvér. Az elsõ megnõsült, aztán meghalt utód nélkül.

21. Então, o segundo desposou a viúva, e morreu sem deixar posteridade. Do mesmo modo o terceiro.

21. Feleségét elvette a második is, de az is meghalt anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen a harmadik is,

22. E assim tomaram-na os sete, e não deixaram filhos. Por último, morreu também a mulher.

22. sõt mind a hét, de egy sem hagyott hátra gyermeket. Végül az asszony is meghalt.

23. Na ressurreição, a quem desses pertencerá a mulher? Pois os sete a tiveram por mulher”.

23. A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt?"

24. Jesus respondeu-lhes: “Errais, não compreendendo as Escrituras nem o poder de Deus.

24. Jézus így felelt: "Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?

25. Na ressurreição dos mortos, os homens não tomarão mulheres, nem as mulheres, maridos, mas serão como os anjos nos céus.

25. Hiszen, amikor feltámadnak, nem nõsülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.

26. Mas, quanto à ressurreição dos mortos, não lestes no livro de Moisés como Deus lhe falou da sarça, dizendo: Eu sou o Deus de Abraão, o Deus de Isaac e o Deus de Jacó (Ex 3,6)?

26. Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok!

27. Ele não é Deus de mortos, senão de vivos. Portanto, estais muito errados”. (= Mt 22,34-40 = Lc 10,25-28)

27. Tehát nem a halottak Istene, hanem az élõké. Így nagy tévedésben vagytok."

28. Achegou-se dele um dos escribas que os ouvira discutir e, vendo que lhes respondera bem, indagou dele: “Qual é o primeiro de todos os mandamentos?”.

28. Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tõle: "Melyik az elsõ a parancsok közül?"

29. Jesus respondeu-lhe: “O primeiro de todos os mandamentos é este: Ouve, Israel, o Senhor, nosso Deus, é o único Senhor;

29. Jézus így válaszolt: "Ez az elsõ: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.

30. amarás ao Senhor teu Deus de todo o teu coração, de toda a tua alma, de todo o teu espírito e de todas as tuas forças.

30. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl és minden erõdbõl!

31. Eis aqui o segundo: Amarás o teu próximo como a ti mesmo. Outro mandamento maior do que estes não existe”.*

31. A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs."

32. Disse-lhe o escriba: “Perfeitamente, Mestre, disseste bem que Deus é um só e que não há outro além dele.

32. Az írástudó helyeselte: "Valóban jól mondtad, Mester, hogy Õ az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül nincs más.

33. E amá-lo de todo o coração, de todo o pensamento, de toda a alma e de todas as forças, e amar o próximo como a si mesmo, excede a todos os holocaustos e sacrifícios”.

33. Meg hogy Õt teljes szívünkbõl, teljes elménkbõl és teljes erõnkbõl szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égõ- vagy bármi más áldozatnál."

34. Vendo Jesus que ele falara sabiamente, disse-lhe: “Não estás longe do Rei­no de Deus”. E já ninguém ousava fazer-lhe perguntas. (= Mt 22,41-46 = Lc 20,41-44)

34. Jézus az okos beszéd hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze az Isten országától" - mondta neki. Több kérdést már nem mertek neki föltenni.

35. Continuava Jesus a ensinar no templo e propôs esta questão: “Como dizem os escribas que Cristo é o filho de Davi?

35. Hanem amikor a templomban tanított, Jézus tette fel a kérdést: "Hogy mondhatják az írástudók azt, hogy a Krisztus Dávid fia?

36. Pois o mesmo Davi diz, inspirado pelo Espírito Santo: Disse o Senhor a meu Senhor: senta-te à minha direita, até que eu ponha os teus inimigos sob os teus pés (Sl 109,1).

36. Maga Dávid a Szentlélek erejébõl ezt mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra, s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.

37. Ora, se o próprio Davi o chama Senhor, como então é ele seu filho?”. E a grande multidão ouvia-o com satisfação.* (= Mt 23,1-7 = Lc 20,45ss)

37. Ha maga Dávid Urának mondja, hogy lehet akkor a fia?" A nagy népsokaság szívesen hallgatta.

38. Ele lhes dizia em sua doutrina: “Guardai-vos dos escribas que gostam de andar com roupas compridas, de ser cumprimentados nas praças públicas

38. Tanítás közben ezt a figyelmeztetést adta: "Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik õket.

39. e de sentar-se nas primeiras cadeiras nas sinagogas e nos primeiros lugares nos banquetes.

39. Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a fõhelyeket.

40. Eles devoram os bens das viúvas e dão aparência de longas orações. Estes terão um juízo mais rigoroso”. (= Lc 21,1-4)

40. Felélik az özvegyek házát, közben színleg nagyokat imádkoznak: annál szigorúbb ítélet vár rájuk."

41. Jesus sentou-se defronte do cofre de esmola e observava como o povo deitava dinheiro nele; muitos ricos depositavam grandes quan­tias.

41. Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be.

42. Chegando uma pobre viúva, lançou duas pequenas moedas, no valor de apenas um qua­drante.*

42. De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be.

43. E ele chamou os seus discípulos e disse-lhes: “Em verdade vos digo: esta pobre viú­va deitou mais do que todos os que lançaram no cofre,

43. Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe.

44. porque todos deitaram do que tinham em abundância; esta, porém, pôs, de sua indigência, tudo o que tinha para o seu sustento”. (= Mt 24,1-28 = Lc 21,5-24)

44. Mert õk a feleslegükbõl adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétõl telt, egész megélhetését."