Talált 14647 Eredmények: Kő
Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: "Íme, az ember!" (János evangéliuma 19, 5)
Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bûnösnek." (János evangéliuma 19, 6)
E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. (János evangéliuma 19, 13)
Húsvét elõkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: "Nézzétek, a királyotok!" (János evangéliuma 19, 14)
De újra elkezdtek ordítani: "Halál rá! Halál rá, keresztre vele!" Pilátus megkérdezte: "Keresztre feszíttessem a királyotokat?" De a fõpapok tiltakoztak: "Nincs királyunk, csak császárunk!" (János evangéliuma 19, 15)
Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. (János evangéliuma 19, 17)
Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felõl, Jézust meg középen. (János evangéliuma 19, 18)
A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. (János evangéliuma 19, 20)
Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szõve. (János evangéliuma 19, 23)
Ezért megegyeztek egymás közt: "Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen." Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek. (János evangéliuma 19, 24)
Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, a fiad!" (János evangéliuma 19, 26)
Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem (János evangéliuma 19, 33)