Talált 4288 Eredmények: Bol
Isten újra szólt: "A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között." Úgy is lett. (Teremtés könyve 1, 6)
Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. (Teremtés könyve 1, 7)
Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap. (Teremtés könyve 1, 8)
Akkor megint szólt Isten: "Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. (Teremtés könyve 1, 14)
Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet." Úgy is lett. (Teremtés könyve 1, 15)
Isten az égboltra helyezte õket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, (Teremtés könyve 1, 17)
Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élõlénnyé. (Teremtés könyve 2, 7)
És az Úristen a földbõl mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. (Teremtés könyve 2, 9)
Az Úristen megteremtette még a földbõl a mezõ minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette õket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. (Teremtés könyve 2, 19)
Azután az Úristen az emberbõl kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. (Teremtés könyve 2, 22)
Az ember így szólt: "Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfibõl lett." (Teremtés könyve 2, 23)
Az asszony így válaszolt a kígyónak: "A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk. (Teremtés könyve 3, 2)