Talált 6746 Eredmények: Hogy
Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg Júda királyának, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzetek: A fáraó serege, amely felvonult, hogy segítséget hozzon nektek, vissza fog térni országába, Egyiptomba. (Jeremiás könyve 37, 7)
És visszatérnek a káldeusok is, hogy megtámadják ezt a várost; el is foglalják és felgyújtják. (Jeremiás könyve 37, 8)
Még ha úgy megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok seregét, hogy csak néhány sebesült maradna meg belõle, akkor is mind fölkelne, ki-ki a sátrában, hogy felgyújtsák ezt a várost. (Jeremiás könyve 37, 10)
Jeremiás elindult Jeruzsálembõl, hogy Benjamin földjére menjen, és ott szétossza birtokát a rokonai között. (Jeremiás könyve 37, 12)
Majd ezt mondta Jeremiás Cidkija királynak: "Mit vétettem ellened vagy a szolgáid és a nép ellen, hogy fogságba vetettél? (Jeremiás könyve 37, 18)
Cidkija király erre megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az õrség udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütõk utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ottmaradt az õrség udvarában. (Jeremiás könyve 37, 21)
Ám a kusita Ebed-Melech, a királyi palota egyik udvari tisztje meghallotta, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király éppen a Benjamin-kapunál volt. (Jeremiás könyve 38, 7)
"Uram, királyom! Ezek az emberek igen gonosz dolgot vittek végbe Jeremiás próféta ellen, amikor a ciszternába dobták, hogy ott meghaljon." (Jeremiás könyve 38, 9)
Erre Cidkija király titkon megesküdött Jeremiásnak: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki az életet adta nekünk, nem adlak halálra és nem szolgáltatlak ki ezeknek a férfiaknak a kezére, akik az életedre törnek." (Jeremiás könyve 38, 16)
Ha pedig a fõemberek meghallják, hogy beszéltem veled, és erre elmennek hozzád ezzel a kérdéssel: "Add tudtunkra, hogy mit beszéltél a királlyal, ne titkolj el elõlünk semmit, mert különben halálra adunk", (Jeremiás könyve 38, 25)
akkor ezt válaszold nekik: "A király elé terjesztettem azt a kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jehonatan házába, nehogy meghaljak ott." (Jeremiás könyve 38, 26)
Valóban el is mentek a fõemberek Jeremiáshoz, hogy kikérdezzék, s õ pontosan úgy válaszolt nekik, ahogy a király meghagyta. Erre békében hagyták, mert nem tudtak meg semmit a beszélgetésbõl. (Jeremiás könyve 38, 27)
