Talált 1197 Eredmények: Joás Király
Akkor ezt az esküt tette a király az Úrra: "Sújtson az Isten ezzel és még nagyobb bajjal, ha Adonija ezeket a szavakat nem élete vesztére ejtette ki! (Királyok I. könyve 2, 23)
Ezzel a király elküldte Jojada fiát, Benaját a paranccsal. Az leszúrta - így halt meg. (Királyok I. könyve 2, 25)
Akkor a király megparancsolta Ebjatár papnak: "Menj Anatotba, a földedre. Bár a halál fia vagy, mégsem öllek ma meg, mert vitted az Úr ládáját atyám elõtt, s minden bajban kitartottál, amit atyámnak el kellett szenvednie." (Királyok I. könyve 2, 26)
Benaja elment az Úr sátorába és így szólt Joábhoz: "Ezt parancsolja a király: Gyere ki!" De az így válaszolt: "Nem, inkább itt halok meg!" Benaja tehát jelentette a királynak: "Így beszélt Joáb, ezt a feleletet adta." (Királyok I. könyve 2, 30)
A király erre megparancsolta: "Tégy vele, amint mondtam! Szúrd le és temesd el, vedd le rólam és házamról a vért, amelyet Joáb ok nélkül kiontott. (Királyok I. könyve 2, 31)
A földjén temették el, a pusztában. S a király Jojada fiát, Benaját állította helyette a sereg élére, s Cádok papot tette Ebjatár helyére. (Királyok I. könyve 2, 35)
Aztán elküldött a király, elhívatta Simit és így szólt hozzá: "Építs magadnak házat Jeruzsálemben, lakj ott, de ne menj el onnan, ahova kedved tartja. (Királyok I. könyve 2, 36)
Aztán azt mondta a király Siminek: "Tudod jól, mennyi rosszat tettél atyámnak. Adja hát az Úr, hogy gonoszságod visszaszálljon fejedre. (Királyok I. könyve 2, 44)
Salamon király azonban legyen áldott, s Dávidnak trónja álljon szilárdan az Úr színe elõtt, örökké!" (Királyok I. könyve 2, 45)
Erre a király parancsot adott Jojada fiának, Benajának; az ment, leszúrta, s õ meghalt. Így megszilárdult a királyság Salamon kezében. (Királyok I. könyve 2, 46)
A király elment Gibeonba áldozatot bemutatni. Ez volt ugyanis a legjelentõsebb magaslat. Ezer égõáldozatot mutatott be Salamon ott az oltáron. (Királyok I. könyve 3, 4)
A másik asszony azonban ellene vetette: "Nem igaz, a te fiad halott, s az enyém az élõ." Így vitatkoztak a király elõtt. (Királyok I. könyve 3, 22)
