Talált 2008 Eredmények: Izrael Ellenségei
Izrael királyának, Remalja fiának, Pekachnak 2. esztendejében Uzija fia, Jotam lett Júda királya. (Királyok II. könyve 15, 32)
hanem Izrael királyainak útján járt. Sõt, tûzbe küldte a fiát azoknak a pogányoknak az iszonyatos szokása szerint, akiket az Úr elûzött Izrael fiai elõl. (Királyok II. könyve 16, 3)
Abban az idõben Arám királya, Recin és Izrael királya, Remaljának a fia, Pekach Jeruzsálem ellen vonult, hogy megtámadja. Ostrom alá fogták, de nem voltak elég erõsek a harchoz. (Királyok II. könyve 16, 5)
Ekkor Acház követeket küldött Asszíria királyához, Tiglatpilezerhez. Ezt üzente neki: "Szolgád és fiad vagyok. Vonulj fel, és szabadíts ki Arám királya kezébõl és Izrael királya kezébõl, akik ellenem támadtak!" (Királyok II. könyve 16, 7)
A jeruzsálemi Acház 12. évében Ela fia, Hósea lett Szamariában Izrael királya, kilenc esztendõre. (Királyok II. könyve 17, 1)
Ez azért történt, mert Izrael fiai vétkeztek az Úr, az õ Istenük ellen, aki kivezette õket Egyiptom földjérõl, a fáraónak, Egyiptom királyának a hatalmából, és idegen isteneket imádtak. (Királyok II. könyve 17, 7)
Azoknak a népeknek a szokásaihoz igazodtak, amelyeket az Úr elûzött Izrael fiai elõl. (Királyok II. könyve 17, 8)
Izrael fiai és a királyok, akiket maguknak választottak, gonosz dolgokat eszeltek ki az Úr, az õ Istenük ellen, s az õrtoronyból a megerõsített városokig mindenütt magaslati helyeket építettek, (Királyok II. könyve 17, 9)
Ezért az Úr nagy haragra gerjedt Izrael ellen, s eltaszította színe elõl; csak Júda törzse maradt meg egyedül. (Királyok II. könyve 17, 18)
De Júda sem tartotta meg az Úrnak, az õ Istenének parancsait, hanem az Izrael bevezette szokásokhoz igazodtak. (Királyok II. könyve 17, 19)
Ezért az Úr Izrael egész népét elvetette, megalázta, és fosztogatóik kezére adta õket, míg végül el nem taszította õket színe elõl. (Királyok II. könyve 17, 20)
Akkor Izrael elszakadt Dávidtól, és Nebat fiát, Jerobeámot tette meg királynak. Jerobeám aztán eltérítette Izraelt az Úrtól és súlyos bûnbe vitte. (Királyok II. könyve 17, 21)
