Talált 1149 Eredmények: Jel
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük. (Jób könyve 1, 6)
Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és jelentette: "Isten nyila hullott az égbõl, tûzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította õket. Csak én tudtam megmenekülni, hogy hírt hozzak neked." (Jób könyve 1, 16)
Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma. (Jób könyve 2, 13)
Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást! (Jób könyve 3, 7)
Fényes nappal is sötétségbe botlanak, tapogatnak délben, mintha éjjel volna. (Jób könyve 5, 14)
Hogyha már elõre kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad, s kijelölted célját, amit túl nem léphet, (Jób könyve 14, 5)
Gyász jeléül ruhát varrtam a bõrömre, a szarvamat meg befúrtam a porba. (Jób könyve 16, 15)
Álnok ujjongása biz" nem tart sokáig, bûnös kéjelgése csak egy pillanatig. (Jób könyve 20, 5)
Mint álom eltûnik, meglelni nem lehet, éjjeli látomás módján elenyészik. (Jób könyve 20, 8)
Nem nézhet vidáman olajpatakokra, sem a tejjel-mézzel tele folyamokra. (Jób könyve 20, 17)
Vándor utasoktól nem kérdeztétek vagy nem értettétek meg a jeleiket? (Jób könyve 21, 29)
