Biblia egy év alatt.

A 277. napon Nehémiás 9. fejezete feljegyzi a bűnök közös megvallását és Isten hűségének elismerését. Eszter 5:6-7 bemutatja Eszter bátorságát, amellyel a királyhoz fordult, példát mutatva a bátorságról és az okosságról. A Példabeszédek 21:9-12 tanácsokat ad az otthoni harmóniáról, az igazságosságról és az igazak védelméről, isteni bölcsességgel erősítve a gyakorlati életet.

1. Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján Izrael fiai összegyûltek, vezeklõruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és böjtöltek.

2. Izrael nemzetsége elkülönült az idegenek fiaitól. Odaálltak és megvallották bûneiket és atyáik tévelygéseit.

3. [Odaálltak a helyükre, s a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, az õ Istenüknek törvénykönyvébõl, aztán a nap egy másik negyedrészében bûnvallomást tartottak, s leborultak az Úr, az õ Istenük elõtt.]

4. [Jesua, Binnui, Kadmiel, Sebanja, Bunni, Serebja, Bani, Kenani fölálltak a leviták emelvényére, s hangosan szólították az Urat, az õ Istenüket.

5. Aztán így szóltak a leviták, Jesua, Kadmiel, Bani, Hasabnia, Serebja, Hodijja, Sebanja és Petahja: "Keljetek föl, s magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket!"] Áldott legyen dicsõséges neved, amely fölötte van minden áldásnak és dicséretnek!

6. Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol elõtted.

7. Uram, te vagy az Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, kivezetted a káldeai Urból, és az Ábrahám nevet adtad neki.

8. Hûségesnek találtad szívét és szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a jebuziták és a girgasiták földjét, neki és utódainak. Meg is tartottad szavadat, mert igaz vagy.

9. Láttad atyáink nyomorát Egyiptomban, s meghallottad kiáltásukat a Sás-tengernél.

10. Jeleket és csodákat mûveltél a fáraó ellen, összes szolgáján és országa egész népén, mert tudtad, milyen galádul bánt velük. Nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan.

11. Megnyitottad a tengert elõttük: száraz lábbal keltek át a tengeren. A mélységbe taszítottad üldözõiket, mint valami követ, a vad vizekbe.

12. Felhõoszloppal vezetted õket nappal, és lángoszloppal éjszaka. Megvilágítottad elõttük az utat, amelyen menniük kellett.

13. Alászálltál a Sínai-hegyre, s beszéltél velük az égbõl. Igazságos rendelkezéseket, biztos törvényeket, nagyszerû parancsokat és elõírásokat adtál nekik.

14. Megismertetted velük szent szombatodat, utasításokat, parancsokat és törvényt adtál nekik, Mózes szolgád által.

15. Kenyeret adtál nekik az égbõl éhségük csillapítására, vizet fakasztottál a sziklából szomjuk oltására. Megparancsoltad, hogy menjenek, s vegyék birtokba a földet, amelyre megesküdtél, hogy nekik adod.

16. Atyáink azonban gõgjükben szembeszegültek, megkeményítették nyakukat, nem engedelmeskedtek parancsaidnak.

17. Vonakodtak engedelmeskedni, megfeledkeztek csodáidról, amelyeket értük tettél. Megkeményítették nyakukat, s fejükbe vették, hogy visszatérnek szolgaságukba, Egyiptomba. De te megbocsátó Isten vagy, irgalmas és könyörületes, hosszan tûrõ és végtelenül jó: nem hagytad el õket.

18. Amikor öntött borjút csináltak maguknak, és azt mondogatták: "Ez az istened, aki kihozott Egyiptomból", [s így nagy istenkáromlást követtek el],

19. te nagy irgalmasságodban nem hagytad el õket a pusztában: a felhõoszlop nem tûnt el elõlük, továbbra is vezette õket nappal az úton; s a tûzoszlop sem éjjel, hanem megvilágította elõttük az utat, amelyen menniük kellett.

20. Megadtad nekik jó lelkedet, hogy okossá tegye õket. Nem tagadtad meg szájuktól mannádat, és szomjúságukban vizet juttattál nekik.

21. Negyven évig gondot viseltél rájuk a pusztában, nem szenvedtek hiányt semmiben, ruhájuk nem vásott el, lábuk nem törött fel.

22. Királyságokat és népeket juttattál nekik, és nekik adtad õket tartományul. Elfoglalták Hesbon királyának, Szichonnak földjét, Básán királyának, Ognak földjét.

23. Megsokasítottad fiaikat, mint égen a csillagokat, és bevezetted õket a földre, amelyrõl azt mondtad atyáiknak, hogy menjenek és vegyék birtokukba.

24. Fiaik bevonultak és elfoglalták az országot. Megaláztad elõttük az ország lakóit, a kánaániakat, kezükbe adtad õket, királyaikat s az ország népeit, hogy bánjanak velük tetszésük szerint.

25. Megerõsített városokat és termékeny földet szereztek, mindenféle jóval teli házakat örököltek, megásott ciszternákat, szõlõket és olajfákat, s rengeteg gyümölcstermõ fát. Ettek, jóllaktak, meghíztak, dúskálkodtak nagy jóságodból.

26. De engedetlenek lettek, föllázadtak ellened, semmibe vették törvényeidet, prófétáidat meg, akik intették õket, hogy térjenek vissza hozzád, megölték, [így nagy istenkáromlást követtek el].

27. Ezért elnyomóik kezébe adtad õket, akik aztán megsanyargatták õket. Szorongatásuk idején hozzád kiáltottak, s te meghallgattad õket az égbõl. Nagy irgalmadban újra meg újra szabadítót küldtél nekik, akik kiszabadították õket elnyomóik kezébõl.

28. Amikor nyugalmuk volt, újra gonoszságra vetemedtek. Ellenségeik hatalmába adtad õket, akik zsarnokoskodtak fölöttük. Újra hozzád kiáltottak, és te meghallgattad õket az égbõl: irgalmadban számtalanszor megszabadítottad õket.

29. Intetted õket, hogy térjenek vissza törvényedhez, de kevélyen ellenszegültek. Nem hallgattak parancsaidra, vétkeztek törvényeid ellen, amelyek életet adnak az embernek, ha megtartja õket. Lázadoztak ellened, megkeményítették nyakukat és nem engedelmeskedtek.

30. Türelmes voltál velük számos éven át. Figyelmeztetted õket lelked által és prófétáid szavával. De nem hallgattak rád, azért az országok népeinek kezébe adtak õket.

31. Nagy irgalmasságodban azonban nem pusztítottad, nem hagytad el õket. Mert könyörületes és jóságos Isten vagy.

32. Most, ó Istenünk, te nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat, ne vedd semmibe a sok megpróbáltatást, ami ért bennünket, királyainkat és vezéreinket, papjainkat és prófétáinkat, egész népedet, az asszír királyok idejétõl mind a mai napig.

33. Ami történt velünk, mindenben igazságos voltál. Mert megmutattad hûségedet, mi mégis gonoszságra vetemedtünk.

34. Királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem követték törvényedet, nem ügyeltek parancsaidra és utasításaidra, amelyeket adtál nekik.

35. Volt királyságuk, elhalmoztad õket jótéteményeiddel, adtál nekik kiterjedt és termékeny földet, mégsem szolgáltak neked, nem fordultak el gonosz tetteiktõl.

36. Nézd, ma szolgák vagyunk! Szolgák vagyunk azon a földön, amelyet atyáinknak adtál, hogy élvezzék gyümölcseit és javait.

37. Terményei a királyok hasznára vannak, akiket bûneink miatt rendeltél fölénk, s kedvük szerint bánnak testünkkel és állatainkkal, mi meg nagy nyomorúságban vagyunk.

Fejezet 6

1. A király álmatlanul töltötte az éjszakát, s megparancsolta, hogy hozzák elõ az események könyveit és ezekbõl olvassanak fel neki.

2. Megtalálták azt a feljegyzést, hogy Mardokeus följelentette a két királyi eunuchot, Bigtant és Terest, a királyi kapu õreit, akik kezet akartak emelni Achasvéros királyra.

3. A király megkérdezte: "Milyen megtiszteltetés és méltóság jutott ezért Mardokeusnak?" - "Egyáltalán semmit sem kapott" - válaszolták a király szolgái, akik mellette teljesítettek szolgálatot.

4. A király akkor így szólt: "Ki van az udvarban?" Épp Ámán lépett be a királyi palota belsõ udvarába, hogy megkérje a királyt, akassza fel Mardokeust arra a bitófára, amelyet számára készíttetett.

5. A király szolgái tehát így válaszoltak: "Ámán tartózkodik az udvarban." A király azt mondta: "Jöjjön be!"

6. Amikor Ámán belépett, a király így szólt hozzá: "Mit kell tenni azzal az emberrel, akit a király meg akar tisztelni?" Ámán azt gondolta magában: "A király bizonyára engem akar kitüntetni."

7. Ezért Ámán így válaszolt a királynak: "Annak az embernek, akit a király ki akar tüntetni,

8. hozzanak királyi ruhát, amilyet a király hord, lovat, amilyenen a király ül, s királyi koronát is a fejére.

9. A ruhát és a lovat adják át a király fejedelmei közül a legfõbbnek. Ez öltöztesse föl ebbe a ruhába azt az embert, akit a király ki akar tüntetni, s vezesse végig a lovat a városon, a téren áthaladva és kiáltsa ki elõtte: Nézzétek, ez történik azzal az emberrel, akit a király kitüntet."

10. A király így szólt Ámánhoz: "Vedd gyorsan a ruhát meg a lovat, s ahogy mondtad, tégy úgy a zsidó Mardokeussal, aki a királyi kapu elõtt ül. A mondottakból ne mulassz el semmit."

11. Ámán tehát fogta a ruhát meg a lovat, felöltöztette Mardokeust, lóra ültette, s a város terére lovagoltatta, és kikiáltotta elõtte: "Nézzétek, ez történik azzal az emberrel, akit a király kitüntet."

12. Mardokeus azután visszatért a királyi kapuhoz. Ámán meg szomorúan és beburkolt fejjel a házába ment.

13. Ámán elbeszélte feleségének, Zeresnek és barátainak, mi történt vele. Barátai és felesége, Zeres így válaszoltak neki: "Ha Mardokeus, akivel szemben kezdel háttérbe szorulni, a zsidók nemzetébõl való, nem tudsz ellenállni neki, hanem egész biztosan elbuksz vele szemben."

14. Még beszéltek vele, amikor megérkeztek a királyi eunuchok, hogy sietve elhívják a lakomára, amelyet Eszter rendezett.

Fejezet 7

1. A király és Ámán együtt voltak a lakomán Eszterrel.

2. A király a lakoma második napján így szólt Eszterhez: "Mondd, mit kérsz, Eszter királyné? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod."

3. Eszter királyné így válaszolt: "Ha valóban tetszésre találtam szemedben, ó király, s ha úgy tetszik neked, akkor ajándékozz meg életemmel, ez a kérésem, és népem életével, ez a kívánságom.

4. Mert eladtak minket - engemet és népemet -, hogy aztán kiirtsanak, lemészároljanak és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgának vagy rabszolganõnek adnának el bennünket, hallgatnék. A csapás ugyanis nem volna méltó arra, hogy terheljem vele a királyt. De a hóhérnak nem lesz módjában helyrehoznia a kárt, amelyet a király rovására okoz."

5. Achasvéros király vette át a szót és így szólt Eszter királynõhöz: "Ki az és hol van, aki kigondolta ezt a gaztettet?" Eszter így felelt:

6. "Az üldözõ és ellenség ez az elvetemült Ámán." A király és a királyné elõtt Ámán megdermedt a rémülettõl.

7. A király haragjában fölkelt és kiment a lakoma termébõl a palota kertjébe. Ámán is felállt, hogy Eszter királynénál életéért könyörögjön, mert nagyon jól tudta, hogy a király elhatározta vesztét.

8. Amikor a király visszatért a kertbõl a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. Akkor a király így szólt: "A királynén akar erõszakot elkövetni az én jelenlétemben és házamban?" Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát.

9. Harbona, az egyik eunuch, aki épp szolgálatára volt a királynak, így szólt: "Lám, Ámán házában áll egy 50 könyök magas bitófa, amelyet Ámán Mardokeus számára készíttetett, aki a király javát szolgálta." A király elrendelte: "Akasszátok fel rá!"

10. Felakasztották Ámánt arra a bitófára, amelyet Mardokeusnak készíttetett, s erre lelohadt a király haragja.

9. Jobb a tetõ szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal.

10. Gonoszságot áhít a gonosznak lelke, más ember nem talál szemében irgalmat.

11. Bûnhõdnie kell a gonosznak, hogy bölcs legyen a balga, de a bölcs okul, ha felvilágosítják.

12. Az igaz a gonosznak házát kioktatja, amikor a gonoszokat gáncsolja a rosszban.