Fejezet 39
1. Abban az idõben Babilon királya, Baladán fia, Merodák-Baladán levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert hallott betegségérõl és felépülésérõl.
2. Hiszkija megörült neki, és megmutatta a követeknek a kincstárát: az ezüstöt és az aranyat, a fûszereket és az illatos olajokat, minden fölszerelését, s ami csak található volt a raktáraiban, azt mind. Nem akadt semmi, amit Hiszkija meg ne mutatott volna nekik, sem a palotájában, sem egész országában.
3. Akkor Izajás próféta elment Hiszkijához és megkérdezte: "Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád?" Hiszkija így válaszolt: "Egy távoli országból, Babilonból jöttek."
4. Izajás tovább kérdezett: "És mit láttak a palotádban?" "Mindent láttak, ami csak van a palotámban - válaszolta Hiszkija. Nincs semmi kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik."
5. Erre Izajás így szólt hozzá: "Halld a Seregek Urának szavát!
6. Eljön az idõ, amikor ami palotádban található, s amit õseid a mai napig gyûjtöttek, azt mind elhurcolják Babilonba. Semmi sem marad itt - azt mondja az Úr.
7. Sõt még fiaid közül is, akik tõled származnak, akiket te nemzel, arra választanak ki néhányat, hogy szolgák legyenek Babilon királyának palotájában."
8. Ám Hiszkija azt mondta erre Izajásnak: "Az Úr szava, amelyet tudattál velem, kedvezõ." Magában ugyanis ezt gondolta: "Amíg én élek, addig úgyis béke lesz és biztonság."
Fejezet 40
1. "Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!" - ezt mondja Istenetek.
2. "Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bûnéért."
3. Egy hang kiált: "Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át.
4. Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy.
5. Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsõsége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így."
6. Egy hang megparancsolja: "Hirdesd!" Erre megkérdezem: "Mit hirdessek?" "Minden test olyan, mint a fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága.
7. Kiszárad a fû, elhervad a virág, ha az Úr lehelete éri. - Valóban, olyan a nép, mint a fû! -
8. Kiszárad a fû, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad."
9. Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erõsen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld fel hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek!
10. Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal, karja mindent uralma alá vet. Gyõzelmének jutalma halad a nyomában, elõtte meg a gyõzelmi jelvények.
11. Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza õket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat.
12. Ki mérte meg marokkal a tenger vizét? És arasszal ki mérhetné fel az ég távlatait? A föld porát ki fogta vékába? Ki mérte meg mérlegen a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyõjén?
13. Ki adott tanácsot az Úr lelkének, és mint tanácsadó, ki látta el útmutatással?
14. Kit kért meg rá, hogy ossza meg vele a bölcsességet, ki tanította meg a helyes útra, és ki mutatta meg neki az okosság ösvényét?
15. Lám, a nemzetek olyanok elõtte, mint a vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak, mint porszem a mérlegen, a szigetek íme annyit érnek, mint a porszem.
16. Libanon nem volna elég tüzet rakni, sem vadjai nem volnának elegendõk égõáldozatnak.
17. A nemzetek mind semmik a színe elõtt, mihaszna semmiségnek számítanak a szemében.
18. Kihez hasonlíthatnátok az Istent; és milyen képmást alkothatnátok róla?
19. A bálványt mesterember önti ki, aztán az aranymûves bevonja aranylemezzel, és ezüstláncokat aggat rá.
20. Az ügyes képfaragó mûvész értékes pálmafát keres magának, olyan fát választ ki, amely nem rothad el, s ebbõl állít bálványt, nehogy meginogjon.
21. Nem tudjátok és nem hallottatok róla? Nem hirdették nektek kezdettõl fogva? Nem tudtok a föld teremtésérõl?
22. Õ az, aki a földkerekség fölött trónol, amelynek lakói csak olyanok elõtte, mint a sáskák. Õ terítette ki, mint valami leplet, az eget, s kifeszítette, mint a lakósátrat.
23. Õ az, aki a fejedelmeket is semmivé teszi, és megsemmisíti a föld kormányzóit.
24. Alighogy elülteti, alighogy elveti õket, és alighogy gyökeret ver törzsük a földben: hirtelen csak rájuk fú, erre elszáradnak, aztán a szél, mint a pelyvát, elsodorja õket.
25. "Kihez tudtok hasonlítani? És ki lehetne hozzám hasonló?" - mondja a Szent.
26. Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok: Ki alkotta mind a csillagokat? Õ, aki elvezeti seregüket, megszámolja õket, és nevén szólítja valamennyit; hatalma és nagy ereje miatt el nem marad egy sem.
27. Miért mondod ezt, Jákob, miért beszélsz így, Izrael: "Sorsom el van rejtve az Úr elõl, és igazságom elkerüli Istenem figyelmét"?
28. Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Õ teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen.
29. Erõt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet.
30. Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erõtlenül.
31. De akik az Úrban bíznak, új erõre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.
