Talált 4684 Eredmények: Mel
Jonatán csakugyan szót emelt Dávid érdekében atyjánál. Így beszélt: "Ne kövessen el a király bûnt szolgája, Dávid ellen, hiszen õ sem vétett ellened semmit, inkább javadra szolgáltak tettei. (Sámuel I. könyve 19, 4)
Aztán még egyszer megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szíve mélyébõl szerette. (Sámuel I. könyve 20, 17)
Holnapután meg még inkább észreveszik, hogy eltûntél. Akkor légy ott azon a helyen, ahol a baj napján elrejtõztél, amellett a kõrakás mellett. (Sámuel I. könyve 20, 19)
Ezekre a szavakra, amelyeket te meg én egymással váltottunk, az Úr a tanú köztünk örökre." (Sámuel I. könyve 20, 23)
A szokásos helyét foglalta el, a fal melletti helyet. Jonatán szemközt ült vele, Abner Saul mellett ült, Dávid helye meg üresen maradt. (Sámuel I. könyve 20, 25)
Azt mondta szolgájának: "Fuss és keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök." Míg a szolga futott, kilõtte fölötte a nyilát. (Sámuel I. könyve 20, 36)
Amikor a szolga odaért, ahol a nyíl volt, amelyet Jonatán kilõtt, Jonatán odakiáltotta neki: "Nem rajtad túl van a nyíl?" (Sámuel I. könyve 20, 37)
Dávid elment Nobba Achimelech paphoz. Ez reszketve ment elé, és megkérdezte: "Miért vagy egyedül, miért nincs veled senki?" (Sámuel I. könyve 21, 2)
Dávid így válaszolt Achimelech papnak: "A király parancsot adott, s azt mondta: Nem szabad senkinek se tudnia arról, amivel megbíztalak s amit megparancsoltam neked. Ezért megbeszéltem embereimmel, hogy hol találkozunk. (Sámuel I. könyve 21, 3)
Így a pap fölszentelt kenyeret adott neki, mert nem volt más kenyér, csak az áldozati kenyér, amelyet elvettek az Úr színe elõl, hogy friss kenyeret tegyenek oda helyette azon a napon, amelyen elvették. (Sámuel I. könyve 21, 7)
Dávid megkérdezte Achimelechtõl: "Van itt kéznél egy lándzsa vagy egy kard? Sem a kardomat, sem egyéb fegyveremet nem hoztam ugyanis magammal, mert olyan sürgõs volt, amivel a király megbízott." (Sámuel I. könyve 21, 9)
Akkor megszólalt az edomita Doeg, aki ott állt Saul tisztjei mellett, és azt mondta: "Láttam, amint Izáj fia Nobba ment, Achitub fiához, Achimelechhez. (Sámuel I. könyve 22, 9)
