Biblia egy év alatt.

A 245. napon Jeremiás 31 Isten reményét és ígéretét ünnepli Izrael helyreállítására, vigasztaló és szövetséget hirdető szavakat kínálva. A Dániel 14 Dániel hűségéről és bátorságáról számol be a megpróbáltatások idején, bemutatva az isteni védelmet. A Példabeszédek 16:21-24 megerősíti az intelligencia, a jó ítélőképesség és a bölcs beszéd fontosságát, amelyek a mindennapi döntéseinkben segítenek.

1. Abban az idõben - mondja az Úr - Izrael minden nemzetségének Istene leszek, õk meg az én népem lesznek.

2. Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a kardtól megmenekült nép: Izrael nyugalma felé tart.

3. Megjelent neki a távolból az Úr: örök szeretettel szerettelek, azért megõriztem irántad irgalmasságomat.

4. Újra fölépítlek, és te fölépülsz, Izrael szûzi leánya! Ismét fölékesíted magad dobjaiddal, és táncot járva vidáman vonulsz ki.

5. Újra szõlõt ültetsz majd Szamaria hegyein. [És akik ültetik, azok élvezik majd gyümölcsét.]

6. Igen, eljön a nap, amikor az õrök így kiáltanak Efraim hegyein: Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!

7. Mert ezt mondja az Úr: Kitörõ örömmel örüljetek Jákobon, ujjongjatok a nemzetek elsején! Hadd hallják! Zengjétek dicséretét és hirdessétek: Az Úr megszabadította népét, Izrael maradékát.

8. Igen, visszahozom õket észak földjérõl, és összegyûjtöm õket a föld határairól: még a vakokat és a sántákat is; a várandósokat és a szülõ anyákat is. Nagy sereg lesz, amely ide visszatér.

9. Könnyek között mentek el innen, de megvigasztalódva vezetem õket vissza. Forrásvizekhez vezérlem õket, sima ösvényeken, nehogy elessenek. Mert atyjává lettem Izraelnek, és Efraim elsõszülött fiam.

10. Halljátok meg az Úr szavát, nemzetek! Hirdessétek a távoli szigeteken: Aki szétszórta Izraelt, össze is gyûjti, és úgy õrzi, mint a pásztor a nyáját.

11. Mert az Úr megváltotta Jákobot, és kiszabadította egy nálánál erõsebb kezébõl.

12. Eljönnek és ujjonganak majd örömükben a Sion hegyén. Odasietnek az Úr javaihoz: a gabonához, borhoz és olajhoz, a bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és bánat nem éri õket.

13. Akkor majd táncot lejt örömében a lány, az ifjak és az öregek egyaránt boldogok lesznek. Gyászukat akkor örömre fordítom, megvigasztalom õket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után.

14. Papjaimat kövér falatokkal üdítem fel, és népem eltelik javaimmal - mondja az Úr.

15. Ezt mondja az Úr: Jajszó hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás: Ráchel siratja fiait és nem akar vigasztalódni fiai miatt, hiszen már nincsenek többé.

16. Ezt mondja az Úr: Ne jajgass tovább, és szemed ne hullasson több könnyet, mert van vigasztalás bánatodra; visszajönnek az ellenséges földrõl.

17. Szülötteidnek van még reményük: fiaid visszatérnek a saját földjükre.

18. Jól hallom Efraim panaszszavát: "Megfenyítettél, s hagytam hogy fenyíts, mint a járomba még be nem tört tinó. Hozz vissza, engedj visszatérnem, mert te vagy az Úr, az én Istenem!

19. Igaz, elfordultam tõled, de már bánom bûnömet; amióta észre tértem, mellemet verem. Szégyenkeznem kell, arcomat pír borítja, mert ifjúkorom gyalázatát viselem."

20. De hát nem oly kedves fiam nekem Efraim és nem oly dédelgetett gyermekem, hogy minden megfenyítése után meg ne kellene róla emlékeznem? Szívemnek meg kell indulnia, meg kell könyörülnöm rajtuk - mondja az Úr.

21. Állíts magadnak útjelzõket, helyezz el útmutató oszlopokat! Jegyezd meg jól az ösvényt, az utat, amelyen elmentél egykor! És térj haza, Izraelnek szûzi leánya, gyere haza saját városaidba.

22. Meddig járkálsz még ide-oda, te állhatatlan leány? Bizony, az Úr valami újat teremt a földön: az asszony visszatér férjéhez.

23. A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Majd amikor jóra fordítom sorsukat, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: Áldjon meg az Úr, igazságnak legelõje te szent hegy!

24. Júda és városai, a szántóvetõk és a nyájukat legeltetõ pásztorok ezen a földön laknak majd.

25. Én felüdítem az eltikkadt lelket, s minden éhezõt jóllakatok.

26. Ezért mondják majd: Amikor fölébredtem, bõség vett körül, és álmom üdítõ volt.

27. Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor bevetem Izrael és Júda házát emberek és állatok magvával.

28. És amint egykor gondom volt rá, hogy kigyomláljam és leromboljam, hogy szétszórjam, elpusztítsam és veszedelembe sodorjam õket, úgy gondom lesz arra is, hogy felépítsem és elültessem õket - mondja az Úr.

29. Azokban a napokban nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szõlõt, és fiaik foga vásott el tõle.

30. Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szõlõt eszi.

31. Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.

32. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem õket Egyiptom földjérõl. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, holott én uruk voltam - mondja az Úr.

33. Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok - mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, õk meg az én népem lesznek.

34. És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: Ismerd meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtõl a legnagyobbig - mondja az Úr -, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.

35. Az Úr, aki világosságul adja a napot a nappalnak, és fényességül a holdat és a csillagokat az éjszakának, aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgnak hullámai, és akit a Seregek Urának hívnak, ezt mondja:

36. Ha ez a megszabott rend valaha megrendül színem elõtt - mondja az Úr -, csak akkor szûnik meg Izrael nemzetsége nép lenni elõttem mindörökké.

37. És ha meg lehetne mérni ott fenn az egeket, vagy ki lehetne kutatni alant a föld alapjait: csak akkor vetném el Izrael nemzedékét azért, amit tett - az Úr mondja ezt.

38. Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor az Úr városa újjáépül Hananel tornyától egészen a Szeglet-kapuig.

39. Akkor a mérõzsinór továbbhalad egyenesen, egészen a Gareb dombjáig, majd elkanyarodik Goa felé.

40. És az egész völgy, ahol a holttestek és a hamvak vannak, az egész mezõ a Kidron patakja mentén, kelet felé, egészen a Lovak kapujának szegletéig az Úrnak szentelt hely lesz. Soha többé nem pusztítják el, s nem tartják átok helyének.

1. Amikor Asztüágesz király megtért atyáihoz, a perzsa Cirusz vette kezébe a királyi hatalmat.

2. Dániel bizalmas barátja volt a királynak, s annak minden más barátjánál nagyobb tiszteletben volt része.

3. A bábelieknek volt egy Bél nevû bálványuk. Mindennap tizenkét véka finom búzalisztet, negyven juhot és hat korsó bort költöttek rá.

4. A király is tisztelte, és mindennap elment, hogy imádja. Dániel azonban a maga Istenét imádta.

5. A király egyszer szóvá tette: "Miért nem imádod Bélt?" Azt felelte neki: "Nem imádok kéz alkotta bálványt, csak az élõ Istent (imádom), aki az eget és a földet teremtette, és akinek hatalma van minden élõlény fölött."

6. A király erre megkérdezte: "Úgy gondolod, hogy Bél nem élõ Isten? Hát nem látod, hogy mindennap mennyit eszik és mennyit iszik?"

7. Dániel nevetve mondta: "Ne ess tévedésbe, király! Ez ugyanis belül agyag, kívül meg réz borítja, se nem ehetett, se nem ihatott sohasem."

8. A királyt erre elöntötte a harag. Hívatta Bél papjait és azt mondta nekik: "Ha nem mondjátok meg nekem, ki fogyasztja el azt, amit ráfordítunk, meghaltok. De ha bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg, Dániel fog halállal bûnhõdni, mivel káromolni merte Bélt."

9. Dániel erre azt felelte: "Legyen úgy, ahogy mondtad!" Bél papjai hetvenen voltak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.

10. A király Dániellel együtt elment Bél templomába.

11. Bél papjai azt ajánlották: "Nézd, mi kimegyünk, te pedig, király, tedd oda az ételeket, majd töltsd ki a bort, és azt is tedd oda, aztán zárd be az ajtót és pecsételd le a gyûrûddel.

12. S ha reggel eljössz és nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, haljunk meg mi, ellenkezõ esetben pedig haljon meg Dániel, aki hazugságot fogott ránk."

13. Nem féltek, mert az asztal alatt titkos bejáratot csináltak. Mindig azon keresztül szoktak bemenni elkölteni az ételeket.

14. Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyûrûjével és eltávoztak.

15. A papok éjnek idején szokásuk szerint bementek asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt. Mindent megettek és megittak.

16. Már kora reggel odament a király Dániellel együtt.

17. A király föltette a kérdést: "Sértetlenek-e a pecsétek, Dániel?" Azt felelte: "Sértetlenek, király."

18. Alighogy kinyitották az ajtót, a király az asztalra pillantott és felkiáltott: "Nagy vagy, ó Bél, nálad szóba se jöhet semmiféle csalás!"

19. De Dániel elmosolyodott, s visszatartotta a királyt, hogy ne lépjen be, aztán így szólt hozzá: "Nézd meg a padlót és vizsgáld meg, kinek a nyomai ezek!"

20. A király azt válaszolta: "Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom."

21. A király erre haragra lobbant és azonnal elfogatta a papokat, asszonyaikat és gyermekeiket. Megmutatták neki a rejtekajtót, amelyen be szoktak járni, hogy elfogyasszák, amit az asztalon találnak.

22. A király megölette õket, Bélt pedig Dániel kezére adta, aki aztán elpusztította templomával együtt.

23. Volt egy nagy kígyó is, amelyet szintén tiszteletben részesítettek a bábeliek.

24. A király azt mondta Dánielnek: "Erre már csak nem mondhatod, hogy nem élõ isten. Imádd hát!"

25. Dániel azt felelte: "Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert õ az élõ Isten.

26. Adj nekem rá engedélyt, ó király, és én megölöm a kígyót kard és bot nélkül!" A király azt válaszolta: "Megadom."

27. Ekkor Dániel szurkot, hájat és szõrt vett, összefõzte õket, pogácsákat csinált belõlük és beadogatta õket a kígyó szájába. A kígyó megette és szétpukkadt. Erre azt mondta: "Nézzétek, mit imádtatok!"

28. Amikor a bábeliek ezt meghallották, nagy felháborodás támadt köztük. Összecsõdültek a király ellen, és azzal vádolták: "A király zsidóvá lett. Bélt összetörette, a kígyót megölte, a papokat meggyilkolta."

29. Elmentek a királyhoz és követelték: "Add ki nekünk Dánielt, mert különben téged ölünk meg házad népével együtt."

30. A király látta, hogy hevesen támadják, kényszerhelyzetében kiadta hát nekik Dánielt.

31. Erre az oroszlánok barlangjába vetették hat napig ott volt.

32. A barlangban hét oroszlán volt. Mindennap két tetemet és két bárányt szoktak nekik adni. Most azonban éheztették õket, hogy felfalják Dánielt.

33. Habakuk próféta ebben az idõben élt Júdeában. Éppen megfõzte az ételt, a kenyeret beleaprította a tálba és elindult a mezõre, hogy kivigye az aratóknak.

34. Ekkor az Úr angyala felszólította Habakukot: "Vidd el ezt az ebédet Bábelbe, Dánielnek, az oroszlánok barlangjába!"

35. Habakuk azt felelte: "Uram, Bábelt sose láttam, az oroszlánok barlangjáról meg sejtelmem sincs."

36. Erre az Úr angyala megragadta az üstökénél, s hajánál fogva elvitte lelkének erejével Bábelbe és letette a barlang mellé.

37. Habakuk lekiáltott: "Dániel, Dániel, itt az ebéd, amelyet az Isten küldött neked."

38. Dániel erre felfohászkodott: "Megemlékeztél rólam, Istenem, mert te nem hagyod el azokat, akik szeretnek."

39. Ezután Dániel fölkelt és megebédelt. Habakukot meg az Úr angyala azon nyomban visszavitte lakóhelyére.

40. A hetedik napon a király elment, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a barlanghoz ért, benézett, s lám, Dániel ott üldögélt.

41. Hangosan felkiáltott: "Nagy vagy, Uram, Dániel Istene, és rajtad kívül nincsen más!"

42. Kihúzatta Dánielt és azokat dobatta a barlangba, akik el akarták pusztítani, és ott a szeme láttára felfalták õket az oroszlánok.

21. Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, a kellemes beszéd megtoldja a tudást.

22. A tudás élet forrása birtokosának, a balgák büntetése meg balgaság.

23. A bölcsnek okosságot ad szájába a szíve, az ajkán meg a tudást gyarapítja.

24. A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek.