Talált 9011 Eredmények: Fe
Aztán így szólt: "Egyetlen kérésem volna hozzád, egészen kicsi, ne utasítsd el." A király azt felelte: "Csak add elõ a kérést, anyám, nem utasítalak el." (Királyok I. könyve 2, 20)
Erre így folytatta: "Adják hozzá feleségül a sunemi Abiságot testvéredhez, Adonijához." (Királyok I. könyve 2, 21)
Így Salamon eltaszította Ebjatárt, hogy ne legyen többé az Úr papja, s beteljesedjék az Úr szava, amellyel Silóban Eli házát megfenyegette. (Királyok I. könyve 2, 27)
Jelentették hát Salamon királynak: "Joáb az Úr sátorába menekült, és ott áll az oltárnál." Salamon erre azt üzente Joábnak: "Mit tettél, hogy az oltárhoz menekülsz?" "Féltem tõled, és az Úrhoz menekültem" - felelte Joáb. Salamon erre elküldte Jojada fiát, Benaját ezzel a megbízatással: "Menj és szúrd le!" (Királyok I. könyve 2, 29)
Benaja elment az Úr sátorába és így szólt Joábhoz: "Ezt parancsolja a király: Gyere ki!" De az így válaszolt: "Nem, inkább itt halok meg!" Benaja tehát jelentette a királynak: "Így beszélt Joáb, ezt a feleletet adta." (Királyok I. könyve 2, 30)
Az Úr fordítsa az õ fejére a vér vétkét amiatt, hogy megölt két nála derekabb és jobb embert, amikor atyám tudta nélkül kardjával leszúrta õket, mégpedig Ner fiát, Abnert, Izrael seregének a vezérét és Jeter fiát, Amazát, Júda seregének a vezérét. (Királyok I. könyve 2, 32)
Vérük szálljon Joáb és utódai fejére, minden idõre; Dávidnak és utódainak, házának és trónjának meg adjon az Úr békességet örökre!" (Királyok I. könyve 2, 33)
Azon a napon, amelyen elmész, s átléped a Kidron-patakot, tudd meg, a halál fia vagy, s a véred a saját fejedre száll." (Királyok I. könyve 2, 37)
Simi ezt felelte a királynak: "Rendben van, amint uram és királyom parancsolta, úgy tesz majd szolgád." Simi tehát sokáig élt Jeruzsálemben. (Királyok I. könyve 2, 38)
Aztán azt mondta a király Siminek: "Tudod jól, mennyi rosszat tettél atyámnak. Adja hát az Úr, hogy gonoszságod visszaszálljon fejedre. (Királyok I. könyve 2, 44)
Salamon azt felelte: "Nagy irgalommal voltál szolgád, az én atyám, Dávid iránt: hûségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed elõtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most a trónján ül. (Királyok I. könyve 3, 6)
Erre éjnek idején fölkelt, s míg szolgálód aludt, elvette mellõlem fiamat és saját keblére fektette, az õ halott fiát meg az én keblemre tette. (Királyok I. könyve 3, 20)
