1 Hallgassatok rám, akik az igazság után jártok, és az Urat keresitek! Emeljétek tekintetetek a kõsziklára, amelybõl kivágtak benneteket, és a kút nyílására, amelybõl kiástak titeket!
2 Nézzétek atyátokat, Ábrahámot, és Sárát, aki a világra hozott titeket; mert egészen egyedül volt, amikor meghívtam, de megáldottam és megsokasítottam.
3 Siont megvigasztalja az Úr, megvigasztalja minden romját. Pusztaságát olyanná teszi, mint az Éden, és sivatagját hasonlóvá az Úr kertjéhez. Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és dicséret szava zeng.
4 Figyeljetek ide, nemzetek, hallgassatok rám, ti népek! Mert tõlem származik a törvény, és az én igazságom lesz a nemzetek világossága.
5 Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.
6 Emeljétek föl tekintetetek az égre, és nézzetek a földre le. Bizony szétoszlik az ég, mint a füst, a föld, mint a ruha, úgy elavul, és lakói elenyésznek, akár a féreg. De szabadításom örökre megmarad, és igazságomnak nem lesz vége soha.
7 Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, ki szívében viseli tanításom. Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, és ne essetek kétségbe szidalmaik miatt.
8 Mert moly emészti meg õket, mint a ruhát, és mint a gyapjút, féreg pusztítja el õket. De az én igazságom mindörökre megmarad, szabadításom nemzedékrõl nemzedékre.
9 Kelj föl, kelj föl! Öltözz erõbe, karja az Úrnak! Kelj föl, mint a hajdankor napjaiban, mint a régmúlt nemzedékek idején. Vajon nem te hasítottad ketté Ráhábot, és nem te döfted keresztül a sárkányt?
10 Nem te szárítottad ki a tengert, és a hatalmas örvény vizét, hogy úttá változtasd a tenger mélyét, és megváltottjaid átkelhessenek rajta?
11 Most is visszatérnek az Úr megváltottjai, és dicséretet zengve érnek a Sionra. Örök vidámság lesz az arcukon; öröm és ujjongás kíséri õket, a fájdalom és a sóhaj megfutamodik.
12 Én, én magam vagyok a ti vigasztalótok! Miért is félnél hát halandó embertõl; ember fiától, aki úgy elhervad, miként a fû?
13 Elfeledkeztél az Úrról, alkotódról, aki kiterjesztette az eget, s megvetette a föld alapjait. Ezért remegsz folyvást, mindennap, sanyargatód haragjától, attól, hogy elveszít téged. De hol van már sanyargatód haragja?
14 A fogoly hamarosan kiszabadul; nem fog meghalni börtönében, és kenyere nem fogy el.
15 Én vagyok az Úr, a te Istened, én kavarom fel a tengert, hogy zúgjanak a habjai; a Seregek Ura a nevem.
16 Én adtam ajkadra tanításomat, és én rejtettelek el a kezem árnyékában, amikor kiterjesztettem az eget, és megvetettem a föld alapjait, és azt mondtam Sionnak: "Az én népem vagy."
17 Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem! Te, aki megittad az Úr kezébõl haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig ürítetted.
18 Nem volt senki sem, aki gyámolította volna a fiai közül, akiket a világra hozott. Nem volt senki, aki kézen fogta volna, azok közül, akiket fölnevelt.
19 Két csapás ért - ki sajnálkozik rajtad? Pusztulás és romlás, éhínség és kard - ki vigasztal meg téged?
20 Fiaid ott hevertek tehetetlenül az utcasarkokon, mint a hálóba esett zerge. Telve az Úr haragjával, Istened fenyegetésével.
21 Azért halljad, te megalázott, aki részeg vagy, de nem a bortól.
22 Ezt mondja Uralkodód, az Úr, a te Istened, aki megvédelmezi népét: Nézd, kiveszem kezedbõl a mámorító kelyhet, és haragom poharát nem kell többé innod.
23 Kínzóidnak kezébe adom, azoknak a kezébe, akik így szóltak hozzád: "Görnyedj meg, hadd tapossunk rajtad." És te olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen járnak-kelnek.
Versículos relacionados com Izajás könyve, 51:
Az Ézsaiás 51 egy olyan fejezet, amely bátorítás és vigasztalás üzenetet hoz Isten népének. A fejezet azzal a felszólítással kezdődik, hogy az emberek hallják Istennek, és nézzenek meg Ábrahám és Sarah példájára, aki a nehézségek ellenére bízott Istenben. Ezután a fejezet kiemeli Isten szuverenitását a föld felett, és az ígéretének ígéretét az embereknek. A fejezet azzal a meghívással ér véget, hogy az emberek boldogok legyenek, és dicsérjék Istent hűségükért.
Zsoltár 27:14: "Várjon az Úrban, bátorítson téged, és erősíti a szíved; várjon tehát az Úrban." Ez a vers hangsúlyozza a türelem és az Istenbe vetett bizalom fontosságát, amely fontos téma az Ézsaiás 51 -ben.
Fülöp-szigeteki 4:6-7: "Nem vagy nyugtalan semmiért; korábban a petíciói mind Isten előtt ismertek, az ima és a könyörgések, a Hálaadással. És az Isten békéjével, amely meghaladja az összes megértést, megőrzi a szívedet és Érzelmek Jézus Krisztusban. " Ez a vers kiemeli az ima és a hála fontosságát a szorongás idején, ami releváns a kényelem és bátorítás témájához az Ézsaiás 51 -ben.
Róma 8:31: "Mit mondunk, akkor ezeknek a dolgoknak a látványában? Ha Isten nekünk szól, ki lesz ellenünk?" Ez a vers hangsúlyozza Isten szuverenitását és annak védelmét népe felett, ami fontos téma az Ézsaiás 51 -ben.
Ézsaiás 41:10: "Ne félj, mert veled vagyok; ne kísérted magad, mert én vagyok az Istened; erősítlek és segítek, és hűséges jobb kezemmel támogatlak téged." Ez a vers hangsúlyozza Isten jelenlétét és segítséget a nehézségek idején, ami fontos téma az Ézsaiás 51 -ben.
Zsoltár 126:5-6: "Azok, akik könnyekbe vetnek, örömmel fognak. Ez a vers rávilágít arra az elképzelésre, hogy a szomorúság és a szenvedés Isten kegyelme révén átalakulhat és áldásokká alakulhat, amely az Ézsaiás 51 központi témája.
Fejezetek: