Talált 733 Eredmények: kis

  • Azután tovább vonultak Bételbõl. Csak kis távolságra voltak Efratától, amikor Ráchelt elõvette a szülés fájdalma; nehéz szülése volt. (Teremtés könyve 35, 16)

  • azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett õt kiszolgálnia. Azután házának intézõjévé tette és egész vagyonát rábízta. (Teremtés könyve 39, 4)

  • Mikor hallotta, hogy hangosan kiabálok, itthagyta ruháját mellettem, elmenekült, és kiszaladt." (Teremtés könyve 39, 15)

  • De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt." (Teremtés könyve 39, 18)

  • Azután körülnézett és meglátta Benjamint, anyjának fiát. Így szólt: "Ez bizonyára legkisebb öcsétek, akirõl beszéltetek nekem." Azután ezt mondta: "Isten fordítsa feléd kegyét, fiam." (Teremtés könyve 43, 29)

  • Erre József elsietett, mert testvérének láttára mélyen megrendült lelkében, és ki kellett sírnia magát. Bement a belsõ szobába és ott kisírta magát. (Teremtés könyve 43, 30)

  • mi azt feleltük, hogy nem mehetünk, csak akkor, ha legfiatalabb testvérünk is velünk jön, mivel nem kerülhetünk annak a férfinak a szeme elé, ha a legkisebb öcsénk nincs velünk. (Teremtés könyve 44, 26)

  • Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el õt az Efratába vezetõ út mellett." (Teremtés könyve 48, 7)

  • Szekerek és lovasok is kísérték õket, így a menet igen nagy volt. (Teremtés könyve 50, 9)

  • Ezek Izrael fiainak nevei, akik családjukkal együtt lekísérték Jákobot Egyiptomba: (Kivonulás könyve 1, 1)

  • Amikor már lehetetlen volt tovább rejtegetnie, papiruszkosarat készített neki, s bekente aszfalttal meg szurokkal. Beletette a kis gyermeket és elhelyezte a nád közé, közel a folyó partjához. (Kivonulás könyve 2, 3)

  • Akkor a fáraó leánya lejött fürdeni a folyóhoz, kísérõi közben a parton sétáltak. Észrevette a kosarat a nád között, s odaküldte szolgálóját, hogy vegye ki. (Kivonulás könyve 2, 5)


"Tente percorrer com toda a simplicidade o caminho de Nosso Senhor e não se aflija inutilmente.” São Padre Pio de Pietrelcina