Talált 99 Eredmények: meghallotta
Amikor Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek meghallotta, hogy Józsue elfoglalta Ait és betöltötte rajta az átkot - úgy bánt Aival és királyával is, ahogy Jerikóval és királyával bánt -, továbbá, hogy Gibeon lakói békét kötöttek Izraellel és közé vegyültek, (Józsue könyve 10, 1)
Amikor Hacor királya, Jabin ezt meghallotta, hírt adott róla Jobabnak, Merom királyának, Szimoon királyának, Achsaf királyának, (Józsue könyve 11, 1)
A város parancsnoka, Zebul meghallotta Obed fiának, Gaalnak szavait és haragra gerjedt. (Bírák könyve 9, 30)
Noémi egyedül maradt, fiai és férje nélkül. Erre elindult a két menyével, s visszatért Moáb földjérõl, mert meghallotta, hogy az Úr meglátogatta népét és adott neki kenyeret. (Rut könyve 1, 6)
Menye, Pinchásznak a felesége áldott állapotban volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta az Isten ládája zsákmányul ejtésének, apósa és férje halálának hírét, összeesett és szült, mert hirtelenül rájöttek a fájások. (Sámuel I. könyve 4, 19)
Amikor Saul meghallotta a hírt, leszállt rá az Úr lelke, és nagy haragra gerjedt. (Sámuel I. könyve 11, 6)
Amikor Saul és egész Izrael meghallotta a filiszteus e szavait, aggodalom kerítette õket hatalmába és nagyon féltek. (Sámuel I. könyve 17, 11)
Amikor legidõsebb bátyja, Eliáb meghallotta, hogy mirõl beszél az emberekkel, Eliáb mérges lett Dávidra és azt mondta: "Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot a pusztán? Ismerem önteltségedet és szíved gonoszságát. Csak azért jöttél ide, hogy lásd a csatát." (Sámuel I. könyve 17, 28)
Dávid meghallotta a pusztában, hogy Nabal nyírja a nyájat. (Sámuel I. könyve 25, 4)
Amikor Saul fia meghallotta, hogy Abnert Hebronban megölték, keze lehanyatlott, és egész Izrael megrémült. (Sámuel II. könyve 4, 1)
Amikor Dávid király meghallotta a dolgot, haragra lobbant. De nem vette el fiának, Amnonnak a kedvét, mert szerette, hiszen elsõszülött volt. (Sámuel II. könyve 13, 21)
Szorongatottságomban az Úrhoz könyörögtem, Istenemhez kiáltottam segítségért. Meghallotta templomában hangomat, kiáltásom fülébe hatolt. (Sámuel II. könyve 22, 7)
