Fejezet 6
1. Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Az Úr ezért Midián kezébe adta õket, hét esztendõre.
2. Midián keze súlyosan nehezedett Izraelre. Midián miatt Izrael fiai a hegyek közé, barlangokba és erõdökbe húzódtak.
3. Valahányszor Izrael vetett, Midián, Amalek és kelet fiai felvonultak, Izrael ellen vonultak fel.
4. Az õ földjén ütöttek tábort, és elpusztították a föld termését egészen Gáza környékéig. Nem hagytak Izraelben semmi élelmet, sem juhot, sem marhát, sem szamarat.
5. Amikor megérkeztek nyájastul, sátrastul, annyian voltak, mint a sáskák. Sem maguknak, sem tevéiknek nem volt se szeri, se száma. Elözönlötték a vidéket és letarolták.
6. Így Izrael nagy nyomorba jutott Midián miatt és Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak.
7. Amikor Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek Midián miatt,
8. akkor az Úr prófétát küldött Izrael fiaihoz. Így szólt hozzájuk: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Én vezettelek ide benneteket Egyiptomból, én hoztalak ki titeket a szolgaság házából.
9. Kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiak kezébõl, akik szorongattak titeket. Elûztem õket elõletek, és nektek adtam földjüket.
10. Így szóltam hozzátok: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne imádjátok az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok. Ti azonban nem hallgattatok szavamra."
11. Akkor megjelent az Úr angyala, és leült a terebintfa alá, amely Ofrában az Abiezer családjából való Joásé volt. Fia, Gedeon gabonát csépelt a szérûn, hogy megmentse Midiántól.
12. Megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: "Az Úr veled, hõs vitéz!"
13. "Engedj meg, Uram! - válaszolta Gedeon. - Ha az Úr velünk van, hogyan történt ez velünk? Hol vannak azok a csodák, amelyekrõl atyáink beszélnek nekünk, amikor azt mondják: Hát nem ide vezetett minket az Úr Egyiptomból? S most elhagyott minket az Úr, és kiszolgáltatott Midiánnak..."
14. Erre az Úr feléje fordult, és azt mondta neki: "Menj, s ennek a te erõdnek a birtokában szabadítsd ki Izraelt Midián kezébõl. Vagy nem én küldtelek?"
15. Gedeon így válaszolt: "Engedj meg, Uram! Hogyan szabadítsam meg Izraelt? Nemzetségem a legszegényebb Manasszéban, magam pedig a legkisebb vagyok atyám házában."
16. Az Úr így válaszolt neki: "Az Úr veled lesz és úgy megvered Midiánt, mintha csak egyetlen egy ember volna."
17. "Ha tetszésre találtam szemedben - mondta Gedeon -, adj nekem jelet, hogy valóban te beszélsz velem.
18. Ne távozz el innen, amíg vissza nem térek hozzád. Elhozom ajándékomat és leteszem eléd." "Itt maradok, amíg vissza nem térsz" - felelte az Úr.
19. Gedeon tehát elment, megfõzött egy kecskét és egy efa lisztbõl kovásztalan kenyeret készített. A húst kosárba, a levest fazékba tette, majd odavitte neki a terebintfa alá.
20. Amint közeledett, az Úr angyala így szólt hozzá: "Vedd a húst és a kovásztalan kenyeret, tedd erre a sziklára, és öntsd ide a levest is." Gedeon így is tett.
21. Ekkor az Úr angyala kinyújtotta a botját, amit kezében tartott, és megérintette a húst és a kovásztalan kenyeret. Tûz csapott ki a sziklából, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyeret. Ezután az Úr angyala eltûnt szeme elõl.
22. Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt, így szólt: "Jaj nekem, Uram, Istenem! Vajon miért láttam szemtõl szemben az Úr angyalát?"
23. Az Úr így válaszolt neki: "Béke veled! Ne félj, nem halsz meg."
24. Gedeon erre oltárt emelt ott az Úrnak, és ezt a nevet adta neki: az Úr béke. Ez az oltár ma is ott van az abiezrita Ofrában.
25. Történt, hogy az Úr angyala így szólt hozzá ezen az éjszakán: "Vedd atyád hizlalt bikaborját, rombold le Baal oltárát, amely atyád tulajdona, és vágd ki a szent berket is körülötte.
26. Aztán építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerõsített helynek a tetején, jó helyen. Majd fogd a hizlalt borjút és áldozd föl égõáldozatul a szent berek fáján, amelyet kivágtál."
27. Gedeon maga mellé vett szolgái közül tízet, és úgy tett, amint az Úr mondta neki. Mivel azonban nagyon félt családjától és a város lakóitól, nem merte nappal véghezvinni, hanem éjszaka tette meg.
28. Másnap reggel a városbeliek fölkeltek, s lám, Baal oltára lerombolva, a mellette levõ szent berek kivágva, a kövér borjú pedig égõáldozatul feláldozva az új oltáron.
29. Így szóltak egymáshoz: "Ki tette ezt?" Keresték és tudakozódtak utána, és azt mondták: "Joás fia, Gedeon volt, õ tette."
30. A város lakói ekkor így szóltak Joáshoz: "Add ki fiadat, meg kell halnia, mert szétrombolta Baál oltárát, a mellette lévõ szent berket meg kivágta."
31. Joás így válaszolt azoknak, akik ott voltak: "Ti akartok harcolni Baal érdekében? Ti akartok segítségére sietni? [Aki harcol érte, az haljon meg reggelig.] Ha isten, védje meg saját magát, hiszen Gedeon lerombolta oltárát."
32. Ezen a napon Gedeont elnevezték Jerubbaalnak. Azt mondták: Harcoljon ellene Baal, mivelhogy lerombolta oltárát.
33. Midián, Amalek és kelet fiai mind összegyûltek. Átkeltek a Jordánon, és Jiszreel síkságán ütöttek tábort.
34. Az Úr lelke rászállt Gedeonra, így megfújta a harsonát, és Abiezer mögéje sereglett.
35. Hírvivõt küldött egész Manasszéba, s azok is mögéje gyûltek. Elküldte a hírvivõket Áserba, Zebulunba és Naftaliba, s ezek szintén csatlakoztak hozzá.
36. Gedeon így szólt Istenhez: "Ha valóban az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, amint mondtad,
37. nézd, gyapjút terítek ki a szérûre. Ha csak a gyapjú lesz harmatos, a föld azonban száraz marad, ebbõl megtudom, hogy te szabadítod meg Izraelt a kezem által, amint mondtad."
38. Így is történt. Gedeon másnap kora reggel fölkelt, kicsavarta a gyapjút. Amikor a harmatot kinyomta a gyapjúból, tele lett vele egy csésze.
39. Gedeon újra szólt Istenhez: "Ne lobbanjon föl haragod ellenem, ha még egyszer szólok. Engedd meg, hogy még egy próbát tegyek a gyapjúval: csak a gyapjú maradjon száraz, s legyen harmatos körös-körül a föld."
40. S akkor éjszaka így tett Isten. Csak a gyapjú maradt száraz, a föld azonban harmatos lett körülötte.
Fejezet 7
1. Jerubbaal tehát, vagyis Gedeon, kora reggel fölkelt, és az egész néppel, amely vele volt, elindult, és Ain-Hárodnál ütött tábort. Midián tõle északra táborozott a Móre domb lábánál, a völgyben.
2. Ekkor az Úr így szólt Gedeonhoz: "Néped túl sok ahhoz, hogy kezébe adjam Midiánt. Így Izrael kérkedhetne a rovásomra és azt mondhatná: a saját kezem szabadított meg.
3. Hirdesd ki hát a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, térjen vissza." Így Gedeon próbára tette õket. Erre húszezer ember visszatért a népbõl, tízezer pedig ott maradt belõle.
4. Az Úr így szólt Gedeonhoz: "Még mindig sok ez a nép. Vezesd õket a víz mellé és ott próbára teszem õket. Akirõl azt mondom, hogy menjen veled, az veled megy s akirõl azt mondom, hogy ne menjen veled, az nem megy."
5. Gedeon tehát a víz partjára vezette a népet, és az Úr így szólt hozzá: "Akik nyelvükkel nyalják a vizet, ahogy a kutya lefetyeli, állítsd az egyik oldalra, azokat meg, akik térdükre esve isznak, a másik oldalra."
6. Azoknak a száma, akik nyelvükkel nyalták a vizet, háromszázat tett ki. A nép többi része térdre esve ivott.
7. Akkor így szólt az Úr Gedeonhoz: "Ezzel a háromszáz emberrel szabadítalak meg benneteket és adom kezedbe Midiánt, akik úgy nyalták a vizet. A többiek menjenek mind haza."
8. Gedeon kivette a nép kezébõl a korsókat és a harsonákat, majd hazaküldte Izrael fiait, mindegyiküket a saját sátrába, és csak a háromszázat tartotta ott. Midián tábora az övé alatt volt a völgyben.
9. Ezen az éjszakán az Úr azt mondta neki: "Kelj föl, menj le a táborba, mert a kezedbe adom.
10. Ha azonban félsz harcba bocsátkozni, menj le elõbb szolgáddal, Purával a táborba.
11. Figyeld meg, mit beszélnek; erõt merítesz belõle, és levonulsz a tábor ellen." Lement hát szolgájával, Purával a tábor õrségéig.
12. Midián, Amalek és kelet fiai a völgyben helyezkedtek el. Annyian voltak, mint a sáskák, tevéik száma meg olyan mérhetetlen, mint a tenger partján a föveny.
13. Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el barátjának: "Ezt álmodtam: egy árpakenyér gurult Midián táborába, a sátorhoz ért, fölborította és teljesen fölforgatta."
14. Barátja így válaszolt neki: "Ez csak Gedeonnak, az Izrael fiai közül való Joás fiának kardja lehet. Isten kezébe adta Midiánt és az egész tábort."
15. Amikor Gedeon hallotta az álmot és magyarázatát, leborult, majd visszatért Izrael táborába és így szólt: "Keljetek föl, mert az Úr kezetekbe adta Midián táborát!"
16. Ezután háromszáz emberét három csoportba osztotta. Kezükbe harsonát és üres korsót, s a korsóba fáklyát adott.
17. "Figyeljetek rám - mondta nekik -, s azt tegyétek, amit én. Behatolok a tábor szélére, s amit teszek, ti is azt tegyétek.
18. Amikor megfújom a harsonát, s azok is mind, akik velem lesznek, akkor fújjátok meg ti is a tábor körül és kiáltsátok: Az Úrért és Gedeonért!"
19. Gedeon, és az a száz ember, aki követte, odaért a tábor széléhez az éjféli õrváltás kezdetén, amikor az õröket váltották. Megfújták a harsonát és összetörték a korsót, amely a kezükben volt.
20. A három csoport is megfújta a harsonákat és összetörte a korsókat. Bal kezükben a fáklyát tartották, jobb kezükben pedig a harsonát, amelyet fújtak. Közben ezt kiáltották: "Az Úrért és Gedeonért."
21. S mindegyikük megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor felriadt, kiáltozni kezdett, és a midianiták futásnak eredtek.
22. Míg a háromszáz ember fújta a harsonát, az Úr az egyik ember kardját a másik ellen fordította az egész táborban. Egészen Bet-Hassittáig menekültek. Cartan felé, a Tabattal szemközt levõ Abel-Mechola patak partjáig.
23. Izrael fiai erre összegyûltek - Naftali, Áser és egész Manassze -, és üldözték Midiánt.
24. Gedeon hírvivõket küldött Efraim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: "Gyertek le Midián elé, és szálljátok meg a gázlókat elõttük egészen Bet-Baráig, és a Jordánt is." Efraim egész népe összesereglett, megszállták a gázlókat Bet-Baráig és a Jordánt is.
25. Elfogták Midián két fejedelmét, Orebet és Zebet. Orebet az Oreb-sziklán, Zebet pedig a Zeb-sajtónál ölték meg. Üldözték Midiánt és elvitték Oreb és Zeb fejét Gedeonnak a Jordánon túlra.
Fejezet 8
1. Akkor Efraim emberei így szóltak Gedeonhoz: "Mi volt a szándékod azzal, hogy minket nem hívtál meg, amikor Midián ellen vonultál?" És keményen beszéltek vele.
2. Õ így válaszolt nekik: "Mit tettem én hozzátok képest? Nem több-e, amit Efraim böngészett, mint amit Abiezer szüretelt?
3. Az Úr kezetekbe adta Midián fejedelmeit, Orebet és Zebet. Össze lehet-e hasonlítani az én tettemet azzal, amit ti vittetek végbe?" E szavakra lecsillapult haragjuk.
4. Gedeon eljutott a Jordánhoz és átkelt rajta. De maga is, a vele tartó háromszáz ember is elcsigázott volt és éhes.
5. Így szólt tehát a szukkoti emberekhez: "Kérlek benneteket, adjatok kenyeret ezeknek az embereknek, akik velem tartanak, mert kimerültek, és én Zebachot és Szalmunnát üldözöm, Midián királyait."
6. Szukkot elöljárói ezt válaszolták: "Talán már a kezedben van Zebach és Szalmunna keze, hogy kenyeret adjunk seregednek?"
7. Gedeon azt mondta: "Majd ha az Úr kezembe adja Zebachot és Szalmunnát, megcsépelem testeteket a puszta töviseivel és bogáncsaival."
8. Innen fölment Penuelbe, és ugyanazt kérte tõlük is. Ugyanazt válaszolták neki, mint a szukkoti emberek.
9. Erre a penueli embereknek is azt mondta: "Majd ha gyõztesen visszatérek, lerombolom ezt a tornyot."
10. Zebach és Szalmunna a Karkornál voltak seregükkel, mintegy tizenötezer emberrel, aki még megmaradt a keletiek egész seregébõl. Az elesettek száma százhúszezer harcosra rúgott.
11. Gedeon felvonult a sátorlakók útján, Nobahtól és Jogbehától keletre, és megverte a sereget, amikor az épp biztonságban érezte magát.
12. Zebach és Szalmunna elmenekült. Õ azonban ûzõbe vette õket, és elfogta Midián mindkét királyát, Zebachot és Szalmunnát. A sereget pedig teljesen szétverték.
13. A csata után Joás fia, Gedeon, a Haresz hegyén át tért vissza.
14. Elfogott egy legényt a szukkoti emberek közül. Kivallatta, és ez leírta Szukkot elöljáróinak és véneinek nevét, hetvenhét embert.
15. Erre Gedeon elment a szukkoti emberekhez, és így szólt: "Itt van Zebach és Szalmunna, akik miatt gúnyolódtatok velem és azt mondtátok: Talán már a kezedben van Zebach és Szalmunna keze, hogy kenyeret adjunk elcsigázott seregednek?"
16. Megragadta a város véneit, aztán fogta a puszta töviseit és bogáncsait, és szétmarcangolta velük a szukkotiakat.
17. Lerombolta Penuel megerõsített tornyát is, a város lakóit pedig lemészárolta.
18. Aztán így szólt Zebachhoz és Szalmunnához: "Milyenek voltak azok az emberek, akiket a Táboron megöltetek?"
19. "Hozzád hasonlítottak - válaszolták neki. - Megjelenésre olyanok voltak, mint a király fiai." "Az én testvéreim voltak, anyám fiai - mondta nekik Gedeon. - Amint igaz, hogy az Úr él, ha élve hagytátok volna õket, nem ölnélek meg benneteket."
20. Akkor így szólt legidõsebb fiához, Jeterhez: "Rajta, öld meg õket!" A fiú azonban nem vonta ki kardját, mert félt, hiszen még gyermek volt.
21. Zebach és Szalmunna így szóltak: "Nos, ronts nekünk magad, hisz amilyen az ember, olyan az ereje." Erre Gedeon fölkelt és megölte Zebachot és Szalmunnát, és elvette a holdacskákat, amelyek a tevék nyakán lógtak.
22. Izrael férfiai azt mondták ekkor Gedeonnak: "Uralkodjál fölöttünk te, fiaid és unokáid, mert kiszabadítottál minket Midián kezébõl."
23. De Gedeon így válaszolt nekik: "Nem uralkodom rajtatok és fiaim sem, hiszen az Úr az uralkodótok."
24. Majd azt mondta nekik: "Volna egy kérésem hozzátok: mindegyiktek adjon nekem egy gyûrût a zsákmányból." A legyõzötteknek ugyanis aranygyûrûik voltak, mivel izmaeliták voltak.
25. Így szóltak: "Szívesen adunk." Kiterítette tehát köntösét, és ki-ki odadobta zsákmányából a gyûrût.
26. Az elkért aranygyûrûk súlya 1700 sékel aranyra rúgott, nem számítva a holdacskákat, a fülönfüggõket és a bíborruhákat, amelyeket Midián királyai viseltek, s nem számítva a nyakláncokat sem, amelyek tevéik nyakán lógtak.
27. Gedeon efodot készített belõlük, és városában, Ofrában helyezte el. Egész Izrael odaadta magát neki, és ez lett Gedeonnak és családjának csapdája.
28. Így Midián megalázkodott Izrael fiai elõtt, nem emelte föl többé fejét. Az országban negyven esztendeig nyugalom volt, mindaddig, amíg Gedeon élt.
29. Jerubbaal, Joás fia tehát hazatért és házában maradt.
30. Gedeonnak hetven olyan fia volt, aki tõle származott, mert több felesége volt.
31. Szichemi mellékfelesége szintén szült neki egy fiút, s Abimeleknek nevezte el.
32. Gedeon, Joás fia boldog öregség után halt meg, s atyjának, Joásnak sírjában temették el az abiezrita Ofrában.
33. Gedeon halála után Izrael fiai újra összeadták magukat Baallal és istenüknek fogadták Baal-Beritet.
34. Izrael fiai nem emlékeztek többé az Úrra, Istenükre, aki kiszabadította õket ellenségeik kezébõl.
35. Jerubbaal-Gedeon háza iránt sem tanúsítottak hálát azért a sok jóért, amit Izraellel tett.
