1. Mein Geist ist verwirrt, / meine Tage sind ausgelöscht, / nur Gräber bleiben mir.
2. Wahrhaftig, nur Spott begleitet mich. / In Bitterkeit verbringt mein Auge die Nacht.
3. Hinterleg die Bürgschaft für mich bei dir! / Wer würde sonst den Handschlag für mich leisten?
4. Ihr Herz hast du der Einsicht verschlossen, / darum lässt du sie nicht triumphieren.
5. Zum Teilen lädt einer die Freunde ein, / während die Augen seiner Kinder verschmachten.
6. Zum Spott für die Leute stellte er mich hin, / ich wurde einer, dem man ins Gesicht spuckt.
7. Vor Kummer ist mein Auge matt, / all meine Glieder schwinden wie Schatten dahin.
8. Darüber entsetzen sich die Redlichen, / der Reine empört sich über den Ruchlosen.
9. Doch der Gerechte hält fest an seinem Weg, / wer reine Hände hat, gewinnt an Kraft.
10. Ihr alle, kehrt um, kommt wieder her, / ich finde ja noch keinen Weisen bei euch.
11. Dahin sind meine Tage, / zunichte meine Pläne, meine Herzenswünsche.
12. Sie machen mir die Nacht zum Tag, / das Licht nähert sich dem Dunkel.
13. Ich habe keine Hoffnung. / Die Unterwelt wird mein Haus, / in der Finsternis breite ich mein Lager aus.
14. Zur Grube rufe ich: Mein Vater bist du!, / Meine Mutter, meine Schwester!, zum Wurm.
15. Wo ist dann meine Hoffnung / und wo mein Glück? Wer kann es schauen?
16. Fahren sie zur Unterwelt mit mir hinab, / sinken wir vereint in den Staub?
Lábjegyzetek:
17:1-2 - Jób kifejezi kétségbeesését és egészsége törékenységét. Elhagyottnak és elszigeteltnek érzi magát, tükrözve az általa elviselt mély érzelmi és fizikai fájdalmat. A szenvedéssel szembeni emberi kiszolgáltatottság központi témája ebben a fejezetben (lásd még a Zsoltárok 38:4-et és a Zsoltárok 102:7-8-at).
17:3-4 - Jób arra kéri Istent, hogy legyen kezes neki, és a szenvedések közepette is felfedi Isten ígéreteibe vetett bizalmát. Az Isten előtti szószóló iránti vágy rávilágít az emberi közbenjárásra és az igazságosságban való reménységre (lásd még Zsidók 7:25 és Róma 8:34).
17:5-6 - Megemlíti azokat, akik elárulják barátaikat, kiemelve az emberi kapcsolatokban gyakran előforduló árulást, különösen válság idején. Ez a megfigyelés rávilágít a hűség és a támogatás szükségességére a nehéz időkben (lásd még Példabeszédek 17:17 és Galata 6:2).
17:7-9 - Kétségbeejtő helyzete ellenére Jób megőrzi feddhetetlenségét, és hiszi, hogy bizonysága szilárdan megállja a helyét. A nehézségekkel szembeni kitartás létfontosságú alapelv a hitéletben (lásd még Jakab 1:12 és 1Péter 1:6-7).
17:10-16 - Jób a halálról és az emberi sors elkerülhetetlenségéről elmélkedik, kifejezve reményét, hogy a halál után is meglátja Isten fényét. Az élet törékenységének és az örökkévalóság reményének felismerése visszatérő téma a Szentírásban (lásd még Zsolt 49:15 és János 11:25-26).
Kapcsolódó versek Das Buch Ijob, 17:
A Jób 17. fejezete folytatja Jób siránkozását, hogyan látja a jövőjét és a barátai viselkedését? A szöveg Jób kétségbeesését fejezi ki a közelgő halállal szemben, és csalódottságát mások meg nem értése miatt. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint a halál közelsége, a romlott hírnév és a síron túli remény. A 17. Jób bemutatja Jób küzdelmét, hogy megőrizze hitét szélsőséges körülmények között is. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek ennek a kihívásokkal teli fejezetnek a sötét gondolataihoz kapcsolódnak.
Zsoltárok 88:3-4: "A lelkem tele van gyötrődéssel, és az életem a sírhoz közeledik. azok közé tartozom, akik lemennek a gödörbe; Olyan vagyok, mint egy ember, akinek már nincs ereje." - Ezek a versek Jób kétségbeesését tükrözik, amelyet a 17:1 fejez ki, ahol úgy érzi, hogy a halál közel van.
Példabeszédek 17:3: "Az olvasztótégely ezüsté, a kemence aranyé, de az Úr próbára teszi a szívet." - Ez a próbatételeken keresztüli finomításról szóló közmondás Jób 17:9-ben leírt tapasztalatához kapcsolódik.
Ésaiás 57:1: "Az igaz elvész, és senki sem töpreng rajta szívében; a jámbor embereket elviszik, és senki sem érti, hogy az igazakat azért viszik el, hogy megmeneküljenek a gonosztól." - Ez a vers Jób érzését visszhangozza a 17:8-9-ben, ahol az igazakról beszél, akik szilárdan állnak.
2Korinthus 4:16-17: "Ezért nem csüggedünk. Bár kifelé pazarlunk, belül napról napra megújulunk, mert könnyű és pillanatnyi szenvedéseink örök dicsőséget hoznak számunkra, amely felülmúlja azokat." - Pál a szenvedések közepette való kitartásról beszél Jób elhatározásával kapcsolatban a 17:9-ben.
Jelenések 2:10: "Ne félj attól, amit el kell szenvedned. Mondom nektek: az Ördög néhányat börtönbe vet, hogy próbára tegyen titeket, és tíz napig üldöztetést szenvedtek. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." - A hívek jutalmának ez az ígérete Jóbnak a halál utáni igazságosság reményéhez kapcsolódik a 17:13-16-ban.
FAQ:
Mit fejez ki Jób imájában a Jób 17-ben?
Job sajnálkozik állapota miatt, és úgy érzi, reménye elszállt. Istenhez kiált, megkérdőjelezi szenvedésének igazságosságát és barátai részvétének hiányát. (Jób 17:1-16)
Miért érzi magát reménytelennek Jób?
Látja, hogy az élete elúszik, gúnyolódók veszik körül, és nem enyhül fájdalma. A helyreállítás reménye lehetetlennek tűnik a sok szenvedés mellett. (Jób 17:11-16)
Hogyan írja le Jób a barátait?
Hamis vigasztalókhoz hasonlítja őket, és árulással vádolja őket, mert ahelyett, hogy segítenének neki, kemény szavakkal növelik a szenvedését. (Jób 17:4, 10)
Mit ért Jób a halálhoz?
A halált tekinti egyetlen reményének, hisz válasz és vigasztalás nélkül leszáll a porba. Szemléletében a kétségbeesés, de az isteni igazságosságba vetett hit is tükröződik. (Jób 17:13-16)
Hogyan fedi fel a hitét Jób panasza?
Kínjai ellenére Istenhez kiált, és értelmét keresi szenvedésében, megmutatva, hogy hite a kétségbeesés közepette is megmarad. (Jób 17:3)
