Gênesis, 31
1. Jacó ouviu as palavras dos fi-lhos de Labão, que diziam: “Jacó tomou tudo o que é de nosso pai, e é à sua custa que ele se tornou de tal forma rico”.
1. De megtudta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: "Jákob mindent magához ragadott, ami apánké volt, apánk vagyonából egész gazdagságot szerzett."
2. Observou também, pela fisionomia de Labão, que este não tinha mais para com ele os sentimentos de antes.
2. Jákob Lábán arcáról is leolvasta, hogy nem olyan érzelmeket táplál iránta, mint azelõtt.
3. O Senhor disse a Jacó: “Volta para a terra dos teus pais, para a tua parentela, e eu estarei contigo”.
3. Ezért az Úr így szólt Jákobhoz: "Térj vissza atyáid földjére és rokonságodhoz, én veled leszek."
4. Então Jacó mandou Raquel e Lia virem ao campo junto dos seus rebanhos:
4. Jákob tehát elküldött Ráchelért és Leáért, kihívta õket a mezõre, a nyájhoz.
5. “Vejo – disse-lhes ele – pelo semblante de vosso pai, que ele não é mais para comigo o mesmo que antes. Mas o Deus de meu pai está comigo.
5. Így szólt hozzájuk: "Látom atyátok arcán, hogy nem olyan érzelmeket táplál irántam, mint azelõtt, jóllehet atyáim Istene velem volt.
6. Sabeis que servi a vosso pai o melhor que pude,
6. Ti tudjátok, hogy egész erõmmel szolgáltam atyátoknak.
7. enquanto ele zombou de mim, mudando dez vezes o meu salário; mas Deus não lhe permitiu causar-me prejuízo.
7. Atyátok azonban megcsalt, és tízszer változtatta a bért. De Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem.
8. Quando ele dizia: os animais malhados serão o teu salário, todas as ovelhas davam à luz cordeiros malhados, e se dizia: os animais riscados serão o teu salário, todas as ovelhas davam à luz cordeiros riscados.
8. Ha azt mondta: a pettyes állatok legyenek a tieid, akkor az egész nyáj pettyes borjakat ellett, ha azt mondta: a csíkos állatok legyenek a béred, akkor az egész nyáj csíkos állatokat ellett.
9. Foi Deus mesmo que tomou o rebanho de vosso pai para me dar.
9. Így Isten elvette az állatokat atyátoktól és nekem adta.
10. No tempo em que os animais deviam conceber, eu levantava os olhos e via em sonhos que os bodes que cobriam as cabras eram listrados, malhados e manchados.
10. Az állatok üzekedése idején történt: álmomban fölemeltem szememet és láttam magam elõtt, hogy a kosok, amelyek a bárányokat ûzték, csíkosak, pettyesek és foltosak voltak.
11. Um anjo de Deus disse-me em sonhos: ‘Jacó! Eis-me aqui’ – respondi.
11. Isten angyala álmomban megszólított: "Jákob!" "Itt vagyok" - feleltem.
12. Levanta os olhos e vê: todos os bodes que cobrem as cabras são listrados, malhados e manchados, porque eu vi tudo o que te fez Labão.
12. Õ folytatta: "Emeld föl a szemed és lásd, hogy minden kos, amely a te bárányaidat ûzi, csíkos, pettyes és foltos. Én ugyanis mindent láttam, amit Lábán veled tett.
13. Eu sou o Deus de Betel, onde tu me consagraste uma estela e me fizeste um voto. Agora, vamos, sai daqui e volta para a terra de tua família”.
13. Az Isten vagyok Bételbõl, ahol te fölkentél egy emlékkövet és fogadalmat tettél nekem. Kelj föl tehát, hagyd el ezt az országot és térj vissza rokonságod földjére."
14. Raquel e Lia responderam: “Resta-nos porventura ainda alguma parte de herança na casa de nosso pai?
14. Ráchel és Lea ezt mondták feleletül: "Van még részünk és örökségünk apánk házában?
15. Não nos tratou ele como estrangeiras, vendendo-nos e devorando o nosso dinheiro?
15. Vajon nem olyanok voltunk neki, mint az idegenek, mikor eladott minket, és a pénzt, amit értünk kapott, fölélte?
16. Toda a riqueza, que Deus tomou de nosso pai, é para nós e para nossos filhos. Faze, pois, o que Deus te disse”.
16. Valóban, az egész gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a fiainké. Ezért most tégy meg mindent, amit Isten parancsolt neked!"
17. Levantou-se, pois, Jacó, e fez montar seus filhos e suas mulheres nos camelos.
17. Jákob tehát fölkerekedett, gyermekeit és feleségeit tevékre ültette.
18. Levou todos os seus rebanhos, todos os bens que tinha ajuntado, o rebanho que lhe pertencia, adquirido em Padã-Aram, e partiu para junto de seu pai Isaac, na terra de Canaã.
18. Elvitte magával minden állatát és minden vagyonát, amit szerzett, saját állatállományát, amire Paddan-Aramban szert tett, és visszatért atyjához, Izsákhoz, Kánaán földjére.
19. Raquel, aproveitando um momento em que seu pai fora tosquiar suas ovelhas, roubou os terafim de seu pai;*
19. Lábán elment a juhait nyírni. Ezért Ráchel ellopta atyjának házi isteneit.
20. e Jacó enganou Labão, o arameu, ocultando-lhe sua fuga.
20. Jákob megtévesztette az aramita Lábánt és eltitkolta elõtte, hogy menekülni akar.
21. Fugindo, pois, com tudo o que era seu, atravessou o rio e dirigiu-se para a montanha de Galaad.
21. Így eltávozott mindazzal, ami az övé volt. Útnak eredt, átkelt a folyón és a Gileád-hegynek vette az irányt.
22. Três dias depois, soube Labão da fuga de Jacó.
22. Harmadnap Lábán megkapta a hírt, hogy Jákob elszökött.
23. E, tomando consigo seus irmãos, perseguiu-o durante sete dias de marcha, e alcançou-o na montanha de Galaad.
23. Maga mellé vette rokonait, hétnapi úton üldözte, és a Gileád-hegynél utolérte.
24. Deus, porém, apareceu em um sonho noturno a Labão, o arameu, e disse-lhe: “Guarda-te de dizer algo a Jacó”.*
24. De Isten megjelent éjjel Lábánnak, az arámnak álmában és ezt mondta: "Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak!"
25. Labão alcançou, pois, Jacó. Este havia levantado sua tenda na montanha, enquanto Labão e seus irmãos tinham plantado a sua na montanha de Galaad.
25. Lábán utolérte Jákobot, amikor Jákob a hegyek közt felütötte sátrát.
26. Labão disse a Jacó: “Que fizeste? Tu me enganaste, e conduziste minhas filhas como prisioneiras de guerra!
26. Lábán is sátrat vert Gileád hegyén. Lábán így szólt Jákobhoz: "Mit tettél? Megcsaltál, és lányaimat, mint foglyokat magaddal vitted?
27. Por que fugiste dessa forma, e me lograste em lugar de me avisar? Eu te teria despedido com manifestações de júbilo e com cânticos, ao som do tamborim e da harpa.
27. Miért szöktél titokban, és miért nem jártál el egyenesen velem szemben? Nem szóltál nekem róla. Akkor örömmel, énekkel, dobbal és hárfával kísértelek volna el.
28. Não me deixaste beijar meus filhos e minhas filhas! Procedeste como um insensato.
28. Nem engedted, hogy megcsókoljam unokáimat és lányaimat. Valóban ostobán viselkedtél.
29. Eu poderia agora fazer-vos mal, mas o Deus de teu pai disse-me na última noite: ‘Guarda-te de dizer algo a Jacó’.
29. Most hatalmamban állana, hogy ártsak neked, de atyád Istene tegnap így szólt hozzám: "Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak.
30. E, se partistes somente porque tinhas saudade da casa paterna, então por que roubaste os meus deuses?”.
30. Jó, te eljöttél, mert annyira sóvárogtál atyád háza után, de miért loptad el isteneimet?"
31. Jacó respondeu-lhe: “Tive medo, ao pensar que poderias tirar-me tuas filhas;
31. Jákob feleletül ezt mondta Lábánnak: "Igen, féltem. Gondoltam, hogy elveheted tõlem lányaidat.
32. quanto aos teus deuses, porém, seja morto aquele que os tiver consigo! Examina o que está comigo, em presença de nossos parentes, e retoma o que é teu”. Ora, Jacó ignorava o roubo de Raquel.
32. Akinél azonban isteneidet megtalálod, az ne maradjon életben. Kutasd fel rokonaid jelenlétében, ami tõled nálam van és vedd magadhoz."
33. Labão entrou na tenda de Jacó, na de Lia e na das duas escravas, mas nada encontrou. Saindo da tenda de Lia, entrou na de Raquel.
33. Jákob ugyanis nem tudta, hogy Ráchel lopta el õket. Lábán kereste Jákob sátrában, Lea sátrában, és a két szolgáló sátrában, de nem talált semmit. Azután kijött Lea sátrából és belépett Ráchel sátrába.
34. Esta havia tomado os terafim e, colocando-os na sela do camelo, sentou-se em cima. Labão revistou toda a tenda, sem nada encontrar.
34. Ráchel azonban fogta a házi isteneket, a teve nyergébe tette és ráült. Lábán átkutatta az egész sátrat, de nem talált semmit.
35. Raquel disse ao seu pai: “Não se irrite o meu senhor, se não posso levantar-me em sua presença, pois acho-me agora com a indisposição que costuma vir às mulheres”. Revistou, pois, mas não encontrou os terafim.
35. Õ akkor így szólt apjához: "Ne haragudj rám, uram, nem állhatok fel elõtted, mert asszonyi bajom van." Az kutatott, de nem találta a házi isteneket.
36. Jacó encolerizou-se então contra Labão, e acabrunhou-o de censuras: “Qual é o meu crime? – disse-lhe ele. – Qual é o meu pecado, para que te irrites desse modo contra mim?
36. Erre Jákob haragra gerjedt és szidta Lábánt. Jákob rákezdte és mondta Lábánnak: "Mi az én vétkem, mi az én bûnöm, hogy oly hevesen üldözöl,
37. Revistaste todas as minhas bagagens: que encontraste do que é teu? Mostra-me aqui em presença de meus parentes e dos teus, e sejam eles juízes entre nós dois.
37. és az egész táboromat átkutatod? Mit találtál házi holmijaidból? Tedd az én és a te rokonaid elé, õk döntsenek közöttünk.
38. Há vinte anos que estou em tua casa: tuas ovelhas e tuas cabras não abortaram, não comi os carneiros do teu rebanho.
38. Húsz évig voltam nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el. Nyájaid kosait nem ettem meg.
39. Nunca te trouxe os animais estraçalhados pelas feras. Eu os repunha, pois tu o exigias, quer fossem roubados de dia, quer de noite.*
39. Széttépettet nem vittem hozzád: én magam kipótoltam. Ha valamit nappal vagy éjjel elloptak, azt rajtam követelted.
40. Eu era queimado de dia pelo calor, e de noite pelo frio, e o sono fugia dos meus olhos.
40. Magam is így voltam: nappal a hõség kínzott, éjjel a fagy, s az álom elkerülte szememet.
41. Eis já vinte anos que estou em tua casa; servi-te catorze anos por tuas duas filhas, seis anos pelos teus rebanhos, e dez vezes modificaste o meu salário.
41. Húsz évig maradtam házadban, tizennégy évig szolgáltam két lányodért, hat évig juhodért, kecskédért, és tízszer változtattad meg béremet.
42. Se o Deus de meu pai, o Deus de Abraão, o Deus terrível de Isaac não se tivesse posto de meu lado, tu me terias hoje despedido com as mãos vazias. Deus viu minhas penas e meus trabalhos, e na última noite ele pronunciou-se”.
42. Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene, Izsák rokonsága, bizonyára üres kézzel engedtél volna el. De Isten látta nyomorúságomat és kezem fáradozását, s az elmúlt éjjel döntött."
43. Labão respondeu a Jacó: “Estas filhas são minhas filhas, estes filhos, meus filhos, e estes rebanhos, meus rebanhos: tudo o que vês é meu. Que farei eu agora contra minhas filhas, ou contra os filhos que elas deram ao mundo?
43. Lábán feleletül így szólt: "A lányok az én lányaim, a gyermekek az én gyermekeim, a juh, a kecske az én jószágom, és minden, amit itt látsz, az enyém. De mit tehetek ma lányaimért vagy gyermekeimért, akiket õk szültek?
44. Vamos, façamos juntos um pacto que nos sirva de testemunho a nós dois”.
44. Tehát gyere, kössünk szövetséget, én és te... Ez legyen a tanú köztem és közted.
45. Jacó tomou uma pedra e erigiu-a em estela,
45. Erre Jákob vett egy követ, s felállította emlékkõül.
46. e disse aos seus parentes: “Trazei pedras”. E, tendo juntado muitas, fizeram um monte, sobre o qual comeram.
46. Jákob ezt mondta rokonainak: "Szedjetek követ!" Azok követ gyûjtöttek, kõrakást csináltak és a kõrakáson lakomát tartottak.
47. Labão chamou-o Yegar-Saaduta, e Jacó, Galaad.*
47. Lábán Jegár Szahadutának nevezte, Jákob pedig Gálednek.
48. Labão disse: “Este monte é hoje testemunha entre mim e ti”; por isso, foi lhe dado o nome de Galaad,
48. Lábán így szólt: "Ez a kõrakás ma tanú köztem és közted." Ezért nevezte Gálednek
49. e também Masfa, porque Labão disse ainda: “Que o Senhor nos vigie a nós ambos, quando nós nos tivermos despedido um do outro.*
49. és Micpának, mivel ezt mondta: "Az Úr legyen az õr köztem és közted, ha elválunk egymástól.
50. Se maltratares minhas filhas, e se tomares outras mulheres além delas, não é um homem que estará conosco. Mas toma cuidado, pois é Deus que será testemunha entre nós”.
50. Ha lányaimmal rosszul bánsz, vagy ha lányaimhoz még más feleséget veszel, ha senki más nincs is velünk, íme, Isten akkor is tanú köztem és közted."
51. Labão disse ainda a Jacó: “Vês este monte de pedras e esta estela que levantei entre mim e ti.
51. Lábán tovább beszélt Jákobhoz: "Itt van ez a kõrakás és ez az emlékkõ, amelyet köztem és közted felállítottam.
52. Este monte é testemunho, e igualmente esta estela, de que eu não ultrapassarei este monte para o teu lado, e que tu não ultrapassarás este monte e esta estela para o meu lado para nos fazer mal.
52. Ez a kõrakás és az emlékkõ legyen a tanú: nekem sem szabad ezen a kõrakáson túl feléd menni, és neked sem szabad ezen a kõrakáson és emlékkövön túl rossz szándékkal felém közeledni.
53. O Deus de Abraão, o Deus de Nacor, o Deus de seus pais seja juiz entre nós!”. E Jacó jurou pelo Deus terrível de Isaac.
53. Ábrahám Istene és Nachor Istene legyen bíró közöttünk!" Erre Jákob megesküdött atyjának, Izsáknak rokonaira.
54. Ofereceu um sacrifício sobre a montanha e convidou seus parentes para comer. Comeram e passaram a noite na montanha.
54. Jákob a hegyen áldozatot mutatott be, és meghívta rokonait lakomára. Azok elköltötték a lakomát és éjjel a hegyen maradtak.
Bíblia Ave Maria - Tutti i diritti riservati.
