Mosaico decorativo

Talált 1311 Eredmények: RAM

  • Tírusz királya, Hiram embereket küldött Dávidhoz cédrusfával, továbbá kõmûveseket és ácsokat, hogy építsenek neki házat. (Krónikák I. könyve 14, 1)

  • melléjük a második helyre testvéreiket: Zecharjahut, Jaaziel fiát; Semirámot, Jechielt, Unnit, Eliábot, Benaját, Maazejahut, Mattitjahut, Eliflehut, Miknejahut, Obed-Edomot, Jejelt, a kapuõröket. (Krónikák I. könyve 15, 18)

  • Zecharja, Jaaziel, Semiramot, Jechiel, Unni, Eliab, Maazejahu és Benaja csomózott hárfán játszottak kíséretül, (Krónikák I. könyve 15, 20)

  • Aszafot mint vezetõt, Zecharját mint másodikat, továbbá Uzielt, Semirámot, Jechielt, Mattitját, Eliábot, Benajahut, Obed-Edomot és Jejelt. Hárfán és citerán játszottak, Aszaf pedig a cintányért szólaltatta meg. (Krónikák I. könyve 16, 5)

  • Ekkor Dávid bement, leült, az Úr elé, és így szólt: "Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam, hogy idáig vezettél? (Krónikák I. könyve 17, 16)

  • De a te szemedben, Istenem, ez még kevés volt. Szolgád házának még a messze jövõre is adtál ígéretet. Akarod, hogy úgy nézzenek rám, mint az emberek csoportjára, akiket az Úr, az Isten fölemelt. (Krónikák I. könyve 17, 17)

  • Uram, és szolgád, kutyád kedvéért végbevitted ezeket a nagy dolgokat. (Krónikák I. könyve 17, 19)

  • Uram, nincs senki, aki hasonló volna hozzád. Rajtad kívül nincs más Isten, ezt saját fülünkkel hallottuk. (Krónikák I. könyve 17, 20)

  • Népedet, Izraelt arra szemelted ki, hogy mindig a te néped legyen, és te, Uram az Istene lettél. (Krónikák I. könyve 17, 22)

  • Nos, tehát Uram, legyen érvényes a szavad örökre, amellyel szolgádnak és házának ígéretet tettél. Tégy úgy, ahogy mondtad. (Krónikák I. könyve 17, 23)

  • Nos, tehát Uram, te Isten vagy, s te adtad szolgádnak ezt a dicsõséges ígéretet. (Krónikák I. könyve 17, 26)

  • Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon elõtted. Igen, Uram, te áldottad meg, és áldott marad örökre." (Krónikák I. könyve 17, 27)


“Não nos preocupemos quando Deus põe à prova a nossa fidelidade. Confiemo-nos à Sua vontade; é o que podemos fazer. Deus nos libertará, consolará e enorajará.” São Padre Pio de Pietrelcina