Talált 1149 Eredmények: Jel
"Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal - felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szõlõskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy (másik) szõlõskertet. De az kijelentette: Nem engedem át neked atyáim örökségét!" (Királyok I. könyve 21, 6)
Aztán vele szemben két semmirekellõ ember kapjon helyet, akik tanúskodnak majd ellene és kijelentik: Káromoltad Istent és a királyt. Aztán vezessétek ki és kövezzétek agyon!" (Királyok I. könyve 21, 10)
Aztán elõkerült két ember, semmirekellõ ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek és kijelentették: "Nabot káromolta Istent és a királyt." Erre kivezették a város elé és agyonkövezték. (Királyok I. könyve 21, 13)
Majd jelentették Izebelnek: "Nabotot megköveztük, halott." (Királyok I. könyve 21, 14)
aztán jelentsétek: Ezt parancsolja a király: Vessétek ezt az embert börtönbe, s csak kenyéren és vízen tartsátok, míg szerencsésen haza nem térek!" (Királyok I. könyve 22, 27)
A kéjelgõk maradékait is kiirtotta az országból, akik apja idejébõl még megmaradtak. (Királyok I. könyve 22, 47)
Ezt válaszolták: "Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvõhelyedrõl, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod." (Királyok II. könyve 1, 6)
Elment hát és jelentette Isten emberének. Az meghagyta: "Menj, add el az olajat és fizesd ki adósságodat! Abból, ami megmarad, fiaiddal együtt megélhetsz." (Királyok II. könyve 4, 7)
Gechaszi azonban elõrement és a fiú arcára tette a botot. De semmi nesz, semmi jele az életnek. Visszafordult hát, eléje ment és jelentette: "Nem ébredt fel a fiú!" (Királyok II. könyve 4, 31)
Erre Izrael királya elküldött arra a helyre, amelyet Elizeus megjelölt, s amelyre felhívta a figyelmét, és résen volt, nem is csak egyszer vagy kétszer. (Királyok II. könyve 6, 10)
Erre megparancsolta: "Menjetek és kutassátok ki, hol van! Aztán elküldök érte és ide hozatom." Jelentették neki: "Dotánban van." (Királyok II. könyve 6, 13)
Akkor azonban így szóltak egymáshoz: "Nem tesszük helyesen! A mai nap az örömhír napja. Ha hallgatunk és várunk, míg megvirrad, bûnt veszünk magunkra. Gyertek hát, menjünk és jelentsük a dolgot a királyi palotában!" (Királyok II. könyve 7, 9)
