Neemias, 5

1. Houve forte lamentação do povo e suas mulheres contra os judeus, seus irmãos.

1. A nép és az asszonyok hangos panaszra fakadtak zsidó testvéreik ellen.

2. Havia alguns que diziam: “Nós, nossos filhos e filhas somos numerosos; precisamos de trigo para que possamos comer e viver”.

2. Némelyek ezt mondták: "Zálogba kell adnunk fiainkat és lányainkat, hogy gabonát szerezhessünk, ehessünk és életben maradjunk."

3. Havia outros que diziam: “Somos obrigados a empenhar nossas terras, nossas vinhas e nossas casas para termos trigo durante a fome”.

3. Mások így szóltak: "Mezeinket, szõleinket, házainkat kell elzálogosítani, hogy gabonához jussunk az éhínség idején."

4. Outros ainda diziam: “Tivemos de tomar dinheiro emprestado para pagar o tributo ao rei, empenhando nossas vinhas e nossos campos.

4. Voltak, akik így beszéltek: "Kölcsönt kell vennünk földjeinkre és szõleinkre, hogy megfizethessük a királynak az adót.

5. E, no entanto, somos da mesma raça que nossos irmãos; nossos filhos não são diferentes dos deles; e eis que foi preciso escravizar nossos filhos e filhas; mesmo agora, entre nossas filhas, há algumas que já são escravas. E nada podemos fazer, porque nossos campos e nossas vinhas passaram já à mão de outros”.*

5. Pedig mi is ugyanolyan húsból valók vagyunk, mint testvéreink, s gyermekeink is olyanok, mint az õ gyermekeik. El kell adnunk fiainkat és lányainkat rabszolgának. Lányaink közül némelyeket már eladtunk! Nem tehetünk ellene semmit, hiszen földjeink és szõleink már másoké lettek."

6. Esses lamentos e reclamações irritaram-me profundamente.

6. Amikor panaszukat és ezeket a szavakat meghallottam, nagyon megharagudtam.

7. Depois de ter refletido, censurei as pessoas importantes e os magistrados, dizendo-lhes: “Por que cobrais usuras de vossos irmãos?”. Convoquei então por causa deles uma grande assembleia

7. Megfontoltam a dolgot, és megdorgáltam az elõkelõket és az elöljárókat. Így szóltam hozzájuk: "Milyen terhet raktok testvéretekre!" Majd népes gyûlést hívtam össze ellenük,

8. e disse-lhes: “Nossos irmãos judeus, que tinham sido vendidos às nações, nós os resgatamos segundo nossa posse. E vós vendeis vossos irmãos? É a nós que eles seriam vendidos!”. Calaram-se, não encontrando o que responder.

8. és így szóltam hozzájuk: "Mi tehetségünkhöz képest kiváltottuk zsidó testvéreinket, akiket eladtak a pogányoknak. Ti pedig most eladjátok testvéreiteket, hogy majd váltsuk ki õket." Erre hallgattak, és nem tudtak mit válaszolni.

9. Eu continuei: “O que estais fazendo não é correto! Não devíeis caminhar no temor de nosso Deus, para evitar o insulto das nações que são nossas inimigas?

9. Aztán folytattam: "Amit tesztek, az nem helyes. Nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy elkerüljétek az ellenséges népek gyalázkodásait?

10. Eu mesmo, com meus irmãos e servos, nós emprestamos prata e trigo. Pois bem! Abandonemos o que nos devem.

10. Magam is, testvéreim és embereim is adtunk nekik pénzt és gabonát, s most elengedjük nekik ezt a tartozást.

11. Devolvei-lhes desde já seus campos, suas vinhas, suas oliveiras e suas casas, bem como a porcentagem de prata, de trigo, de vinho e de azeite que exigistes deles como juros”.

11. Adjátok nekik késedelem nélkül vissza a földjüket, szõlõjüket, olajfájukat és házukat. Engedjétek el nekik, amivel pénzben, gabonában, borban és olajban tartoznak nektek, amit kölcsönadtatok nekik."

12. Responderam eles: “Devolveremos tudo e nada mais lhes pediremos; faremos tudo o que dizes”. Chamei então os sacerdotes e os fiz jurar que procederiam assim.

12. Így válaszoltak: "Visszaadjuk, nem követelünk tõlük többé semmit, s úgy teszünk, ahogy mondtad." Erre megeskettem õket - miután odahívtam a papokat -, hogy ígéretük szerint járnak el.

13. E sacudi o pó de meu manto, dizendo: “Que Deus assim sacuda de sua casa e de seus bens todo aquele que não cumprir com a sua palavra; que assim, expulso, fique também tal homem despojado!”. Ao que toda a assembleia respondeu: “Amém” – louvando o Senhor. E o povo nada mais disse.

13. Majd kiráztam köntösömet és ezt mondtam: "Isten így rázzon ki házából, vagyonából minden embert, aki nem tartja meg ezt az ígéretet. Ilyen kirázott és üres legyen!" Az egész gyülekezet ráfelelte: "Úgy legyen!" -, és dicsõítette az Urat. A nép pedig a határozat értelmében járt el.

14. Depois do dia em que o rei me estabeleceu como governador da região de Judá, isto é, depois do vigésimo até o trigésimo segundo ano do reinado do rei Artaxerxes, durante doze anos, nem eu nem meus irmãos comemos o pão do governador.*

14. Attól a naptól kezdve, amikor a király Júda földjének helytartójává rendelt, Artaxerxész király 20. évétõl a 32. évig - tizenkét éven át -, sem magam, sem testvéreim sohasem ettük a kormányzó kenyerét.

15. Os antigos governadores, meus predecessores, cobrando o pão e o vinho à razão de quarenta siclos por dia, tinham sido uma carga pesada para o povo, que também sofria as cobranças de seus servos. Mas, quanto a mim, o temor de Deus preservou-me de proceder assim.

15. A régi kormányzók ugyanis, akik elõttem voltak, súlyos terheket raktak a népre. Minden napra 40 sékel ezüstöt szedtek tõlük kenyérre való járandóság címén, és szolgáik is szorongatták a népet. Én nem tettem így, istenfélelembõl.

16. Eu mesmo colaborei no trabalho de reparação das muralhas. Não compramos campo algum e meus servos puseram-se todos a trabalhar.

16. A fal építésekor is kivettem részemet a munkából, jóllehet nem vettem magamnak földet. S embereim is mind megfogták a dolog végét.

17. Tinha eu ao meu encargo a alimentação de cento e cinquenta homens, judeus e magistrados, além de outras pessoas que nos vinham procurar das regiões vizinhas.

17. A vezetõk és az elöljárók asztalomnál étkeztek, mintegy százötven férfi, nem számítva azokat, akik a környezõ népek közül csatlakoztak hozzánk.

18. Preparávamos todos os dias um boi, seis carneiros escolhidos e aves, tudo à minha custa; e a cada dez dias se servia o vinho necessário em abundância. Entretanto, não reclamei a pensão do governador porque os trabalhos pesavam muito sobre o povo.

18. Naponta elkészítettek a költségemre egy ökröt, hat hízott kost s szárnyasokat. Ezenkívül minden tizedik napon hoztak rengeteg tömlõ bort. Mindezek ellenére sohasem vettem fel a kormányzói járandóságot, mert nehéz munka nehezedett a népre.

19. Lembrai-vos, ó meu Deus, de tudo o que eu fiz por esse povo e recompensai-me.

19. Emlékezzél meg, Istenem, a javamra arról, amit ezért a népért tettem.