Talált 44 Eredmények: ládája

  • Uza az Isten ládája mellett ment, Achjo pedig elõtte ment. (Sámuel II. könyve 6, 4)

  • Amikor azonban Nachon sátorához értek, Uza kinyújtotta kezét az Isten ládája felé és megfogta, mert az ökrök megbillentették. (Sámuel II. könyve 6, 6)

  • Erre fellángolt az Úr haragja Uza ellen, s lesújtott rá az Isten vétkéért, úgyhogy meghalt ott, az Isten ládája mellett. (Sámuel II. könyve 6, 7)

  • Azon a napon félelem fogta el Dávidot az Úr színe elõtt, s azt mondta magában: "Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?" (Sámuel II. könyve 6, 9)

  • Az Úr ládája három hónapig maradt a Gátból való Obed-Edom házában, és az Úr megáldotta Obed-Edomot egész házanépével egyetemben. (Sámuel II. könyve 6, 11)

  • Amikor azonban az Úr ládája bevonult Dávid városába, történt, hogy Saul lánya, Michal kinézett az ablakon. Amikor meglátta, hogy Dávid király ugrál és forog az Úr elõtt, szívében megvetette. (Sámuel II. könyve 6, 16)

  • a király így szólt Nátán prófétához: "Nézd, magam cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg sátorban lakik." (Sámuel II. könyve 7, 2)

  • Amikor Salamon fölébredt, látta, hogy álma volt. Visszatért Jeruzsálembe, az Úr szövetségének ládája elé lépett, és égõáldozatot mutatott be, majd bemutatta a közösség áldozatát, és ünnepi lakomát rendezett szolgáinak. (Királyok I. könyve 3, 15)

  • Õ meg házakat épített magának Dávid városában, helyet jelölt ki Isten ládája számára, és fölvert ott egy sátrat. (Krónikák I. könyve 15, 1)

  • A papok, Sebanjahu, Josafát, Natániel, Amazaj, Zecharjahu, Benajahu és Eliezer fújták a harsonákat az Isten ládája elõtt. Obed-Edom és Jehija voltak az õrök a láda mögött. (Krónikák I. könyve 15, 24)

  • Amikor az Úr szövetségének ládája Dávid városába érkezett, Michal, Saul lánya kinézett az ablakon. Meglátta Dávid királyt, amint táncolt s ujjongott, s megvetette érte szívében. (Krónikák I. könyve 15, 29)

  • A papok, Benajahu és Jachaziel folytonosan harsonáztak Isten szövetségének ládája elõtt. (Krónikák I. könyve 16, 6)


“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina