Talált 348 Eredmények: Samuel Saul
Sámuel megtette, amit az Úr parancsolt neki. Amikor Betlehembe ért, a város vénei szorongva mentek eléje, s megkérdezték: "Jót jelent jöveteled, látóember?" (Sámuel I. könyve 16, 4)
Akkor Izáj odaszólította Abinadabot, és Sámuel elé állította. De õ azt mondta: "Nem õt választotta ki az Úr." (Sámuel I. könyve 16, 8)
Izáj így bemutatta Sámuelnek hét fiát, de Sámuel így szólt Izájhoz: "Ezeket nem választotta ki az Úr." (Sámuel I. könyve 16, 10)
Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: "Mind itt vannak a fiaid?" "A legkisebb nincs itt - válaszolta -, a nyájat õrzi." Sámuel erre meghagyta Izájnak: "Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk hozzá az áldozati lakomához, amíg itt nincs." (Sámuel I. könyve 16, 11)
Erre fogta az olajosszarut és fölkente testvérei körében. Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke, Sámuel meg útra kelt és elment Rámába. (Sámuel I. könyve 16, 13)
"Keressetek hát nekem egy embert - válaszolta Saul -, aki tud hárfázni, s hozzátok ide." (Sámuel I. könyve 16, 17)
Erre Saul követeket küldött Izájhoz ezzel az üzenettel: "Küldd el hozzám fiadat, Dávidot, [aki a nyájat õrzi]." (Sámuel I. könyve 16, 19)
Dávid megérkezett Saulhoz és a szolgálatába szegõdött. Saul megkedvelte, úgyhogy Dávid a fegyverhordozója lett. (Sámuel I. könyve 16, 21)
Így Saul azt üzente Izájnak: "Hadd maradjon Dávid szolgálatomban, mert megnyerte tetszésemet." (Sámuel I. könyve 16, 22)
S ahányszor csak rátört Saulra az Isten lelke, Dávid fogta a hárfát és játszott. Ilyenkor Saul megnyugodott, jobban lett, és a gonosz lélek odébbállt. (Sámuel I. könyve 16, 23)
Saul és Izrael fiai is egybegyûltek, a Terebint-völgyben vertek tábort, és csatasorba álltak a filiszteusok ellen. (Sámuel I. könyve 17, 2)
Kiállt Izrael fiainak sorai elé és odakiáltott nekik: "Miért vonultok ki és álltok csatasorba? Hát nem filiszteus vagyok, ti meg nem Saul szolgái vagytok? Válasszatok ki magatok közül egy embert, s az jöjjön le hozzám. (Sámuel I. könyve 17, 8)
