Mosaico decorativo

Talált 2230 Eredmények: Fa

  • A gyermek nõvére a fáraó leányához fordult: "Akarod, hogy elmenjek, és a héber asszonyok között dajkát keressek, aki majd szoptatja a csecsemõt?" (Kivonulás könyve 2, 7)

  • "Menj" - válaszolta a fáraó leánya. A leány elfutott, hogy megkeresse a kisfiú anyját. (Kivonulás könyve 2, 8)

  • A fáraó leánya azt mondta neki: "Vidd magaddal a kicsit és neveld fel nekem, s megfizetek érte." Az asszony elvitte a gyermeket és szoptatta. (Kivonulás könyve 2, 9)

  • Amikor felserdült, visszaadta a fáraó leányának, aki úgy bánt vele, mint a saját fiával, és a Mózes nevet adta neki, "mivel - úgymond - a vízbõl húztam ki". (Kivonulás könyve 2, 10)

  • A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetrõl, és halálra kerestette Mózest. Õ azonban elmenekült elõle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál. (Kivonulás könyve 2, 15)

  • Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból." (Kivonulás könyve 3, 10)

  • Mózes így szólt Istenhez: "Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?" (Kivonulás könyve 3, 11)

  • Erre az Úr így szólt: "Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkánál." Kinyújtotta hát a kezét, megfogta és az újra bottá vált a kezében... (Kivonulás könyve 4, 4)

  • Az Úr így szólt Mózeshez: "Ha visszaérkezel Egyiptomba, legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghezvigyél a fáraó elõtt. Én azonban megkeményítem a szívét, és nem engedi el a népet. (Kivonulás könyve 4, 21)

  • Akkor ezt mondd a fáraónak: Így szól az Úr: Izrael az én elsõszülött fiam. (Kivonulás könyve 4, 22)

  • Ezután Mózes és Áron elmentek, és így szóltak a fáraóhoz: "Ezt üzeni Jahve, Izrael Istene: Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem." (Kivonulás könyve 5, 1)

  • A fáraó így felelt: "Kicsoda Jahve, hogy engedelmeskedjem neki és elengedjem Izraelt? Nem ismerem Jahvét, és Izraelt sem engedem el." (Kivonulás könyve 5, 2)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina