Sirák fia könyve, 16
1. Mit sem érõ utódtól ne kívánj sokat, ne örülj fiaidnak, ha semmirekellõk.
2. Bármily nagy a számuk, ne légy büszke rájuk, ha az Úr félelme nem lakozik bennük.
3. Ne hagyatkozz arra, hogy életben vannak, s ne reménykedj abban, hogy milyen sorsuk lesz, mert jobb, ha csak egy van, mint ha ezer volna, s gyermektelenül meghalni, mint rossz sarjat hagyni.
4. Egyetlen értelmes ember egész várost benépesít, de az istentelen nemzetség elpusztul.
5. Sok efféle dolgot látott már a szemem, a fülem pedig még különbeket is hallott:
6. Az istentelenek hadába mart a tûz, harag lángolt fel a hitvány banda ellen.
7. Nem tûrte el a régmúlt idõk gigászait, akiket hûtlenségbe vitt az erejük.
8. Nem kímélte meg a várost, ahol Lót lakott; fennhéjázásukat iszonyattal nézte.
9. Nem irgalmazott a romlott nemzetségnek, amelyet bûnéért elûztek birtokából.
10. Ugyanígy a hatszázezer gyalogosnak sem, akit elpusztított szíve keménysége.
11. Hát még ha az ember maga nyakaskodik, csodaszámba menne, ha meg nem bûnhõdnék. Nála az irgalom és nála a harag, õ bocsát meg és õ árasztja ki haragját.
12. Amilyen nagy az irgalma, annyira fenyít is, a tettei szerint ítél meg mindenkit.
13. Zsákmányával nem tud elszökni a gonosz, a jámborok reménye nem hiúsul meg.
14. Szabad folyást enged irgalmasságának; a tettei szerint fizet mindenkinek.
17. Ne mondd: "Elrejtõzöm, nem talál meg az Úr; fent a magasságban ki törõdik velem? A nagy tömegben észre sem vesznek, mit számítok a nagy mindenségben?"
18. Látod, az ég és az egeknek az ege, a föld és az óceán reszket látogatásakor.
19. A hegyek csúcsai s a föld alapjai megrendülnek, ha csak rájuk tekint.
20. De nemigen gondol erre az ember; ugyan ki ügyel útjaira?
21. Maga a vihar is láthatatlan marad, mûvei nagy része titokban megy végbe.
22. "Az igaz tetteit ki nyilvánítja ki? És ki várja õket? - Messze a szövetség."
23. Csak az állít ilyesmit, akinek nincs esze, becsapott embernek van ilyen ötlete.
24. Fiam, hallgass rám és tanuld a tudományt, fordíts figyelmet a szavaimra.
25. Megfontoltan adom elõ a tanítást, tudásomat gonddal tárom fel elõtted.
26. Amikor az Isten mûveit alkotta, s feladatát mindnek kezdettõl kitûzte,
27. egyszer s mindenkorra elrendezte õket, a kezdet kezdetétõl a távoli jövõig. Nem nélkülöznek és nem is fáradnak el, nem lanyhulnak el mûködésük közben.
28. Egyik sem ütközik össze a másikkal, egy sem engedetlen a szava iránt.
29. Ezek után az Úr lenézett a földre, és a javaival telis-tele rakta.
30. Színét sok élõvel benépesítette s így rendelte: térjen mind vissza a földbe.