Talált 1609 Eredmények: Jer
Sion a kezét nyújtja, de nincs, aki vigasztalja. Az Úr mindenfelõl elnyomókat küldött Jákob ellen. S Jeruzsálem utálat tárgya lett körükben. (Siralmak könyve 1, 17)
A földön ülnek szótlanul Sion leányának vénei. Hamut szórtak a fejükre, és szõrzsákba öltöztek. Mélyen lehorgasztották a fejüket Jeruzsálem hajadon leányai. (Siralmak könyve 2, 10)
Mihez hasonlítsalak, mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Ki tudna megvigasztalni, Sionnak szûz leánya? Mert nagy, mint a tenger, a fájdalmad. Ki gyógyíthatna meg? (Siralmak könyve 2, 13)
Akiknek erre visz az útjuk, összecsapják a kezüket, amikor meglátnak. Felszisszennek, fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt: "Ezzé lett a szépek szépe, az egész földnek ékessége?" (Siralmak könyve 2, 15)
Nem hitték a föld királyai és a földkerekség egyetlen lakója sem, hogy ellenséges erõ behatolhat Jeruzsálem kapuin. (Siralmak könyve 4, 12)
Az 5. évben, a hónap hetedik napján történt; ugyanabban az idõben, amikor a káldeusok elfoglalták Jeruzsálemet és a tûz martalékává tették. (Báruk könyve 1, 2)
s õ azt Jeruzsálembe küldte Jojakim papnak, Hilkija fiának, aki Sallum fia; meg a többi papnak és az egész népnek, amely vele volt Jeruzsálemben. (Báruk könyve 1, 7)
Báruk már Sziván hónap tizedik napján megkapta az Úr házának edényeit, amelyeket a templomból elhurcoltak, hogy vigye vissza õket Júda földjére; azokat az ezüstedényeket, amelyeket Jozija fia, Cidkija, Júda királya készíttetett azután, (Báruk könyve 1, 8)
hogy Nebukadnezár, Babilon királya, Jechonját, a fõembereket, a kézmûveseket és a hivatalnokokat az egyszerû néppel együtt Jeruzsálembõl elhurcolta és Babilonba vitte. (Báruk könyve 1, 9)
és mondjátok: Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a szégyenkezés azonban a mienk ezen a napon, Júda fiaié, Jeruzsálem lakóié, (Báruk könyve 1, 15)
Attól a naptól fogva, hogy atyáinkat kihozta Egyiptom földjérõl, egészen a mai napig engedetlenek voltunk Urunk, a mi Istenünk iránt, és vonakodtunk a szavára hallgatni. (Báruk könyve 1, 19)
Ezért ránk tört a baj és az átok, amellyel az Úr megfenyegetett szolgája, Mózes által, amikor atyáinkat kivezette Egyiptom földjérõl, hogy nekünk adja a tejjel-mézzel folyó országot, s (az átok) rajtunk is maradt mind a mai napig. (Báruk könyve 1, 20)
