1 Olyan ember vagyok, aki átéltem a nyomorúságot haragjának vesszeje alatt.
2 A sötétségbe vitt és vezetett, nem a világosságba.
3 Egyedül ellenem emeli föl a kezét újra meg újra, egész nap.
4 Elsorvasztotta húsomat és bõrömet, összetörte csontjaimat.
5 Körülsáncolt és körülvett engem epével és gyötrelemmel.
6 A sötétségben adott nekem lakást a rég megholtak között.
7 Fallal vett körül, nem mehetek ki, súlyos bilincsbe vert.
8 Ha kiáltok és könyörgök, kizárja imádságomat.
9 Faragott kövekkel zárta el utamat, eltorlaszolta ösvényemet.
10 Mint a lesben álló medve, olyan lett hozzám, vagy mint a rejtekén megbúvó oroszlán.
11 Ösvényemet eltérítette, és összetépett, borzalommá tett.
12 Kifeszítette íját és célba vett, nyilainak célpontjává lettem.
13 Veséimbe vágta a nyilait, tegzének fiait.
14 Nevetség tárgyává lettem egész népem elõtt, gúnydalt zengenek rólam egész nap.
15 Keserûséggel tartott jól, és ürömmel részegített meg.
16 Kaviccsal összetörte fogaimat, hamut adott eledelül.
17 Lelkemnek nem volt békében része, elfelejtettem a boldogságot.
18 És most így szólok: "Elhagyott az erõm, és a reménységem is, amelyet az Úrba vetettem."
19 Visszaemlékszem nyomorúságaimra, sok sanyarúságomra: csupa üröm és keserûség.
20 Lelkem folyvást ezen töpreng, s már-már összeroskad bennem.
21 Ezeket fontolgatom szívemben, hogy föléledjen bennem a remény:
22 Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki.
23 Minden reggel újjáéled, nagy az õ hûsége.
24 "Az Úr az én osztályrészem - mondja a lelkem -, ezért hát remélek benne."
25 Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely õt keresi.
26 Jó csendben várni az Úrra, mert õ megszabadít.
27 Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva.
28 Üljön le a magányban és hallgasson, amikor ráteszi az Úr;
29 szája érjen le a földig. Talán még van remény.
30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal.
31 Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre.
32 Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy irgalmában.
33 Mert nem abban leli kedvét, hogy megalázza és nyomorúsággal sújtsa az emberek fiait.
34 Ha lábbal tiporja valaki az összes foglyot az országban,
35 ha az ember jogait megcsorbítják a Magasságbeli színe elõtt;
36 ha valakit megcsalnak pörében, talán nem látja az Úr?
37 Ki az, aki csak szól és minden létrejön? Ki parancsol, ha nem az Úr?
38 Honnét származik a jó is, meg a rossz is, ha nem az Úr szájából?
39 Akkor hát miért zúgolódik az ember? Jobban teszi, ha szembefordul vétkeivel.
40 Vizsgáljuk meg útjainkat, fontoljuk meg õket, és térjünk vissza az Úrhoz!
41 Emeljük föl szívünket a tenyerünkön Istenhez az égbe:
42 Vétkeztünk és lázadoztunk ellened, azért nem bocsátottál meg.
43 Beburkolóztál haragodba és üldözõbe vettél minket; megöltél könyörtelenül.
44 Sûrû felhõbe burkolóztál, nehogy áthatoljon rajta imádságunk.
45 Gyalázat tárgyává tettél minket, a nemzetek söpredékévé.
46 Kitátotta ellenünk a száját minden ellenségünk.
47 Rettegés és verem lett az osztályrészünk, pusztulás és romlás.
48 Patakzik a könny a szemembõl népem leányának romlása miatt.
49 Folyton-folyvást sír a szemem; nincsen nyugalmam,
50 míg az Úr le nem tekint, és ránk nem néz az égbõl.
51 Még a szemem is sanyargatja lelkemet, ha látom városom leányait.
52 Mint a madárra, úgy vadásztak rám, azok, akik ok nélkül gyûlölnek.
53 Verembe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.
54 A víz összecsapott a fejem fölött; így szóltam: "Végem van!"
55 Uram, a verem mélyébõl nevedet hívtam segítségül.
56 Meghallottad, amikor így könyörögtem: "Ne zárd be füledet imádságom elõl!"
57 Közel jöttél azon a napon, amikor hívtalak, és így szóltál: "Ne félj!"
58 Megvédelmezted lelkem ügyét, Uram, megváltottad életemet.
59 Uram, láttad megaláztatásomat, szolgáltass hát nekem igazságot!
60 Láttad bosszúálló terveiket, és hogy összeesküdtek ellenem.
61 Uram, hallottad gyalázkodásukat, és hogy szövetkeztek ellenem;
62 amit ellenfeleim suttognak, és amit ellenem forralnak egész nap.
63 Akár ülnek, akár állnak: figyeld meg, csak rólam szól gúnydaluk.
64 Uram, fizess meg nekik tetteik szerint!
65 Adj nekik megátalkodott szívet, és legyen rajtuk az átkod!
66 Üldözd haragodban és irtsd ki õket az ég alól, Uram!
Versículos relacionados com Siralmak könyve, 3:
A 3 -as sirőrök egy olyan fejezet, amelyben a szerző kifejezi sajnálatát és szomorúságát az általa szembesülő szenvedésekkel szemben. Lehajtottnak érzi magát, szenved és kiált fel segítségért és kegyelemért. Az alábbiakban öt vers található a fejezet témáival kapcsolatban:
Zsoltár 22:1 - "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" Ez a vers a fájdalom kifejezése, mint a Lamentations 3 szerzője, aki elhagyatottnak és egyedül érzi magát a fájdalmában.
Zsoltár 42:5 - "Miért vágnak le, ó lelkem, és miért zavarsz bennem? Várj Istenben, mert továbbra is dicsérlek az arcod megmentéséért." Az itt található zsoltáros arra ösztönzi lelkét, hogy bízzon Istenben és várja meg a segítségét, ami hasonló üzenet a Lamentation 3 szerzőjéhez.
Ézsaiás 49:15 - "Tud -e egy nő annyira elfelejteni egy nő fiát, aki létrehozza, hogy nem együttérzi vele, a méhének fiával? De még ha elfelejtette még, de nem felejtem el téged." Ez a vers emlékezteti Isten népe iránti feltétel nélküli szeretetét, még a nehézségek közepette is.
2 Korinthus 4:8-9 - "Mindenben zavart, de nem bajba jutott; zavarodott, de nem elriasztott; üldözött, de nem tehetetlen; levágott, de nem pusztult el." Az itt található Pál apostol a nehézségek természetéről beszél, amelyekkel szembesülünk, de hangsúlyozza, hogy kitarthatunk Istenben, valamint a Lamentations 3 szerzőjének.
Róma 8:38-39 - "Mert biztos vagyok benne, hogy sem a halál, sem az élet, sem az angyalok, sem az alapelvek, sem a dolgok, sem a jövő, sem a magasság, semmilyen mélység, sem más lény, amely elválaszthat bennünket a szeretettől Isten, aki Krisztus Jézusban van, a mi Urunk. " Ez a vers egy ígéret, hogy Isten szeretete megrázhatatlan, és hogy bízhatunk az ő hűségében, még akkor is, ha a legnagyobb nehézségekkel szembesülünk.
Fejezetek: