Sirák fia könyve, 38

1. Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye.

2. A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitõl, mint az ajándék, amit a királytól kapsz.

3. Tudása miatt az orvos emelt fõvel járhat, még a hatalmasok körében is megcsodálják.

4. A gyógyszereket a földbõl adja az Úr, és az okos ember nem veti meg õket.

5. Vajon nem fától lett talán édes a víz, hogy így megmutassa, mily erõ van benne?

6. Az embernek is õ adott értelmet, hogy magasztalja hatalmas mûveit.

7. Ápolás, enyhítés céljára használja a gyógyszerész is a gyógyszert, azért készíti.

8. Mûködése soha meg ne szûnjék, jóvoltából az egészség terjed a földön.

9. Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged.

10. Menekülj a bûntõl, s legyen tiszta a kezed, tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól.

11. Mutass be tömjén- és lisztlángáldozatot, s adakozz bõkezûen, amint telik tõled.

12. De hívd az orvost is, az Úr alkotta õt is, õ se hiányozzék, mert rá is szükség van.

13. Van, amikor az õ kezében van az egészség,

14. mert hiszen õ is könyörög az Úrhoz, hogy munkája nyomán javulás álljon be, s adjon gyógyulást az élet javára.

15. Az, aki vétkezik Teremtõje ellen, az orvosoknak kerül a kezébe.

16. Fiam, a halottért ontsad könnyeidet, énekeld el a siratóéneket; ahogy az jár neki, temesd el tetemét, és ne rejtõzz el, amikor temetik.

17. Sírj keservesen, jajgass fájdalmadban, és tartsd meg érte a gyászt, ahogy megilleti, egy napig, kettõig, nehogy megszóljanak. Aztán hagyd fájdalmadat, s keress vigasztalást,

18. mert a szomorúság a halálhoz vezet, és a kedvetlenség megtöri az erõt.

19. A temetés után vesd le a fájdalmat, mert örökös gyászban nem lehet élni.

20. Ne engedd át szíved a szomorúságnak, utasítsd el, s gondolj a saját végedre.

21. Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés. Mit használnál neki? Magadnak meg ártasz.

22. Gondold meg: "Ami az én sorsom, az lesz a tied is, tegnap rám, ma rád kerül a sor".

23. Ha pihen a halott, pihenjen emléke, vigasztalódj meg, ha már elszállt a lelke.

24. Az írástudó szabad idejében szerzi bölcsességét, aki ment a nehéz munkától, az eljut a bölcsességre.

25. Hogy legyen bölcs, aki az eke szarvát tartja, vagy aki kezében az ostort suhogtatja, aki ökröket hajt, s csak velük dolgozik, aki egyre csak borjúkról beszélget,

26. vagy aki boronáláson járatja az eszét, és hogy a hizlalást be tudja fejezni?

27. Épp ilyen elfoglalt a kézmûves, s a mûvész: hiszen éjjel-nappal megvan a munkája. Aki pecsétgyûrût metsz vagy színeket kever, s igyekszik egy képet hûen visszaadni, azon van, hogy mûvét jól befejezhesse.

28. Így van a kovács is: üllõje mellett ül, s vizsgálja a nyers vasat. Közben a tûz heve pörköli a bõrét, s küzdenie kell a forró kemencével. A kalapács zaja süketíti fülét, mégis a mintadarabra szegezi a szemét, s a munkáján járatja az eszét, mûve díszítésén töri a fejét.

29. Így a fazekas is munkája mellett ül, s közben a lábával hajtja a korongot. Gondosan végzi a munkáját, s ki van számítva minden mozdulata.

30. Az agyagot a saját karjával formálja, miután lábával rugalmassá tette. Gondosan ügyel a máz készítésére, s közben a kemence fûtésére gondol.

31. Ezek mind a kezükben bíznak, a maga szakmájában mindegyikük bölcs.

32. Nem lehet nélkülük várost építeni, sem letelepedni, sem vándorként élni.

33. De a népgyûlésre nem hívják meg õket, s vezetõ szerepük nincs a közösségben. Nincsen számukra hely a bírói székben, mivel nem értenek a törvénykezéshez.

34. Mûveltséggel, ítélõképességgel nem dicsekednek, s nincsen jártasságuk a bölcs mondásokban. Mégis támaszai az egész világnak, és az imájuk is mesterségük körül forog.