Fejezet 21
1. Fenyegetõ jövendölés a "tengeri pusztaság" ellen: Mint a Negeben végigsöprõ forgószél jön a sivatag felõl, a félelmetes föld felõl;
2. - borzalmas látomás adta ezt tudtomra -, úgy fosztogat a fosztogató s pusztít a pusztító. "Kelj föl, Elám! Készülj ostromra, Média! Véget vetek már minden sóhajtásnak."
3. Ezért van tele gyötrelemmel ágyékom, olyan fájdalom kínoz, mint a vajúdó asszony fájdalma. Rémülettel tölt el, amit hallok, s zavarba ejt, amit látnom kell.
4. Reszket a szívem, iszonyat fog el; s még az alkony órája is, amely oly kedves nekem, rettegéssel tölt el.
5. Õk meg asztalt terítenek, abrosszal letakarják, aztán esznek-isznak... Keljetek föl, ti fejedelmek, kenjétek meg a pajzsot!
6. Mert ezt mondta nekem az Úr: "Menj, állíts õrszemet, és amit lát, azt jelentse.
7. Ha lovascsapatot, kettõs fogatot, szamáron jövõ vagy tevén ülõ csapatot lát, akkor figyeljen éberen, megfeszített figyelemmel."
8. És a figyelõ õr lekiáltott: "Uram, õrségen állok egész nap folyton-folyvást, és kitartok õrhelyemen minden éjszaka."
9. Íme, lovasok jöttek s kettõs fogatok. Megszólítottak és ezt mondták nekem: "Elesett, elesett Babilon, és minden bálványát a porba tiporták."
10. Ó, te, akit széttiportak a szérûn és szinte kicsépeltek: amit a Seregek Urától, Izrael Istenétõl hallottam, azt hirdetem most neked.
11. Jövendölés Edomról. Így kiáltanak hozzám Szeirbõl: "Õr, meddig tart még az éj? Õr, meddig tart még az éj?"
12. S az õr így felel: "Eljön a reggel, aztán az éjszaka. Ha kérdezni akartok, csak kérdezzetek, térjetek vissza és gyertek el újra."
13. Jövendölés a sivatagról: Dedán karavánjai, akik az erdõben töltitek az éjszakát,
14. hozzatok vizet a szomjazóknak. Ti, Tema földjének lakói, siessetek a menekülõk elé, s adjatok kenyeret nekik.
15. Mert a kard elõl menekülnek, a kivont kard elõl, a kifeszített íj elõl, a súlyos harc elõl.
16. Mert ezt mondta nekem az Úr: "Még egy olyan év, mint a béres esztendeje, és elvész Kedár minden dicsõsége.
17. És akik Kedár fiai, a hõs íjászok közül megmaradnak, igen kevesen lesznek. Igen, az Úr, Izrael Istene határozott így."
Fejezet 22
1. Fenyegetõ jövendölés a látomás völgye ellen: Ugyan mi lelt téged, hogy egész néped fölment a háztetõkre,
2. te zajongó, forrongó, te ujjongó város? Akiket megöltek benned, nem kard élén vesztek el, s akik elpusztultak, nem harcban estek el.
3. Minden fõembered megfutamodott, fogságba jutottak, mielõtt íjukat kifeszítették volna. Legbátrabb vitézeidet bilincsbe verték, amikor menekülni készültek messze földre.
4. Ezért azt mondom: "Fordítsátok el arcotokat tõlem, mert keserves sírás fojtogat. Ne próbáljatok vigasztalni népem leányának pusztulása miatt."
5. Mert ez az eltiprásnak és a zûrzavarnak a napja, az Úrtól, a Seregek Istenétõl való. A látomás völgyében leomlott egy fal, és segítségért a hegy felé kiáltanak.
6. Elám elõvette a tegezt, Arám is fölnyergelte lovait, és Kir elõszedte a pajzsot.
7. Gyönyörû völgyeid megtelnek harci szekerekkel, lovasok ütik fel táborukat kapuidnál:
8. Júda védelme kudarcot vall. Azon a napon a tekintetetek az Erdei Palota fegyverzete felé fordult.
9. Figyeljétek, hogy Dávid városán milyen sok rés támadt. Összegyûjtöttétek az Alsó-tó vizeit,
10. megszámoltátok Jeruzsálem házait, és házakat romboltatok le, hogy megerõsítsétek a várfalat.
11. A két fal között medencét csináltatok a régi tó vize számára. De nem néztek fel arra, aki ezt teremtette, s nem tekintettetek föl arra, aki mindent régtõl fogva alkotott.
12. És az Úr, a Seregek Istene azon a napon sírásra és jajgatásra hívott fel benneteket, meg arra, hogy nyírjátok meg fejeteket s öltsetek magatokra szõrruhát.
13. De ehelyett, lám, öröm és vigasság hallik. Borjakat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek és bort isznak: "Együnk-igyunk - mondják -, mert holnap úgyis meghalunk!"
14. Ám én ezt a kinyilatkoztatást kaptam a Seregek Urától, a fülembe: "Bizony, ezt a gonoszságot nem bocsátom meg nektek, míg csak meg nem haltok." Az Úr, a Seregek Istene mondta ezt.
15. Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Eredj és menj be ahhoz az intézõhöz, Sebna udvarnagyhoz,
16. aki sírhelyet vágatott magának a magasban, sírkamrát készíttetett magának a sziklában: "Mi jogod van itt neked, és vannak-e itt rokonaid, hogy sírhelyet vágatsz magadnak ezen a helyen?
17. Lám, az Úr egyetlen csapással leterít, megragad és messze elhajít.
18. Mint egy gombolyagot, összegöngyöl, s mint egy labdát, egy távoli földre dob. Ott halsz meg, s odamennek kocsijaid is, amelyekre oly büszke voltál, te, gyalázata urad házának!"
19. Kivetlek tisztségedbõl, és elmozdítalak hivatalodból.
20. Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát,
21. és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.
22. Az õ vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.
23. Mint a szeget, szilárd helyre verem be, és dicsõséges trónjává lesz atyja házának.
24. De amikor ráaggatják atyja házának egész sokaságát, a fiak és unokák seregét, minden apró edényt, az összes ivóedényt és az összes korsót,
25. azon a napon a Seregek Urának szava szerint engedni fog a szeg, amelyet szilárd helyre vertek be, sõt letörik, és a földre hull. És ami rajta függött, összetörik, mert az Úr mondta ezt.
