1. Nun geschah es eines Tages, da kamen die Gottessöhne, um vor den Herrn hinzutreten; unter ihnen kam auch der Satan, um vor den Herrn hinzutreten.
2. Da sprach der Herr zum Satan: Woher kommst du? Der Satan antwortete dem Herrn: Die Erde habe ich durchstreift, hin und her.
3. Der Herr sprach zum Satan: Hast du auf meinen Knecht Ijob geachtet? Seinesgleichen gibt es nicht auf der Erde, so untadelig und rechtschaffen; er fürchtet Gott und meidet das Böse. Noch immer hält er fest an seiner Frömmigkeit, obwohl du mich gegen ihn aufgereizt hast, ihn ohne Grund zu verderben.
4. Der Satan antwortete dem Herrn und sagte: Haut um Haut! Alles, was der Mensch besitzt, gibt er hin für sein Leben.
5. Doch streck deine Hand aus und rühr an sein Gebein und Fleisch; wahrhaftig, er wird dir ins Angesicht fluchen.
6. Da sprach der Herr zum Satan: Gut, er ist in deiner Hand. Nur schone sein Leben!
7. Der Satan ging weg vom Angesicht Gottes und schlug Ijob mit bösartigem Geschwür von der Fußsohle bis zum Scheitel.
8. Ijob setzte sich mitten in die Asche und nahm eine Scherbe, um sich damit zu schaben.
9. Da sagte seine Frau zu ihm: Hältst du immer noch fest an deiner Frömmigkeit? Lästere Gott und stirb!
10. Er aber sprach zu ihr: Wie eine Törin redet, so redest du. Nehmen wir das Gute an von Gott, sollen wir dann nicht auch das Böse annehmen? Bei all dem sündigte Ijob nicht mit seinen Lippen.
11. Die drei Freunde Ijobs hörten von all dem Bösen, das über ihn gekommen war. Und sie kamen, jeder aus seiner Heimat: Elifas aus Teman, Bildad aus Schuach und Zofar aus Naama. Sie vereinbarten hinzugehen, um ihm ihre Teilnahme zu bezeigen und um ihn zu trösten.
12. Als sie von fern aufblickten, erkannten sie ihn nicht; sie schrien auf und weinten. Jeder zerriss sein Gewand; sie streuten Asche über ihr Haupt gegen den Himmel.
13. Sie saßen bei ihm auf der Erde sieben Tage und sieben Nächte; keiner sprach ein Wort zu ihm. Denn sie sahen, dass sein Schmerz sehr groß war.
Lábjegyzetek:
2:1-6 - Isten és Sátán második mennyei találkozása megerősíti Jób feddhetetlenségét, amely a csapások után is hűséges marad. Ez kiemeli Jób jellemét és a hitben való kitartás fontosságát a viszontagságokkal szemben (lásd még Jakab 1:2-4 és 1Péter 1:6-7).
2:7-8 - Job betegsége a fizikai és érzelmi szenvedés extrém próbája. Az elviselt fájdalom megerősíti az emberi szenvedés valóságát és az emberi állapot sebezhetőségét (lásd még Zsoltárok 38:3-4 és 2Korinthus 4:16-18).
2:9-10 - Jób felesége azt javasolja neki, hogy átkozza meg Istent és haljon meg, felfedve a szenvedés által okozott fájdalmat és reménytelenséget. Jób válasza bizonyítja rendíthetetlen hitét és rugalmasságát, emlékeztetve bennünket az Istenben való bizalom fontosságára, még akkor is, ha a körülöttünk lévők kételkednek (lásd még Róma 14:8 és Filippi 4:13).
2:11-13 - Jób barátainak látogatása, akik vigasztalni jönnek, jól illusztrálja a közösség szerepét a szenvedésben. Jelenlétük és kezdeti csendjük azonban azt is tükrözi, hogy nehéz megérteni mások szenvedését (lásd még Galata 6:2 és 2 Korinthus 1:3-4).
2:13 - Jób barátainak hallgatása, akik gyászban ülnek vele, hangsúlyozza szenvedésének mélységét. Néha fontosabb a jelenlét és a meghallgatás, mint szóbeli magyarázatot vagy vigasztalást nyújtani (lásd még Példabeszédek 25:11 és Prédikátor 3:1–8).
Kapcsolódó versek Das Buch Ijob, 2:
Jób 2. fejezete fokozza az igazak próbáját. Hogyan reagál Jób egészségének elvesztésére? Ez az erőteljes szöveg a Sátán második kihívását, Jób testi szenvedését, valamint felesége és barátai bemutatását írja le. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint a feddhetetlenség nyomás alatt, a házastárs szerepe a megpróbáltatásokban és a szenvedésről szóló vita kezdete. A 2. munka a teológiai megbeszélések terepet adja. Fedezz fel velünk öt bibliai részt, amelyek e kulcsfontosságú fejezet mélyreható témáihoz kapcsolódnak.
2Korinthus 12:7: "Ezért, hogy fel ne emeljem magam, tövist adtam a testembe, a Sátán küldöttét, hogy kínozzon." - Ez a rész Jób fizikai szenvedését tükrözi, amelyet Isten a Jób 2-ben megengedett, megmutatva, hogy a szenvedésnek miként lehet isteni célja.
Jakab 1:12: "Boldog az az ember, aki kitart a próbák alatt, mert elmúlása után megkapja az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért." - Ez a vers Jób kitartását tükrözi a Jób 2-ben leírt megpróbáltatásokkal szemben.
Jelenések 2:10: "Ne félj attól, amit el kell szenvedned. Mondom nektek, az ördög néhányat börtönbe vet közületek, hogy próbára tegyen titeket, és tíz napig üldöztetésben részesültök. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." - Ez a rész a hűség próbáját visszhangozza, amellyel Jóbnak szembe kell néznie a Jób 2-ben, hangsúlyozva a hűség fontosságát a szenvedések közepette.
Róma 12:15: "Örüljetek az örvendezőkkel; sírj azokkal, akik sírnak." - Ez a vers Jób barátainak hozzáállását tükrözi a 2:11-13-ban, akik azért jöttek, hogy megvigasztalják és vele együtt sírjanak.
1Péter 3:9: "Ne viszonozd a rosszat rosszért, vagy a sértést sértésért; ellenkezőleg, áldanak; mert erre vagytok elhívva, hogy áldást vegyetek örökségül." - Ez a rész ellentétben áll Jób feleségének a 2:9-ben szereplő javaslatával, amely hangsúlyozza a feddhetetlenség megőrzésének fontosságát még a csapások ellenére is.
FAQ:
Mi történt Jób második próbáján?
Sátán ismét megkérdőjelezte Jób hitét, és arra kérte Istent, hogy engedje meg, hogy hatással legyen Jób testére. Jób fájdalmas sebek maradtak, de nem átkozta Istent. (Jób 2:1-8)
Hogyan reagált Jób felesége a szenvedésére?
Jób felesége azt javasolta, hogy átkozza meg Istent, és haljon meg, de Jób megfeddte őt, mondván, hogy el kell fogadnia a jót és a rosszat, amit Isten megenged. (Jób 2:9-10)
Hogyan reagáltak Jób barátai a szenvedésére?
Jób három barátja, Elifáz, Bildád és Cófár meglátogatta, és amikor látták, hogy fájdalmai vannak, hét napig hallgattak, szótlanul gyászuktól. (Jób 2:11-13)
Hogyan viszonyult Jób a testi szenvedéshez?
Jób még heves fájdalmaiban sem lázadt fel Isten ellen. Megkérdőjelezte létezését, de megőrizte Istenbe vetett bizalmát. (Jób 2:7-10)
Mit tanít nekünk Jób szenvedése a hitről?
Jób szenvedése arra tanít, hogy az igaz hit nem anyagi áldásokon múlik, hanem az Istenbe vetett megingathatatlan bizalomra épül, a körülményektől függetlenül. (Jób 2:9-10)
