Talált 245 Eredmények: ment
Benaja, Jehojada fia egy Kabceelbõl származó bátor, tettrekész férfi megölte a két moábi hõst. Õ ment le egyszer hóesés idején egy ciszternába, és megölt egy oroszlánt. (Krónikák I. könyve 11, 22)
Dávid eléjük ment, szóba állt velük, és ezt mondta: "Ha békés szándékkal jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, akkor szívesen szövetkezem veletek. De ha azért jöttök, hogy eláruljatok ellenségeimnek, jóllehet semmi gazság nem tapad a kezemhez, akkor atyáink Istene lássa és torolja meg." (Krónikák I. könyve 12, 18)
Azután õrséget helyezett az arám Damaszkuszba, és az arámok Dávid szolgái lettek, s adót fizettek. Ahová csak ment Dávid, az Úr gyõzelemre segítette. (Krónikák I. könyve 18, 6)
Helytartókat állított Edomba, és egész Edom Dávid alattvalója lett. Így segítette az Úr Dávidot, ahová csak ment. (Krónikák I. könyve 18, 13)
Valahányszor a király az Úr templomába ment, ezeket vitték a kíséretében haladó testõrök. Azután ismét visszavitték a fegyverraktárba. (Krónikák II. könyve 12, 11)
De sógorságra lépett Achábbal. Néhány év múlva le is ment Achábhoz Someronba. Acháb igen sok bárányt és szarvasmarhát vágatott le neki és a kíséretében levõ népnek. Aztán rábeszélte, hogy vonuljon fel Ramot-Gileád ellen. (Krónikák II. könyve 18, 2)
Jehu látóember, Hanáni fia elébe ment és figyelmeztette Jehosafát királyt: "Hát te gonosztevõt segítesz és azokkal barátkozol, akik az Urat gyûlölik? Ezért magadra vontad az Úr haragját! (Krónikák II. könyve 19, 2)
Az õ tanácsukat követte, azért ment el Jorámmal, Izrael királyával harcolni Hazael, Arám királya ellen Ramot-Gileádba. Az arámok azonban megsebesítették Jorámot, (Krónikák II. könyve 22, 5)
Azarja fõpap azonnal utána ment, és vele az Úr papjai, nyolcvan erõs ember. (Krónikák II. könyve 26, 17)
Mindenben azt tette, ami helyes az Úr szemében, ahogy atyja, Uzija is tette, csak az Úr templomába nem ment be. A nép azonban még mindig gonosz volt. (Krónikák II. könyve 27, 2)
Hiszkija az egész néppel együtt örült annak, amit Isten a népnek készített. Ugyanis a dolog gyorsan ment végbe. (Krónikák II. könyve 29, 36)
Ezután Ezdrás elhagyta az Isten házát és Eljasib fiának, Jochanannak szobájába ment, s ott töltötte az éjszakát, sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott, mert gyászolt a fogságból hazatértek hûtlensége miatt. (Ezdrás könyve 10, 6)