Talált 158 Eredmények: Uzi
Az ammoniták is adót fizettek Uzijának. Egészen Egyiptom bejárójáig eljutott a híre, mert igen hatalmassá vált. (Krónikák II. könyve 26, 8)
Uzija Jeruzsálemben bástyákat épített: a Szegletkapu, a Völgy-kapu és a Sarok-kapu felett, majd megerõsítette õket. (Krónikák II. könyve 26, 9)
Uzijának begyakorolt serege is volt. Csapatonként vonultak hadba, szám szerint. Jegyzéküket Jeuel jegyzõ, Maaszejahu felügyelõ készítette a király egyik fõemberének, Hananjának a vezetésével. (Krónikák II. könyve 26, 11)
Uzija ezt az egész sereget fölszerelte pajzsokkal, dárdákkal, sisakokkal, vértekkel, íjakkal és parittyakövekkel. (Krónikák II. könyve 26, 14)
Uzija király elé álltak és figyelmeztették: "Nem a te dolgod, hogy illatáldozatot mutass be az Úrnak, hanem a papoké, Áron fiaié, akik föl vannak szentelve az áldozatbemutatásra. Távozz a szentélybõl, mert vétkeztél! Ezért az Úristentõl nem jár neked megbecsülés." (Krónikák II. könyve 26, 18)
Erre Uzija haragra lobbant. Kezében ott volt a füstölõ, hogy tömjént gyújtson. Miközben a templomban, az illatoltár mellett haragosan feleselt a papokkal, homlokán kiütött a lepra a papok szeme láttára. (Krónikák II. könyve 26, 19)
Uzija király leprás maradt egészen halála napjáig. Mint leprás, külön házban lakott. A templomból is kitiltották. Ezalatt fia, Jotam állt a királyi család élén, és õ szolgáltatott igazságot a föld népének. (Krónikák II. könyve 26, 21)
Uzija többi dolgait - az elsõktõl az utolsókig - megírta Izajás próféta, Ámosz fia. (Krónikák II. könyve 26, 22)
Amikor Uzija megtért atyáihoz, õsei közelében, a királysírok mezején temették el, mivel azt mondták róla, hogy leprás volt. Fia, Jotam lett helyette a király. (Krónikák II. könyve 26, 23)
Mindenben azt tette, ami helyes az Úr szemében, ahogy atyja, Uzija is tette, csak az Úr templomába nem ment be. A nép azonban még mindig gonosz volt. (Krónikák II. könyve 27, 2)
Heman fiai közül: Jechiel és Simi, Jedutun fiai közül: Semaja és Uziel. (Krónikák II. könyve 29, 14)
Amikor ezekkel elkészültek, elém járultak a fõemberek, és így szóltak: "Izrael népe, a papok és a leviták nem különültek el a földnek undokságaiba süllyedt népeitõl, a kánaániaktól, hetitáktól, perizitáktól, jebuzitáktól, ammonitáktól, moabitáktól, egyiptomiaktól és amoritáktól. (Ezdrás könyve 9, 1)
