Talált 934 Eredmények: Nagy Kövek
Sámuel az Úrhoz folyamodott, s az Úr zivatart és esõt küldött azon a napon, úgyhogy az egész népet nagy félelem fogta el az Úrtól és Sámueltõl. (Sámuel I. könyve 12, 18)
Csak féljétek az Urat, szolgáljatok neki õszintén, szívbõl, hiszen látjátok, milyen nagy tetteket vitt végbe körötökben. (Sámuel I. könyve 12, 24)
Erre nagy félelem kerítette hatalmába a tábort a nyílt mezõn; az elõõrsöt is, a portyázó csapatot is rettegés fogta el. Még a föld is megindult, úgyhogy nagyon megijedtek az Istentõl. (Sámuel I. könyve 14, 15)
Saul azon a napon nagy megtartóztatást rendelt el, s ezt az átkot mondta a népre: "Átkozott mindenki, aki este elõtt ételt vesz magához, mindaddig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen." Ezért az egész nép nem vett magához ételt. (Sámuel I. könyve 14, 24)
Jelentették hát Saulnak: "A nép vétkezik az Úr ellen: a vérrel együtt eszi a húst." Erre azt mondta a hírhozóknak: "Gurítsatok ide egy nagy követ!" (Sámuel I. könyve 14, 33)
De a sereg így szólt Saulhoz: "Jonatán haljon meg, aki ezt a nagy gyõzelmet kivívta Izraelben? Nem, azt nem lehet. Amint igaz, hogy az Úr él: egyetlen haja szála sem hullhat a földre! Hisz Istennel vívta ki ezen a napon a gyõzelmet!" Így a nép fölmentette Jonatánt, s nem kellett meghalnia. (Sámuel I. könyve 14, 45)
Dávid kora reggel fölkelt és a pásztorra bízta a nyájat. Aztán útra kelt és elment, amint Izáj meghagyta neki. Amikor a táborba ért, a sereg épp kivonulóban volt, hogy csatasorba álljon és nagy csatakiáltást hallatott. (Sámuel I. könyve 17, 20)
Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog. Azt mondta: "Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csak ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!" (Sámuel I. könyve 18, 8)
A filiszteusok vezérei azonban hadba vonultak, de akárhányszor csak harcba szálltak, Dávid mindig nagyobb gyõzelmet aratott, mint Saul összes többi tisztje, és nagy hírnévre tett szert. (Sámuel I. könyve 18, 30)
Kockáztatta életét és legyõzte a filiszteust. Így nagy gyõzelmet szerzett az Úr egész Izraelnek. Magad is láttad és örültél neki. Miért szennyezed hát be magad ártatlan vérrel, és ölöd meg Dávidot minden ok nélkül?" (Sámuel I. könyve 19, 5)
Amikor a háborúskodás folytatódott, Dávid kivonult, és harcolt a filiszteusok ellen, s olyan nagy vereséget mért rájuk, hogy megfutamodtak elõle. (Sámuel I. könyve 19, 8)
Sámuel így szólt Saulhoz: "Miért zavarsz nyugalmamban, s miért idéztél meg?" "Nagy szorultságban vagyok - válaszolta Saul -, mert a filiszteusok hadat indítottak ellenem, és az Úr elfordult tõlem: nem ad nekem feleletet sem a próféták által, sem álmomban. Ezért idéztelek meg. Mondd meg nekem, mit tegyek." (Sámuel I. könyve 28, 15)
