Talált 1747 Eredmények: Erő
Azt mondta Júdának: "Építsük ki ezeket a városokat, vegyük körül fallal, erõsítsük meg bástyákkal, kapukkal és zárakkal! Még miénk az ország! Mi ugyanis az Urat, a mi Istenünket kerestük, és õ békét adott minden felõl." Ezért tudtak építkezni és sikerük is volt. (Krónikák II. könyve 14, 6)
Majd Aza segítségül hívta az Urat, az õ Istenét, és így fohászkodott: "Uram, kívüled nincs senki, aki meg tudná segíteni a sokasággal szemben az erõtlent. Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, mivel benned bíztunk és a te nevedben vonultunk ki e sokaság ellen. Urunk, te vagy a mi Istenünk, ne engedd, hogy szembeszegüljön veled az ember!" (Krónikák II. könyve 14, 10)
Ti azonban legyetek erõsek, ne lankadjon kezetek, mert meglesz munkátok jutalma." (Krónikák II. könyve 15, 7)
Amikor Aza meghallotta ezeket a szavakat, vagyis Obed fiának, Azarja prófétának jövendölését, felbuzdult, és eltávolította a bálványokat Júda és Benjamin egész földjérõl, sõt még azokból a városokból is, amelyeket Efraim hegységében elfoglalt. Azután megújította az Úr oltárát, amely az Úr elõcsarnoka elõtt volt. (Krónikák II. könyve 15, 8)
Pedig ugye, a kusiták és a líbiaiak nagyobb erõvel, sokkal több szekérrel és lovassal voltak? Az Úr mégis kezedbe adta õket, mert bíztál benne. (Krónikák II. könyve 16, 8)
Az Úr szeme ugyanis átvizsgálja az egész földet, és õ erõsnek bizonyul azok elõtt, akik egész szívvel benne bíznak. Azért oktalanul jártál el, emiatt mostantól fogva háborúk törnek ki ellened." (Krónikák II. könyve 16, 9)
Helyette fia, Jehosafát lett a király. Arra törekedett, hogy erõsebb legyen, mint Izrael. (Krónikák II. könyve 17, 1)
Ezért csapatokat helyezett el Júda minden megerõsített városában. Helyõrségeket rendelt Júda országába és Efraimnak atyja, Aza által elfoglalt városaiba. (Krónikák II. könyve 17, 2)
Ezért az Úr megerõsítette kezében a királyságot. Egész Júda ajándékot adott Jehosafátnak, és így nagy gazdagsághoz és dicsõséghez jutott. (Krónikák II. könyve 17, 5)
úgyhogy nagy készletei voltak Júda városaiban. Harcos férfiai és erõs vitézei voltak Jeruzsálemben. (Krónikák II. könyve 17, 13)
Mindezek a király rendelkezésére álltak, nem számítva azokat, akiket a király a megerõsített városokba rendelt Júda egész területén. (Krónikák II. könyve 17, 19)
De sógorságra lépett Achábbal. Néhány év múlva le is ment Achábhoz Someronba. Acháb igen sok bárányt és szarvasmarhát vágatott le neki és a kíséretében levõ népnek. Aztán rábeszélte, hogy vonuljon fel Ramot-Gileád ellen. (Krónikák II. könyve 18, 2)