Fejezet 12
1. Ezután megparancsolta, vezessék be oda, ahol az ezüsttárgyakat õrizték, s rendelkezett, hogy az õ ételébõl szolgáljanak fel neki és az õ borából adjanak neki inni.
2. Judit azonban így szólt: "Nem eszem belõle, nehogy megütközést keltsek. Elég lesz nekem az is, amit magammal hoztam."
3. Holofernesz így válaszolt: "Mi lesz akkor, ha amid van, elfogy, honnan szerzünk neked olyat? A te fajtádból nincs közöttünk senki."
4. Amint igaz, uram, hogy élsz - mondta neki Judit -, szolgálód még el sem költi, amit magával hozott, az Úr már véghez viszi általam, amit tervezett."
5. Akkor Holofernesz szolgái sátrába vezették. Éjfélig aludt, a hajnali õrváltáskor azonban fölkelt.
6. Elküldött Holoferneszhez, hogy mondják meg neki: "Parancsolja meg az én uram, hogy szolgálóját engedjék ki imádkozni."
7. Holofernesz elrendelte õreinek, hogy ne akadályozzák benne. Három napig maradt a táborban, minden éjjel kiment Betilua völgyébe és megfürdött a vízforrásnál, ahol az õrség volt.
8. Amikor kijött, könyörgött az Úrhoz, Izrael Istenéhez, hogy mutassa meg neki az utat népe fiainak megmentésére.
9. Megtisztulva tért vissza, és a sátrában maradt, amíg estefelé az eledelt nem hozták.
10. A negyedik nap Holofernesz lakomát rendezett, s csak szolgáit hívta meg, a tisztviselõit nem.
11. Így szólt Bagoasz eunuchhoz, aki minden vagyonára ügyelt: "Menj és beszéld rá azt a héber asszonyt, aki nálad van, jöjjön el hozzánk és egyék-igyék velünk.
12. Szégyen volna ugyanis ránk nézve, ha elengednénk ilyen asszonyt anélkül, hogy együtt lettünk volna vele. Ha nem tudjuk rávenni, mindenki kinevet."
13. Bagoasz eltávozott Holofernesztõl, bement Judithoz és így szólt: "Ne vonakodjék ez a szép leány, hanem jöjjön el uramhoz, hadd tisztelje meg! Igyék velünk bort, vigadjon és legyen ezen a napon olyan, mint egy Asszur fiainak leányai közül, akik Nebukadnezár házában vannak."
14. Judit így válaszolt neki: "Ki vagyok én, hogy ellenálljak az én uramnak? Ami kellemes lesz szemében, azt nyomban megteszem, és ez örömömre lesz halálom napjáig."
15. Aztán fölkelt, fölékesítette magát ruhával és mindenféle asszonyi ékességgel. Szolgálólánya elõre ment és Holofernesszel szemben szõnyeget terített a földre - ezt Bagoasz adta Juditnak mindennapi használatra, hogy azon fekve költhesse el ételét.
16. Judit belépett és letelepedett. Holofernesz szíve dobogni kezdett és a lelke egészen megzavarodott. Heves vágy fogta el, hogy egyesüljön vele, hisz attól a naptól kezdve, amikor meglátta, várta az alkalmas pillanatot, hogy elcsábítsa.
17. Így szólt hát hozzá: "Igyál velünk és légy vidám!"
18. Judit azt válaszolta: "Iszom is, uram, hiszen születésemtõl fogva sohasem tartottam az életet oly sokra, mint ma."
19. Fogta, amit a szolgálója készített neki, aztán evett és ivott a jelenlétében.
20. Holofernesz nagyon örült neki, és annyi bort ivott, mint még életének egyetlen napján sem.
Fejezet 13
1. Amikor már késõre járt az idõ, szolgái igyekeztek elmenni. Bagoasz eltessékelte urától, akik még ott voltak, aztán kívülrõl bezárta a sátrat. Nyugovóra tértek, mert mindnyájan fáradtak voltak, hiszen a lakoma sokáig tartott.
2. Judit egyedül maradt a sátorban Holofernesszel, aki a bortól megrészegedve hevert az ágyán.
3. Judit meghagyta szolgálójának, hogy legyen a hálószoba közelében, s mint mindennap, most is várja, míg ki nem jön. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimegy imádkozni, amint Bagoasznak is azt mondta.
4. Mindnyájan eltávoztak Holofernesztõl, és nem maradt a hálószobában se kicsi, se nagy. Judit odalépett Holofernesz ágya mellé, s így szólt szívében: "Uram, minden erõnek Istene, tekints ebben az órában kezem mûvére s magasztald fel Jeruzsálemet!
5. Itt van ugyanis a pillanat örökséged megmentésére, mûvem végrehajtására, ellenségeid eltiprására, akik fölkeltek ellenünk."
6. Ezzel az ágy oszlopához lépett, amely Holofernesz fejénél volt, fogta (Holofernesz) kardját, majd ágyához érve megragadta fején a hajat és így szólt:
7. "Adj erõt, Uram, Izrael Istene a mai napon!"
8. Aztán minden erejével kétszer lesújtott a nyakára és levágta a fejét.
9. Testét lehengergette az ágyról, aztán levette az oszlopról a függönyt. Valamivel késõbb kilépett és odaadta szolgálójának Holofernesz fejét.
10. Az betette táskájába, és szokásukhoz híven mindketten elmentek imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, megmászták Betilua lejtõjét és eljutottak kapuihoz.
11. Judit már messzirõl odakiáltott a kapuõröknek: "Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Az Úr, a mi Istenünk velünk van, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeivel szemben, amint ma is megtette."
12. Amikor a város lakói meghallották a hangját, sietve lejöttek városuk kapujához és összehívták a város elöljáróit.
13. A legkisebbtõl a legnagyobbig mind összesereglettek, mert már nem remélték, hogy visszajön. Kinyitották a kaput és beengedték õket. Aztán tüzet gyújtottak, hogy lássanak, és körülállták õket.
14. Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: "Dicsõítsétek Istent, dicsõítsétek! Dicsõítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától, hanem ma éjszaka kezem által eltiporta ellenségeinket!"
15. Majd kivette a táskából a fejet, megmutatta nekik és így szólt: "Lám, Holofernesznek, az asszír sereg vezérének a feje, és itt a függöny is, ami mögött részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le.
16. Amint igaz, hogy él az Úr, aki megoltalmazott utamon, tekintetem rászedte ugyan ezt az embert, a vesztére, de azért nem követett el bûnt, nem szennyezett be és nem gyalázott meg."
17. Mérhetetlen lelkesedés kerítette hatalmába az egész népet, úgyhogy leborult és magasztalta Istent, ezekkel a szavakkal: "Áldunk, Istenünk, mert ezen a napon megsemmisítetted néped ellenségeit!"
18. Uzija pedig így szólt Judithoz: "Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtõje. Õ vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének!
19. A bizalom, amirõl bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívébõl, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról.
20. Fordítsa ezt Isten örök dicsõségedre és áldjon meg minden jóval, mivel nem kímélted életedet, amikor megaláztatásban volt részünk, s megakadályoztad pusztulásunkat, mert az igaz úton jártál, Istenünk színe elõtt." Az egész nép ráfelelte: "Úgy legyen! Úgy legyen!"
Fejezet 14
1. Ezután Judit így szólt hozzájuk: "Hallgassatok meg, testvérek! Fogjátok ezt a fejet és akasszátok ki a fal ormára!
2. Majd amikor megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, mindegyitek ragadja meg fegyverét, és minden harcra termett férfi vonuljon ki a városból. Állítsatok vezért a csapat élére, mintha a völgybe akarnátok levonulni az asszírok elõõrséhez, de ne vonuljatok le.
3. Erre megragadják fegyverüket, lemennek a táborba és fölébresztik az asszír sereg vezéreit, azok meg Holofernesz sátrához futnak, de nem találják ott.
4. Rémület vesz rajtuk erõt és megfutamodnak elõlünk. Ti és mind, akik Izrael hegyvidékén laktok, üldözzétek és gyõzzétek le õket menekülés közben.
5. Mielõtt azonban ezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Achiort, hadd lássa és hadd emlékezzék Izrael házának gyalázójára, aki ideküldte, hogy halálát lelje köztünk."
6. Elhívatták hát Achiort Uzija házából. Amikor megérkezett és meglátta Holofernesz fejét az egybegyûlt népbõl az egyik ember kezében, arcra borult és elájult.
7. Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult elõtte és így szólt: "Légy áldott Júda minden sátorában és minden nép között! Remegjenek a félelemtõl mind, akik meghallják nevedet!
8. Most pedig beszéld el nekem, mind, amit ezekben a napokban tettél." Akkor Judit az egész nép hallatára elbeszélte mind, amit attól a naptól tett, hogy elhagyta Betiluát, egészen addig az óráig, amelyben beszélt velük.
9. Amikor befejezte beszédét, a nép örömrivalgásban tört ki, és ujjongása betöltötte a várost.
10. Achior meg azok láttán, amit Izrael Istene tett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette elõbõrét, és végérvényesen Izrael házához csatlakozott.
11. Amikor hajnalodott, kiakasztották Holofernesz fejét a falra, mindenki megragadta fegyverét és a hegy lejtõjén - csoportokban - megindultak lefelé.
12. Amikor meglátták õket Asszír fiai, hírvivõket küldtek vezetõikhez, azok pedig jelentették a dolgot a vezéreknek, a parancsnokoknak és az összes tisztnek.
13. Így jutottak el Holofernesz sátorához és szóltak emberének: "Keltsd föl urunkat, mert ezek a szolgák támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük õket."
14. Bagoasz bement a sátorba, és a kárpit elõtt tapsolt a kezével, mert azt gondolta, hogy Holofernesz Judittal alszik.
15. Mivel senki sem válaszolt, félrehúzta a kárpitot és belépett a hálószobába. Ott találta (Holoferneszt) a küszöbön, holtan, a feje le volt vágva.
16. Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott és megszaggatta ruháját.
17. Aztán bement abba a sátorba is, amelyben Judit lakott, de nem találta ott.
18. Erre a nép közé futott és azt kiabálta: "Ó, ti hûtlen szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára: Holofernesz levágott fejjel hever a földön!"
19. Amikor az asszír vezérek ezt a hírt meghallották, lelküket hatalmába kerítette a rémület, megszaggatták ruhájukat, s az egész tábor visszhangzott kiáltozásuktól és jajgatásuktól.
