Cântico dos Cânticos, 2

1. Sou o narciso de Saron, o lírio dos vales.

1. Olyan vagyok, mint a szároni nárcisz, én vagyok a völgyek lilioma.

2. – Como o lírio entre os espinhos, assim é minha amada entre as jovens.

2. Mint a bogáncs között a liliom, olyan a mátkám a lányok között.

3. – Como a macieira entre as árvores da floresta, assim é o meu amado entre os jovens; gosto de sentar-me à sua sombra, e seu fruto é doce à minha boca.

3. Akár az erdõ fái között az almafa, olyan a szerelmem az ifjak között. Forró vágyam árnyékában ülni, mert gyümölcse édes az ínyemnek.

4. Ele introduziu-me num celeiro, e o estandarte, que levanta sobre mim, é o amor.*

4. Bevezet a bornak házába, fölöttem lebeg zászlaja, a szerelem.

5. Restaurou-me com tortas de uva, fortaleceu-me com maçãs, porque estou enferma de amor.

5. Adjatok mazsolás kalácsot, hadd kapjak erõre, üdítsetek föl almával, mert a szerelemtõl egész beteg vagyok!

6. Sua mão esquerda está sob minha cabeça, e sua direita abraça-me.

6. A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol.

7. – Conjuro-vos, ó filhas de Jerusalém, pelas gazelas e as corças dos campos, que não desperteis nem perturbeis o amor, até que ele o queira.*

7. Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, a gazellákra s a mezõk szarvasára, ne zavarjátok meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!

8. – Oh, esta é a voz do meu amado! Ei-lo que aí vem, saltando sobre os montes, pulando sobre as colinas.*

8. Csitt! A szerelmem! Nézzétek, õ jön ott, ugrál a hegyeken és szökell a dombokon!

9. Meu amado é como a gazela ou como um cervozinho. Ei-lo que está atrás da nossa parede. Olha pela janela, espreita pelas grades.

9. Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelõdik a rácson át.

10. Meu bem-amado disse-me: “Levanta-te, minha amada; vem, formosa minha.

10. Aztán köszön, s így szól szerelmesem: Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!

11. Eis que o inverno passou: cessaram e desapareceram as chuvas.

11. Nézd, elmúlt a tél, elállt az esõ, elvonult.

12. Apareceram as flores na nossa terra, voltou o tempo das canções. Em nossas terras já se ouve a voz da rola.

12. A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szõlõmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön.

13. A figueira já começa a dar os seus figos, e a vinha em flor exala o seu perfume; levanta-te, minha amada, formosa minha, e vem.

13. Már színesedik az elsõ fügetermés, hajtanak a szõlõk s jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!

14. Minha pomba, oculta nas fendas do rochedo, e nos abrigos das rochas escarpadas, mostra-me o teu rosto, faze-me ouvir a tua voz. Tua voz é tão doce e delicado teu rosto!”.

14. Sziklák hasadékában fészkelõ galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.

15. – Apanhai-nos as raposas, essas pequenas raposas que devastam nossas vinhas, pois nossas vinhas estão em flor.*

15. Fogjátok meg a rókákat s a rókafiakat, mert feldúlják a szõlõt, a mi szõlõnket is, amely éppen most virágzik!

16. – Meu bem-amado é para mim, e eu para ele; ele apascenta entre os lírios.

16. A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok; liliomok közt legeltet (mostanában).

17. Antes que sopre a brisa do dia, e se estendam as sombras, volta, ó meu amado, como a gazela ou o cervozinho para os montes escarpados.*

17. Míg föl nem támad a nappali szellõ, és az árnyékok útnak nem indulnak, térj vissza, kedvesem, mint a gazella, vagy mint a szarvasborjú a szövetség hegyein.