Katolikus Biblia
Mosaico decorativo

Liber Psalmorum, 42

0.

0. To the choirmaster. A Maskil of the Sons of Korah.

1. Magistro chori. Maskil. Filiorum Core.

1. As a hart longs for flowing streams, so longs my soul for thee, O God.

2. Quemadmodum desiderat cervus ad fontes aquarum, ita desiderat anima mea ad te, Deus.

2. My soul thirsts for God, for the living God. When shall I come and behold the face of God?

3. Sitivit anima mea ad Deum, Deum vivum; quando veniam et apparebo ante faciem Dei?

3. My tears have been my food day and night, while men say to me continually, "Where is your God?"

4. Fuerunt mihi lacrimae meae panis die ac nocte, dum dicitur mihi cotidie: “Ubi est Deus tuus?”.

4. These things I remember, as I pour out my soul: how I went with the throng, and led them in procession to the house of God, with glad shouts and songs of thanksgiving, a multitude keeping festival.

5. Haec recordatus sum et effudi in me animam meam; quoniam transibam in locum tabernaculi admirabilis usque ad domum Dei in voce exsultationis et confessionis multitudinis festa celebrantis.

5. Why are you cast down, O my soul, and why are you disquieted within me? Hope in God; for I shall again praise him, my help

6. Quare tristis es, anima mea, et quare conturbaris in me? Spera in Deo, quoniam adhuc confitebor illi, salutare vultus mei et Deus meus.

6. and my God. My soul is cast down within me, therefore I remember thee from the land of Jordan and of Hermon, from Mount Mizar.

7. In meipso anima mea contristata est; propterea memor ero tui de terra Iordanis et Hermonim, de monte Misar.

7. Deep calls to deep at the thunder of thy cataracts; all thy waves and thy billows have gone over me.

8. Abyssus abyssum invocat in voce cataractarum tuarum; omnes gurgites tui et fluctus tui super me transierunt.

8. By day the LORD commands his steadfast love; and at night his song is with me, a prayer to the God of my life.

9. In die mandavit Dominus misericordiam suam, et nocte canticum eius apud me est: oratio ad Deum vitae meae.

9. I say to God, my rock: "Why hast thou forgotten me? Why go I mourning because of the oppression of the enemy?"

10. Dicam Deo: “Susceptor meus es. Quare oblitus es mei, et quare contristatus incedo, dum affligit me inimicus?”.

10. As with a deadly wound in my body, my adversaries taunt me, while they say to me continually, "Where is your God?"

11. Dum confringuntur ossa mea, exprobraverunt mihi, qui tribulant me, dum dicunt mihi quotidie: “Ubi est Deus tuus?”. -

11. Why are you cast down, O my soul, and why are you disquieted within me? Hope in God; for I shall again praise him, my help and my God.

12. Quare tristis es, anima mea, et quare conturbaris in me? Spera in Deo, quoniam adhuc confitebor illi, salutare vultus mei et Deus meus.

12.



Olvasd el a Bibliát egy év alatt

Csatlakozz közösségünkhöz, és olvasd el a teljes Bibliát 365 nap alatt. Egy strukturált és inspiráló út a hited és a Szentírás ismeretének elmélyítéséhez.

Csatlakozz a programhoz PDF terv letöltése

Lábjegyzetek:

42:1-2 - A zsoltáríró Isten iránti vágyát fejezi ki azzal, hogy ezt a keresést egy szarvas vízszomjajához hasonlítja. Ez a metafora rávilágít a lelki vágy mélységére és a Teremtővel való kapcsolat szükségességére (lásd még Zsolt 63:1 és János 7:37-38).

42:3-4 - Az istentiszteleti idők emléke szomorúságot hoz a zsoltáríróba, tükrözve az Istentől való elszakadás fájdalmát. Ez hangsúlyozza a közösség és a közösség fontosságát a lelki életben (lásd még Zsolt 27:4 és Zsidók 10:25).

42:5-6 - A zsoltáros bánatáról beszél, de arra is buzdítja magát, hogy várjon Istenre. Ez a belső küzdelem megmutatja a remény és a hit fontosságát a nehézségek közepette (lásd még Zsoltárok 43:5 és Róma 15:13).

42:7-8 - A mély gyötrelmet követi Isten jelenlétének kinyilvánítása a megpróbáltatások közepette. Az isteni szuverenitás tudata vigaszt és biztonságot hoz a hívő számára (lásd még Zsolt 46:1 és Ésaiás 43:2).

42:9-11 - A zsoltáríró a zsoltárt a hit és a remény megerősítésével zárja. Ez az utolsó üzenet emlékeztet az Istenbe vetett bizalom megőrzésének fontosságára, még a legnehezebb helyzetekben is (lásd még Zsoltárok 62:5 és Siralmak 3:21-23).

Kapcsolódó versek Liber Psalmorum, 42:

Kórah fiainak 42. zsoltára az Istenre szomjazó lelket ábrázolja. Hogyan lehet reményt találni a csüggedés idején? Ez a költői siralom az Isten utáni mély sóvárgást fejezi ki az ellenség nyomorúsága és gúnyja közepette. A zsoltáríró a saját lelkéhez beszél, és arra buzdítja magát, hogy bízzon az Úrban. A szöveg élénk képeket használ, mint például a folyóvizekre vágyó szarvas. A 42. zsoltár a hitben való kitartásról tanít a megpróbáltatások során. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek összecsengenek e lelkesítő zsoltár vigasztaló témáival.

János 7:37: "Az ünnep utolsó és legfontosabb napján Jézus felállt, és hangosan így szólt: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyon”." - Ez a Jézus meghívása a Zsoltárok 42:1-2-ben kifejezett lelki szomjúságot visszhangozza.

Máté 5:4: "Boldogok, akik gyászolnak, mert ők megvigasztaltatnak." - Ez a boldogság tükrözi a 42. zsoltárban található siránkozás és vigasztalás reményének témáját.

2Korinthus 1:3-4: "Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden bajunkban, hogy az Istentől kapott vigasztalással megvigasztalhassuk a bajba jutottakat." - Ez a vers azt a témát visszhangozza, hogy a megpróbáltatások közepette Istentől kell vigasztalást keresni, ahogyan azt a 42. zsoltár is kifejezi.

Jelenések 22:1: "Aztán az angyal megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely tiszta, mint a kristály, Isten és a Bárány trónusából fakadt." - Ez a mennyei kép a Zsoltárok 42:1-2-ben kifejezett lelki szomjúságot és Isten utáni vágyat tükrözi.

Róma 8:35,37: "Ki választ el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy nyomorúság, vagy üldözés, vagy éhség, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy kard? [...] De mindezekben többek vagyunk, mint győztesek, az által, aki szeretett minket." - Ez a rész visszaadja a küzdelmet és az Istenbe vetett végső bizalmat, amelyet a Zsoltárok 42:11 fejez ki.

FAQ:

Mit fejez ki a zsoltáríró a 42. zsoltár elején?

A zsoltáros mély vágyakozást fejez ki Isten után, lelki szomjúságát egy szarvas vízszomjához hasonlítja. (Zsoltárok 42:1-2)

Hogyan kezeli a zsoltáríró a reménytelenséget a 42. zsoltárban?

Annak ellenére, hogy szorongatva érzi magát és távol van Istentől, a zsoltáríró emlékszik a műveire, és azt mondja magának, hogy várjon Istenre. (Zsoltárok 42:5)

Mit mond a zsoltáríró a könnyeiről?

A zsoltáríró megemlíti, hogy könnyei voltak az étele éjjel-nappal, tükrözve szenvedését és elhagyatottságát. (Zsoltárok 42:3)

Mit kér a zsoltáríró a 42. zsoltárban?

Arra kéri Istent, hogy küldje el világosságát és igazságát, hogy vezesse vissza arra a helyre, ahol imádkozhat, lelki helyreállást keresve. (Zsoltárok 42:3-4)

Mi áll a 42. zsoltár végének középpontjában?

A zsoltár az Istenbe vetett bizalom megerõsítésével zárul, még a csapások esetén is, felhívja a lelket arra, hogy várjon Istenre és bízzon üdvösségében. (Zsoltárok 42:11)


Biblia

Ószövetség

Újszövetség

Kövesse velünk