1. Al maestro de coro. De Idutún. Salmo de David
2. Yo me dije: "Voy a controlar mi vida y a no faltar con la lengua; pondré un freno en mi boca cuando un malhechor esté presente".
3. Enmudecí, guardé silencio; callé, pero fue en vano, pues mi dolor se hizo insoportable, mi corazón ardía dentro de mí;
4. pensando en ello, se encendió la llama, y entonces se desató mi lengua:
5. Dame, Señor, a conocer mi fin y cuál es la medida de mis días, quiero saber lo caduco que soy.
6. Como una cuarta son de largos mis días; ante ti mi vida es como nada, menos que un soplo son todos los humanos;
7. como la sombra el hombre pasa, se afana por nada, acumula riquezas sin saber para quién.
8. Y ahora, Señor, ¿qué puedo yo esperar? Mi respuesta está en ti;
9. líbrame de todas mis maldades, no me expongas a la burla de los necios.
10. Cierro mi boca y no la vuelvo a abrir, pues tú eres el que actúa.
11. Deja ya de golpearme, que sucumbo bajo los golpes de tu mano.
12. Tú corriges al hombre castigando la falta, como una polilla corroes su tesoro, el hombre no es nada más que un soplo.
13. Escucha, Señor, mi grito suplicante; presta oído a mis llantos y no te hagas el sordo, pues yo soy un invitado tuyo; un huésped, como todos mis padres.
14. Aparta tu mirada, que tenga yo un respiro antes de que me vaya y deje de existir.
Lábjegyzetek:
39:1-3 - A zsoltáríró szavai használatán elmélkedik, kiemelve a nyelv fegyelmezésének fontosságát. Ez az óvatosság a beszédben a bölcsesség gyakorlata, amely megelőzheti a konfliktust és a bántást (lásd még Jakab 3:2-6 és Példabeszédek 21:23).
39:4-5 - A zsoltáros imája bölcsességért és az élet rövidségének megértéséhez az emberi gyarlóság elismerése. A halandóság tudatának el kell vezetnie bennünket az értelmes élethez (lásd még Zsoltárok 90:12 és Prédikátor 12:1).
39:6-7 - Hangsúlyozzák az emberi hiúság és az Istenben való reménység közötti kontrasztot. A zsoltáríró felismeri, hogy a gazdagság és az eredmények nem hoznak valódi biztonságot, de az Istenbe vetett bizalom alapvető az életben (lásd még Zsolt 62:10 és 1Timótheus 6:17).
39:11-12 - Isten fegyelmezését a lelki növekedés eszközének tekintik. A zsoltáríró felismeri, hogy Isten korrekciói a javunkat szolgálják, és segítenek visszatérni Hozzá (lásd még Zsidók 12:5-6 és Zsolt 94:12).
39:13 - A védelem iránti kérés és a könyörgés, hogy ne hagyjuk el magunkat, feltárja Isten iránti mélységes szükségét a nyomorúság idején. Isten jelenléte alapvető fontosságú hitünk útján (lásd még Zsoltárok 27:9 és Róma 8:38-39).
Kapcsolódó versek Salmos, 39:
A 39. zsoltár az emberi élet törékenységére gondol. Hogyan lehet értelmet találni a létezés rövidségében? Dávidnak ez a meditatív zsoltárja az élet mulandóságán és a földi gondok hiúságán elmélkedik. A szöveg olyan témákkal foglalkozik, mint a nyelvszabályozás, az emberi jelentéktelenség Isten előtt és az örökkévaló céllal való élet szükségessége. A 39. zsoltár mély elmélkedésre hív a halandóságról. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják e filozófiai zsoltár elmélkedéseit.
Jakab 4:14: "Még azt sem tudod, mi lesz veled holnap! mi az életed? Olyan vagy, mint a köd, amely egy darabig megjelenik, majd eloszlik." - Az élet rövidségéről szóló elmélkedés a Zsoltárok 39:4–5-höz kapcsolódik.
1Péter 2:11: "Szeretteim, ragaszkodom ahhoz, hogy mint idegenek és zarándokok a világban, tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak." - A Zsoltárok 39:12-ben visszhangzik a gondolat, hogy zarándokként legyünk ezen a földön.
Prédikátor 6:2: "Isten gazdagságot, vagyont és becsületet ad az embernek, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, amire szeme vágyik; de Isten nem engedi, hogy élvezze ezeket a dolgokat, és egy idegen is élvezi őket. Ez abszurd, szörnyű gonoszság." - Ez a vers az élet hiúságáról szóló elmélkedést tükrözi a Zsoltárok 39:6-ban.
Zsidók 11:13: "Ezek mind hitből éltek, és meghaltak anélkül, hogy megkapták volna, amit ígértek; Látták őket messziről és köszöntötték őket messziről, felismerve, hogy idegenek és zarándokok a földön." - Csakúgy, mint a Zsoltárok 39:12, ez a vers arról beszél, hogy idegenek vagyunk a földön.
Jób 7:17-18: "Mi az ember, hogy felmagasztalod, hogy törődsz vele, hogy minden reggel megvizsgálod és minden pillanatban próbára teszed?" - Ez a Jób-részlet a Zsoltárok 39:11-ben az ember természetére vonatkozó elmélkedéseket visszhangozza.
FAQ:
Mit tanít a 39. zsoltár az élet rövidségéről?
A 39. zsoltár az emberi élet törékenységére és rövidségére emlékeztet bennünket, és arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk végességünkön, és bölcsességet keressünk a céltudatos élethez. (Zsoltárok 39:4-5)
Hogyan tanít meg minket a 39. zsoltár az isteni bölcsesség keresésére?
A 39. zsoltár arra tanít, hogy imádkozzunk bölcsességért, hogy megértsük életünk értelmét és cselekedeteinket Isten előtt. (Zsoltárok 39:6-7)
Mit jelent az, hogy „kiáltásomat tedd eléd, Uram”?
Ez azt jelenti, hogy megadjuk Istennek minden aggodalmunkat és aggodalmunkat, bízva abban, hogy meghallgatja imáinkat, és megadja a helyes választ. (Zsoltárok 39:12)
Hogyan fejezi ki a 39. zsoltár Dávid gyötrelmét?
Dávid kifejezi gyötrelmét és az emberi szenvedés megértésének nehézségeit, de Istenhez fordul megkönnyebbülésért és megértésért. (Zsoltárok 39:10-11)
Milyen leckét tanít a 39. zsoltár a szenvedésről és az Istenbe vetett bizalomról?
A 39. zsoltár azt tanítja, hogy a nehézségek és a szenvedés ellenére bíznunk kell Istenben, és kérjük az Ő segítségét, hogy megbirkózzunk megpróbáltatásainkkal. (Zsoltárok 39:12-13)