Biblia egy év alatt.

Ezen a napon vagyunk tanúi annak, hogy Isten és népe szövetségét a Sínai-hegyen pecsételték meg a Kivonulás könyve 24. fejezetében, amikor Mózes meghintette a vért az oltárra és a népre. A Leviticus 17–18 megerősíti a kötelező szentséget, kitérve a vér tisztaságára és az erkölcsi törvényekre. A 78. zsoltár Izrael hűtlenségére és Isten rendíthetetlen hűségére emlékeztet, megtanítva minket arra, hogy az Úr csodáit adjuk tovább a jövő generációinak.

1. Így szólt Mózeshez: "Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül. De már messze le kell borulnotok.

2. Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük."

3. Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: "Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett."

4. Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelõen.

5. Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égõáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul.

6. Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette.

7. Utána vette a szövetség könyvét és felolvasta a népnek. Õk kijelentették: "Amit az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk."

8. Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet és így szólt: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek."

9. Mózes és Áron, Nadab és Abihu, s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek.

10. Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég.

11. De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselõi ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak.

12. Az Úr így szólt Mózeshez: "Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt. Átadom neked a kõtáblákat a törvénnyel és a parancsokkal, amelyeket oktatásukra írtam."

13. Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére.

14. A véneknek ezt mondta: "Várjatok meg itt, amíg visszajövünk. Áron és Hur veletek vannak. Ha valakinek peres ügye van, forduljon hozzájuk."

15. Azután Mózes fölment a hegyre. A felhõ betakarta a hegyet,

16. és az Úr dicsõsége leereszkedett a Sínai-hegyre. A felhõ hat napig takarta be. A hetedik napon a felhõbõl szólt Mózeshez.

17. Az izraeliták szemében Isten dicsõsége olyannak mutatkozott, mint az emésztõ tûz a hegy csúcsán.

18. Mózes belépett a felhõbe és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen.

Fejezet 17

1. Az Úr ezt mondta Mózesnek:

2. "Szólj Áronhoz és fiaihoz, Izrael minden fiához és mondd meg nekik: Ez az Úr szava, ezt parancsolja nektek:

3. Ha egy Izrael népébõl való ember a táboron belül vagy azon kívül levág egy birkát, egy bárányt vagy egy kecskét anélkül,

4. hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához és felajánlana belõle az Úr hajléka elõtt, az ilyen ember felelõs a kiontott vérért, s ki kell irtani a népbõl.

5. Izrael fiai tehát hozzák el a papnak az Úr számára a megnyilatkozás sátorának bejáratához áldozatukat, amelyet a mezõn akarnak bemutatni, és így csináljanak belõle közösségi áldozatot az Úrnak.

6. A pap öntse a vért az Úr oltárára, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata elõtt áll, a hájat meg égesse el a megbékélés illatául az Úrnak.

7. Ne mutassanak be engedelmesség jeleként áldozatot azoknak a szellemeknek, amelyekkel beszennyezték magukat. Ez örök törvény számotokra és utódaitok számára.

8. Ezt is közöld velük: Ha Izrael házának bármelyik tagja vagy bármelyik köztetek lakó idegen égõáldozatot vagy más áldozatot mutat be anélkül,

9. hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához, és az Úrnak felajánlaná, az ilyen embert ki kell irtani nemzetségébõl.

10. Ha Izrael házából bármelyik ember, vagy bármelyik köztetek élõ idegen vért eszik, mindegy hogy milyen vért, ellene fordulok annak, aki vért evett és kiirtom a népbõl.

11. Hiszen a test élete a vérben rejlik. A vért azért adtam nektek, hogy az oltáron elvégezzétek vele az engesztelés szertartását életetekért, mert a vér szerzi meg az engesztelést az élet számára.

12. Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki ne egyék közületek vért, s a köztetek lakó idegen se egyék vért.

13. Ha valaki Izrael fiai, vagy a köztetek lakó idegenek közül vadászaton elejt egy olyan vadat vagy madarat, amelyet meg szabad enni, annak folyassa ki a vérét és takarja be földdel.

14. Mivel minden testnek a vér az élete, és én azt mondtam Izrael fiainak: Ne egyétek meg a vérét egyetlen testnek sem, mivel minden testnek a vér az élete, aki eszik belõle, azt ki kell irtani.

15. Ha akár közületek való, akár idegen elpusztult, vagy megsebzett állatból eszik, mossa ki a ruháját és fürödjön meg vízben. Estig tisztátalan marad, azután tiszta lesz.

16. De ha nem mossa ki a ruháját és nem mossa meg a testét, bûnének súlya ránehezedik."

Fejezet 18

1. Az Úr azt mondta Mózesnek:

2. "Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek!

3. Ne viselkedjetek úgy, ahogy Egyiptomban szokás, ahol laktatok, és ne viselkedjetek úgy, ahogy Kánaán földjén szokás, ahova vezetlek benneteket. Ne kövessétek azok életmódját.

4. Az én parancsaim szerint járjatok el, és az én törvényeimet tartsátok meg, s azok szerint éljetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

5. Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat; aki megtartja õket, élni fog. Én vagyok az Úr.

6. Senki ne közeledjék rokonához, hogy feltárja meztelenségét. Én vagyok az Úr.

7. Ne fedd föl apád meztelenségét, sem anyád meztelenségét, hiszen anyád, azért ne fedd föl meztelenségét.

8. Ne fedd föl apád feleségének meztelenségét, mivel az magának apádnak a meztelensége.

9. Ne fedd föl nõvéred meztelenségét, akár apádnak a lánya, akár anyádnak a lánya. Akár otthon született, akár házon kívül, ne fedd föl meztelenségét.

10. Ne fedd föl fiad lányának, sem lányod lányának a meztelenségét, mivel az õ meztelenségük a te meztelenséged.

11. Ne fedd föl apád felesége lányának meztelenségét, aki apádtól származik. A nõvéred, azért hát ne fedd föl meztelenségét.

12. Ne fedd föl apád nõvérének meztelenségét, mert hisz az az apád teste.

13. Ne fedd föl anyád nõvérének meztelenségét, mert hisz az az anyád teste.

14. Ne fedd föl apád testvérének meztelenségét, és ne közelíts feleségéhez, hiszen a nagybátyád felesége.

15. Ne fedd föl menyed meztelenségét, hiszen a fiad felesége, azért hát ne fedd föl meztelenségét.

16. Ne fedd föl testvéred feleségének meztelenségét, hiszen az magának testvérednek a meztelensége.

17. Ne fedd föl egy asszonynak és a leányának a meztelenségét, s ne vedd el a fiának a leányát, sem a leányának a leányát, hogy fölfedd meztelenségét. Õk a te saját tested és az vérfertõzés lenne.

18. Ne fogadj be háremedbe egy asszonyt, ha nõvére is ott van, mert civódás lesz belõle, s ne fedd föl meztelenségét nõvére életében.

19. Ne közelíts asszonyhoz, hogy fölfedd meztelenségét, amikor vérzése tisztátalanná teszi.

20. Ne oszd meg ágyadat néped fiának feleségével, attól tisztátalanná válsz.

21. Gyermekeidet ne szolgáltasd ki, hogy Molochnak szenteljék, ne szentségtelenítsd meg ezáltal Istened nevét. Én vagyok az Úr.

22. Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog.

23. Ne hálj együtt semmiféle állattal, attól tisztátalanná válsz. Az asszony se adja oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog.

24. Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle ilyen tettel. Így szennyezték be magukat azok a népek is, amelyeket elûztem elõletek.

25. Az ország tisztátalanná vált, de megtoroltam bûnét, s az országnak ki kellett okádnia lakóit.

26. Ti azonban tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, ne kövessetek el semmit azokból az iszonyatos dolgokból, sem a közületek valók, sem a közöttetek lakó idegenek.

27. Ezek az utálatos dolgok tisztátalanná tették mind a lakó nemzeteket?

28. Ha ti is tisztátalanná teszitek, nemde titeket is kiokád, mint ahogy kiokádta az elõttetek ott lakó nemzeteket?

29. Igen, ha valaki elköveti bármelyiket is azokból az utálatos dolgokból, az vesszen ki népébõl, bárki is az.

30. Tartsátok meg tehát törvényeimet anélkül, hogy követnétek azokat az utálatos szokásokat, amelyeknek elõttetek hódoltak. Így nem szennyeznek be benneteket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek."

1. (Aszaf tanítókölteménye.) Népem, figyelj tanító szavamra, hallgassátok meg szám tanítását!

2. Példabeszédre nyitom meg ajkam, õsidõk titkait hirdetem nektek,

3. amit hallottunk, amit megismertünk, s amit õseink beszéltek el nekünk.

4. Nem titkoljuk el fiaink elõl, hanem hirdetjük a jövõ nemzedéknek. Az Úr dicsõ tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket mûvelt.

5. Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak,

6. hadd ismerjék meg a jövõ nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán õk kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek.

7. Hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait.

8. Ne legyenek, mint atyáik voltak: nyakas, pártütõ nemzedék; nemzedék, amely ingatag szívével nem volt hûséges Istenéhez.

9. Efraim fiai, az íjászok az ütközet napján megfutamodtak.

10. Isten szövetségét nem tartották, s vonakodtak törvénye szerint élni.

11. Elfelejtették tetteit és csodáit, amelyeket még láthattak.

12. Csodákat tett az atyák szeme láttára Egyiptom földjén és Tánisz mezején.

13. Szétválasztotta a tengert, s engedte, hogy átvonuljanak; a vizet feltorlaszolta, mint valami falat.

14. Nappal a felhõben vezette õket, éjjel pedig a tûznek fényénél.

15. Megrepesztette a sziklát a pusztában, s a kicsorduló forrásból bõven adott inni.

16. Patakokat csalt elõ a sziklából, és vizüket bõven árasztotta.

17. S mégsem szûntek meg vétkezni ellene, szembeszálltak a pusztában a Fölségessel.

18. Szívükben kísértették Istent, mohóságukban ételt követeltek.

19. Zúgolódtak Isten ellen s így szóltak: "Tud-e Isten itt a pusztában asztalt teríteni?"

20. S lám, rácsapott a sziklára, és megeredt a víz, elõtört a forrás. "De tud-e népének kenyeret adni, és húsételrõl gondoskodni?"

21. Hallotta ezt az Úr és haragra gerjedt, tûz csapott fel Jákob ellen, haragja fellobbant Izrael ellen.

22. Mert nem hittek az Istenben és nem bíztak segítségében.

23. De ott fenn parancsot adott a felhõknek, s megnyitotta az egek kapuit.

24. Mannát hullatott az égbõl eledelül, égi kenyeret adott nekik.

25. Az erõsek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bõségesen.

26. Keleti szelet támasztott az égbõl, s hatalmával fölkeltette a déli szelet.

27. Húst hullatott rájuk homokesõ módján, szárnyas madarakat, tenger fövényeként.

28. Táboruk közepén hullottak le, sátraik mellé körös-körül.

29. Ettek és jóllaktak; így teljesítette kívánságukat.

30. De még éhségük meg se szûnt, az étel még szájukban volt,

31. Isten haragja újra fölgerjedt ellenük. Nagyjaik közé a halált vetette, Izrael ifjúságát leterítette.

32. De õk azért tovább vétkeztek, csodáinak nem adtak hitelt.

33. Ezért napjaikat megrövidítette, éveiknek hamar véget vetett.

34. Ha megverte õket, keresni kezdték, megtértek és kérdeztek utána.

35. Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk.

36. Mégis megcsalták a szájukkal, nyelvükkel hazudtak neki.

37. Szívük nem volt egyenes elõtte, szövetségét nem tartották hûségesen.

38. Bûneiket mégis elengedte, nem pusztította el õket. Újra meg újra fékezte haragját, nem zúdította rájuk indulata árját.

39. Gondolt rá, hogy csak testi lények, olyanok, mint a fuvallat, amely eloszlik és nem tér vissza.

40. Hányszor gerjesztették fel haragját a pusztán, hányszor okoztak neki gondot a sivatagban!

41. Kísértették Istent újra meg újra, keserûséget okoztak Izrael Szentjének.

42. Nem emlékeztek vissza a kezére, sem a napra, amelyen kiszabadította az ellenség hatalmából õket.

43. Amikor jeleket mûvelt Egyiptom földjén, és csodatetteket Tánisz mezején;

44. amikor vérré változtatta folyóikat, és patakjaikat, hogy senki ne ihassék.

45. Legyeket küldött rájuk, hogy halált okozzanak, és békákat, hogy pusztulást hozzanak.

46. A rovaroknak bõ aratást adott, a sáskáknak adta munkájuk gyümölcsét.

47. Szõlõjüket elverte záporral, fügefáikat faggyal, jégesõvel.

48. Marhájukat dögvész pusztította, nyájaikat villámmal sújtotta.

49. Haragjának tüzét szórta rájuk: bosszúság, gond, zaklatás, ártalom tömegét.

50. Szabad folyást engedett haragjának: nem kímélte õket a haláltól, s állataikat sem a pusztulástól.

51. Lesújtott minden elsõszülöttre Egyiptomban, Kám sátrainak elsõszülötteire, mindnyájukra.

52. Népét kihozta, mint a juhokat, s átvezette õket a pusztán, mint a nyájat.

53. Biztosan vezette õket, hogy ne tévelyegjenek, s ellenségeiket elnyelte a tenger.

54. Elvezette õket szent földjére, a hegyekre, amelyeket jobbja szerzett.

55. Szemük láttára elûzte a pogányokat, és nekik adta földjüket örökségül; a pogányok sátrába Izrael törzseit telepítette.

56. Mégis megkísértették a Fölségest, kihívták maguk ellen, s nem tartották meg törvényét.

57. Mint az atyák, a hûséget megszegve, õk is elfordultak; mint a csalfa íj, eltérültek.

58. Magaslataikkal kihívták haragját, bálványaikkal féltékenységre ingerelték.

59. Isten hallotta, s indulatra gerjedt: elvetette Izraelt egészen.

60. Elhagyta lakóhelyét Silóban, a sátrat, amelyben az emberek közt lakott.

61. Hatalmát a fogság prédájára hagyta, dicsõségét ellenség kezére adta.

62. Népét kiszolgáltatta a kardnak, szívét harag töltötte el öröksége ellen.

63. Fiaikat tûz emésztette meg, leányaik nem mehettek férjhez;

64. papjaik kard élén hulltak el, s özvegyeiknek sírni sem volt szabad.

65. De aztán mint álomból, fölserkent az Úr, mint a harcos, aki fölkel a bor mellõl.

66. Ellenségeinek a hátába csapott, és örök szégyent hozott rájuk.

67. József sátrát elvetette, s nem foglalta le Efraim törzsét sem.

68. Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett.

69. Mint égi magaslatot, úgy építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet, amelyet örökre megteremtett.

70. Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, a juhok aklától hozta el.

71. Az anyajuhoktól szólította el, hogy legeltesse Jákobot, a népét, Izraelt, az õ örökségét.

72. Õ szívének egyszerûségében legeltette, s hozzáértõ kézzel vezette.